NEHAZUGGY

Kanalazzuk a lekozmált levest, ha már megfőztük magunknak

Tamás Róbert | 2023. Október 11, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 196,183 forint, még hiányzik 2,803,817 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Van már – vagy eddig is volt, csak én nem tudtam róla – a napelemes civileknek érdekvédelmi platformja. Írtak is egy levelet az energiaügyi miniszternek – merthogy olyanunk van, szemben az egészségügyi vagy oktatási miniszterrel, ami meg nincsen -, Lantos Csabának, és elpanaszolták:

Az országban már most súlyos bizalomvesztés tapasztalható, mely nemcsak a kétszázharmincezer napelemes család számára, hanem az energetikai beruházásokat tervező háztartások és vállalkozások számára is problémát okoz.

Mert eddig tetszettek bízni ebben a kormányban? Eddig nem tűnt fel, hogy visszamenőleg törvénykeznek, hogy ott fosztják ki az embereket, ahol csak lehet, hogy hazudnak, hogy egyetlen egy ígéretüket nem tartják be soha? Elég csak a kezdetekre gondolni. Nem lesz tandíj, nem lesz vizitdíj, ingyenes lesz az oktatás és az egészségügy. Ezzel vitték utcára az embereket, ezek szerint a 230 ezer napelemes család (családonként két felnőttet feltételezve) is hitt nekik. Azóta nem tűnt fel esetleg, hogy a tandíj az előző kormány által bevezetni kívánt tíz, vagy akár hússzorosa lett? Az sem tűnt fel, hogy bár a 300 forintos vizitdíj valóban nincsen, de orvos sincs, időpont sincs, ha pedig az ember kénytelen a magánegészségügyhöz fordulni, akkor nem 300 forint egy vizsgálat, hanem 23 ezer forint? Az sem tűnt fel a napelemeseknek, hogy ez a kormány mindig is hazudott, mindig sokkal többet vett el, mint amennyit adott? Vagy ameddig egy csoport részesül abból, amit másoktól elvettek – merthogy az összes támogatás így keletkezik, azt valakitől el kell venni, hogy másvalakinek oda lehessen adni -, addig minden szép és jó, amint az ő érdekeik sérülnek, máris csalódás van? Ó, de sajnálom!

Lesz mit ünnepelni a propagandának! A szeptemberi infláció 12,2 százalék lett, ami látványos csökkenés a múlt hónaphoz képest. Az is biztos, hogy be fog menni az idén 10 százalék alá, ehhez semmit nem kell csinálni. A havi inflációt mindig az előző év azonos hónapjához viszonyítják. Tavaly szeptemberben az infláció 20,1 százalék volt, májushoz képest megduplázódott. Magyarul ekkor kezdett száguldani, innen meredeken emelkedett. Logikus, hogy már annyit emelkedni nem tud – nem lehet tovább emelni az árakat, hiszen így is 900 milliárdos lyuk van már eddig a költségvetésben csak az áfaelmaradás miatt, mivel nincs pénz vásárolni -, pontosabban lehet, emelkednek is az árak, csak már nem olyan nagy ütemben. A szeptemberi 12,2 százalékos infláció annyit jelent csak, hogy a tavaly szeptemberihez képest – és tavaly szeptemberben a tavalyelőtt szeptemberhez képest 20,1 százalékkal emelkedtek az árak – ennyivel drágább minden. Nem pedig azt, hogy bármi olcsóbb lett. A statisztika egyszerűen egy sokkal magasabb bázishoz képest számolja az idei havi inflációt, ehhez nem kell kormányzati csodatétel. Elég, ha nem avatkoznak be mindig és mindenbe, magától is csökken. Elcseszni persze még most is lehet, ha a kormánynak sikerül megingatni a befektetői bizalmat, és alávágnak a forintnak, az még sokat tud rontani. Szóval így kell értékelni a felcsapó öntömjénezést. Amit az Index már el is kezdett, önfeledten ünneplik, hogy a kormány és Orbán Viktor betartotta az ígéretét, majd már mindjárt 10 százalék alatt lesz az infláció. Csodás. Ugyanitt megtudhatjuk azt is, hogy a kormány árfigyelő rendszere miatt az élelmiszerek inflációja a júniusi 30 százalékról szeptemberre 15 százalékra zuhant. Itt jegyezném meg, hogy a zuhanást úgy kell értelmezni, hogy már nem 30, hanem 15 százalékkal emelkedett a tavaly szeptemberihez képest. Ehhez aztán semmi köze az árfigyelő rendszernek, az eléggé valószínű. De propagandának jó, a célközönség biztosan bekajálja.

Orbán Viktor és kormánya megérkezett Tbiliszibe. Már kedden, mert ma, azaz szerdán közös kormányülést tartanak ők. A miniszterek elnökének közösségi oldalára feltolt fotón a magyar kormányküldöttség úgy fest, hogy elől gördül a csúti, mögötte a felesége egy kazal virággal. Én meg nem tudom, hogy akkor most Lévai Anikó már a kormány, vagy a többiek másik géppel érkeznek, mert nekünk arra is telik. A kormány Facebook-oldalán még nem leltem híradást a dologról, találtam viszont valami mást:

Facebook/Magyarország Kormánya

Ez nagyon jó hír! Ha már eleget támogattuk a családokat – azokat, melyeket név szerint is fel tudunk sorolni -, nem ártana, ha maradna valami azoknak is, akik a belüket kidolgozzák azért, hogy meg tudjanak élni nagy keservesen. Miközben a drágaszép miniszterelnökúr – hogy a jó Isten áldja meg őt mind a két kezével, de még a lábával is! – rommá támogatja az amúgy is pénzben úszó, színben is a paradicsomra hajazó, előrefelé guruló családokat, Varga Mihály a nyugdíjasokat védi az aljas ellenségtől, akik meg már az egész havi nyugdíjukat el akarnák venni. Bizony.

Varga Mihály pénzügyminiszter elmondta: az eddigi gyakorlat volt kivétel az unióban a jegybanki veszteség kezelésére, az ország éppen a módosítás által veszi át az európai gyakorlatot.

Kijelentette azt is: akik kifogásolják a módosítást, azok négyszázmilliárd forintos terhet tennének a magyar adófizetők vállára. Ez egyhavi teljes nyugellátás összegével egyenlő. Tényleg ezt akarják? – tette fel a kérdést az ellenzéki képviselőknek. (MTI)

Nem tudom, melyik képviselő kifogásolta a dolgot, de kivételesen helyeslem a dolgot. Mármint azt, hogy nem pótolja ki a kormány a mi pénzünkből Matolcsy veszteségét. Az akkor lenne elvárható, ha a nyereséget befizette volna az államkasszába. Nem tette, most oldja meg, ahogy akarja. El lehet adni a festményeket, szőnyegeket, zongorákat, ingatlanokat, ki lehet szedni az alapítványokból a pénzt, szét lehet nézni a gyerek malacperselye körül. Varga Mihálynak viszont vissza lehet venni az arcából. A kormány az ő tudtával és közreműködésével havonta legalább ennyi pénzt tüntet el a közösből részint a rezsim fenntartására, részint totálisan értelmetlen baromságokra, részint saját gazdagodásra. Az nem böki véletlenül a csőrét? Mert nekem például igen, és aligha vagyok ezzel egyedül.

Várhelyi Olivér viszont meglehetősen egyedül maradt a zseniális bejelentésével, amit senkivel nem egyeztetett – mármint ott, ahol egyeztetnie kellett volna, uniós szinten. Mert gondolom, Orbánnal azért egyeztetett, vagy mit is beszélek! Azt akartam mondani, hogy követte a parancsot -, saját hatáskörben bejelentette, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, a palesztinoknak szánt minden kifizetést azonnal felfüggesztenek, az összes projektet felülvizsgálat alá helyezik. Erre igen gyorsan reagált a Bizottság. Szerintük Várhelyi nem nagyon van olyan helyzetben, hogy döntéseket hozzon és bármit bejelentsen a testület nevében, márpedig ezt sikerült tennie. Kínos. Már csak azért is, mert a bekerülése a testületbe önmagában is érdekes volt. Emlékszik még valaki Trócsányi Lászlóra? Ő volt Varga Judit elődje, majd Orbán jó ötletnek gondolta Brüsszelbe küldeni, mert ott aztán majd bizonyára hűségesen és hatékonyan fogja szolgálni a mesterét. Nem jött össze a dolog, az Európai Bizottság nem fogadta el a jelölését, be sem került, még csak meg sem hallgatták. Akkor tolta be helyette Orbán Várhelyi Olivért, akit aztán el is fogadtak, el is himi-humizott ott. Egészen mostanáig. Mert hogy jövőre nem nagyon találnak neki széket a testületben, az most eléggé biztosnak tűnik. Mondjuk sanszos, hogy a gazdája sem oda szánja, alighanem Varga Juditot szeretné bepréselni az EB-be, ami vagy sikerül, vagy nem. Nem baj, az Európai Parlamentben elücsöröghet Trócsányival, Deutsch Tamással és a többi érdemes művésszel. Jó a fizetés, jó a kaja, nem kell Magyarországon szívni, el lehet ott lötyögni. Szóval megérte. Várhelyinek. Nekünk meg eddig sem, ezután sem, de nem is érdekel senkit, hogy nekünk mi és hol csikar. Kanalazzuk a lekozmált levest, ha már megfőztük magunknak.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!