NEHAZUGGY

Kész csoda, hogy ez az ország még egyáltalán létezik, és nem ugrott fejest egy feneketlen kútba

Vogronics András | 2023. Október 8, Vasárnap | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 388,704 forint, még hiányzik 2,611,296 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mindenkit nagy-nagy szeretettel üdvözlök a Jézus Viktor Szupersztár által leuralt, és némi túlzással egy középkori hűbérbirtokká züllesztett hazácskánkban, ahol a lombkorona nélküli lombkoronasétány, a 80 cm-es pusztai kilátó, a felcsúti kisvasút, a Makovecz stílusában megépült kertvégi stadion, valamint a mosonmagyaróvári, villanypóznákkal teletűzdelt, kacskaringós aszfaltos utca után egy újabb hungarikumot adtak át a minap a nertársak. Természetesen uniós és magyar adófizetői pénzből készült el a csoda: a kiszáradt csónakázó tó felett átívelő fahíd Máriapócson. Azon a szent helyen, ahol a templomban állítólag már háromszor könnyezett a Szűz Mária-festmény. Bödőcs művész urat idézve, Mária helyében már én is zokogógörcsöt kaptam volna. Azok után, amit ezek itt a szívcsakra jobb pitvarában művelnek, feltétlenül. Néha úgy érzem, az is egy kész csoda, hogy ez az ország még egyáltalán létezik, és nem ugrott fejest egy feneketlen kútba. Aminek mondjuk már régen ellopták a víz kiemelésére alkalmas részét, nehogy megtörténjen az, hogy ha valaki véletlenül túléli a zuhanást, valahogy ki tudjon onnan kecmeregni. Ez már a vég, szokták volt mondani a bölcsek, és ilyenkor jön is az egyértelmű válaszreakció a felvetésre: fuss!

Tényleg. El innen, de messzire, mert ez a Magyarországnak nevezett terület lassan olyan lesz, mint egy fekete lyuk, ami mindent és mindenkit elnyel. Egy szárazföldi Bermuda-háromszög a Moszkva-Isztambul-Budapest tengelyen, ami mágnesként vonzza a hülyéket. Már aki hagyja magát megvezetni. De lendüljünk túl ezeken az evilági extrémitásokon és koncentráljunk az éteri közelmúltra és jelenre. Arra, amelyben a mi önjelölt apostolunk sunnyogva megérkezett Granadába, ahol is a művészbejárót választotta a főbejárat helyett arra, hogy bejusson az Európai Politikai Közösséget alkotó országok vezetőinek találkozójára. Mint szégyenkezve konstatáltuk, a külföldi újságírók és riporterek elől is menekülő diktátorunk a hátulról besündörgését firtató újságíró hölgy kérdésére azt válaszolta, mert a tárgyalás csak most kezdődik, és mert különben se szépségversenyre érkezett.

Mondanám, hogy értem, de már három napja se értettem. Akkor most vagy ott szóltak neki, mikor megindult a főbejárat felé, hogy ne arra, hanem amarra – ami egyébként jól látszik egy másik videón – annyira vállalhatatlan az ember már az egész összegyűlt tagság előtt is, vagy marad az első variáns: menekül ez már mindenki elől. De bármi is a megfejtés, egészen szürreálissá avanzsált az egész viselkedése. Miután szóbahozta a szépséget, pláne. Tudomásom szerint egy szépségversenyre nem trottyos gatyában, gyűrött zakóban, hupilila nyakkendőben rángatózva szoktak érkezni a résztvevők, hanem azért adnak a külsejükre. Ez a politikusoktól egyébként is a minimum, ami elvárható, jobb helyeken ez nem is kérdés, kivéve nálunk. Mármint nálunk, ahol a miniszterelnök a külcsínét tekintve is megtestesíti azt, amit a belbecséből fakadóan napi szinten művel. A hatalomba belehízott, igénytelen, tuskó allűrjeivel, a kézcsókolgatástól kezdve a nyakkendő rángatásán át minden idetartozik. A szekunder szégyent kiváltó angol kiejtéséről már ne is beszéljünk. Persze amikor véget ért a csütörtöki első felvonás Granadában, egy belső fogyasztásra szánt propagandavideóban azért előadta a hattyú halálát, és áldozati pózba rándult a saját televíziós stábja előtt. A nyomaték kedvéért még a haját is összeborzolta, gondolom, ez is a dramaturgia része volt. De amit a nemzetközi sajtónak nyilatkozott, ami már a kollégánál is kivágta a biztosítékot, ami messze a legdurvább része volt a habzásának, az ez:

Jogi értelemben megerőszakoltak minket. És ha valakit jogi értelemben megerőszakolnak, arra kényszerítettek, hogy elfogadjon valamit, ami nem tetszik, akkor hogy lehetne kompromisszumra és megállapodásra jutni? Ez lehetetlen.

Na, hát akkor most már kép is tartozik a szavakhoz, így néz ki egy jogi értelemben megerőszakolt politikus az aktus után. A brüsszeli bernáthegyi meghágta hátulról a tüzelő felcsúti csivavát. Jogi értelemben. A falusi romantika diszkrét baja. A párzó állatok szép nagy családja. A tyúkudvar kakasa, aki a viadalon az első csípéstől egyből elfekszik, itthon meg ő a szemétdomb ura. A levágása után a disznót a saját belébe visszatöltő, és azt zsíros szájjal elfogyasztó magyar miniszterelnök kalandjai a nyugati civilizációban. Micsoda dráma, micsoda tragédia. A barbár uniós országok bosszúja, hogy többségi szavazattal kikerülték ődöbrögiségét, vagyis elvették tőle a lehetőséget, hogy a parasztvázas bicikli küllői közé bedugdossa a botjait. Gyalázat. De még ha azt művelték volna vele, amit ő művel a saját országában tizenhárom éve, de semmi ilyesmiről nem volt szó. A demokratikus többség döntött. Itthon a kétharmados önkény is kevés neki, itt ő egymaga oszt és szoroz, aztán olykor ha nem az az eredmény jön ki, aminek ki kéne, akkor elintézi, hogy kétszer kettő öt legyen. Vagy egy nagy pozitív nulla. Amit aztán igény szerint köbre emelünk vagy gyököt vonunk belőle. Ha semmi értelme nincs, akkor is.

És akkor még mindig ott volt Grúzia és Ukrajna EU-csatlakozásának kérdése. Egy grúz újságírónak azt válaszolta, hogy az országát már rég föl kellett volna venni az EU-ba, mert stratégiai helyen fekszik és nagyon sokat tett tett a tagságért, de szerinte azért nem vették még eddig föl Grúziát, mert az EU vezetői önzők és nem akarják megosztani a pénzügyi forrásaikat másokkal. Ezzel szemben Ukrajna tagsági kérelméről nem először mondja ugyanazt: mivel az ország háborúban áll, ezért nem tudni, mekkora területtel lépne be az EU-ba, hol lesznek a határai. Mint ahogy azt is tudni kellene, hogy mennyi pénzzel kellene támogatni Ukrajnát a belépése után, és milyen előnye származna az EU-nak Ukrajna tagságából. Ez a két egymásnak ellentmondó lelkesedés azért külön érdekes, mert Grúzia területének 20 százaléka 2008 óta orosz megszállás alatt van, Abházia és Dél-Oszétia helyzete pedig azóta is rendezetlen. De mindegy is, a hívek azt sem tudják, hol van ez az ország, mármint Grúzia, akkor meg minek is zsibbasztani őket a részletekkel? Ukrajnáról viszont pontosan tudják, hogy egy geci Biden-gyarmat, ahol semmi nem lenne, ha az USA és az EU nem támogatná. Szegény Putyin is csak jót akart azzal, hogy kigyomlálja a szakadár országot, és megtisztítja a rossz és gonosz náci csicska ukránoktól. Tényleg esélyes a csávó a béke Nobel-díjra, ha így folytatja. Kurvaélet, hogy arra gyúr.

Egyébként október 11-én és 12-én nem lesznek itthon a bátorok, mert tesületileg elreppenek egy közös, legénybúcsúnak álcázott grúz-magyar kormányülésre.

„Jövő héten Tbilisziben leszek. Tbilisziben lesz a kormányközi bizottság ülése. A magyar kormány Grúziában lesz. Minden miniszter velem lesz Tbilisziben.”

Ezt a Grúziára vonatkozó kérdésre válaszolva ecsetelte Orbán: mivel Magyarország, vagyis őfényessége támogatja az unió bővítését, Grúzia csatlakozását többek között, ezért tartanak majd Tbilisziben közös kormányülést. Úgy fogalmazott, a legelkötelezettebb támogatója Grúzia európai integrációjának. „Teljesen igazságtalan, hogy nem kapnak ígéretet arra, hogy EU-taggá válhassanak, pedig jó munkát végeztek. Nagy szükségünk van önökre” – mondta rekedt kappanhangon. Én meg annyit tennék hozzá, hogy talán azért nem kaptak ígéretet, Jézus Viktor, mert nem hiányzik nekik még egy tüske a körmük alá. Ahogy elnézem, pont most vannak a pedikűrösnél, hogy azt az egyet, ami lassan 14 éve betokosodott a körömágyukba, eltávolítsák, mert most már elviselhetetlenül zavarja őket a napi fájdalom.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!