Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Egy kis empátia nem ártana

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,608,820 forint, még hiányzik 1,391,180 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mint az sok országban szokás, itt, Spanyolországban is bevett dolog, hogy a rendőrség kutyákat tart, akik akár egy évtizedig is szolgálják a rendőrséget. Minden percüket velük töltik, családtagként vannak jelen, de amikor nyugdíjba vonulnak, akkor igen ritkán születik az a döntés, hogy valamelyik, korábban vele dolgozó rendőr vigye haza és adjon helyet az életében. Ugyanez történt Aronnal is, aki 10 évig szolgálta egy helyi rendőrség különleges osztagát, hogy most egy NGO legyen az, aki új, szerető gazdit keressen neki. Ameddig hasznos volt, ameddig lehetett vele büszkén fotózkodni, addig tökéletes volt a juhászkutya, de amint megöregedett, szépen lepasszolták a szervezethez, amely már egy ideje gazdit keres az egész életét a rendőrségnél szolgáló, kiképzett kutyusnak. Nem tudom, hogy egyedül vagyok-e ezzel a véleményemmel, vagy mások is azt gondolják, hogy ez egyszerűen undorító viselkedés?

Mert nekem nehogy azt mondja bárki is, hogy a kutyával szolgáló minden rendőr családjánál már annyi kutya van, hogy nem fér ott el. Mert persze ha a rendőrségnek szegezné valaki a kérdést, akkor találnának kifogásokat bőven. Most tehát elvárják az egyszerű állampolgároktól, hogy találjanak helyet annak a kutyának, aki 10 évig családtag volt és vélhetően a rendőrökhöz áll a legközelebb, miközben a spanyol törvények értelmében kutyával lényegében sehova sem lehet menni szabadon. Parkba csak pórázzal, a tengerpartok többsége tiltott a kutyák előtt, boltba, kávézóba, bárba tilos bevinni őket és a legrosszabb még csak most következik, hiszen ha valaki kutyával szeretne kiadó lakást találni magának, akkor készüljön fel a legrosszabbra. Kutyát bérelt lakásban tartani körülbelül azzal ér fel, mintha az ember legalábbis egy grizzly medvét akarna tartani, hiszen a tulajdonosok úgy tartanak az állatos bérlőktől, mint ördög a tömjénfüsttől.

Mi, állattartók lényegében kussoljunk minden esetben, kövessünk mindent értelmetlen szabályt, de amikor a drága rendőrök lemondanak a korábban használt kutyájukról, akkor ugorjunk, mert ha nem, akkor vélhetően sintértelepen köt ki szerencsétlen állat. Sajnos a hatóságok embereire igen jellemző az, hogy az állatokat csupán addig szeretik, ameddig eszközként használhatják őket, de amikor esetleg törődni is kellene velük, akkor már nem érdekli őket a történet. És tudom, ezt lehet már megint valamiféle rendőrellenes kirohanás, de egyszerűen nem találok olyan aspektust a részükről, amit meg tudnék dicsérni. Nemrégiben papírokat kellett intézni a bevándorlási hivatalban, ahol egy rendőr az, aki fenntartja a „rendet”, ami annyit jelent, hogy pisztollyal az övén megmutatja, ki is a rend és a törvény. Ő betartatja mindenkivel a szabályokat, hiszen az ő munkahelyén minden úgy lesz, ahogy azt ő kiadja parancsba.

A tuskó, nemlévő hatalmát fitogtató, ámde aluliskolázott rendőr minden ok nélkül csuklóztatott minket, aminek következtében majdnem lekéstük az időpontunkat. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy az irodában dolgozó nő megértette, hogy nem a saját lustaságunk miatt, hanem a rendőr ostobasága és parasztsága miatt nem jutottunk be hozzá időben. Nyilvánvalóan vannak normális rendőrök is, mint ahogy van normális politikus is, csak az a baj, hogy ritkák, mint a fehér holló. Ugyanez látható a fenti példánál is, ahol az állampolgár az, aki innentől kezdve úgymond felelős azért a kutyáért, aki a rendőrök munkáját segítette 10 évig. Bezzeg, ha az ember kollégája megy nyugdíjba, azt nem passzolják le senkinek, hanem támogatják mind lelkileg, mind anyagilag, ha arra van szükség, de hát a kutya az csak egy állat, nemde? Hasznos dolog, amelyet el lehet dobni rögtön azt követően, hogy teljesítette a szolgálatot a rendőrség kötelékében.

A kutya egy társ, pláne ha az embert szolgálta 10 éven keresztül. Az egyetlen értelmes megoldás az lett volna, ha az, aki érte felelt ezidő alatt, egyszerűen örökbe fogadja és hazaviszi, hiszen vélhetően a kutya hozzá áll a legközelebb és az ő parancsait követi a leginkább. De nyilván egyszerűbb lepasszolni a felelősséget, hiszen a kutya akár még meg is betegedhet, vagy ellátásra szorulhat, amire nincs energiája a drága rendőröknek, akik minket szolgálnak és védenek. Mármint ők ezt gondolják, miközben az igazság az, hogy ha csak nem valami érdekes témában keressük őket, nem fognak kijönni. Magára hagyott kutya? Ellopott bicikli? Rablás fegyver nélkül az utcán? Verekedés  fiatalok között? Felejtsük is el, hogy a rendőrség majd még ki is érkezik, vagy ha kijönnek, akkor fél-egy óra után, amikor már az égvilágon semmi értelme sincs a munkájuknak.

Én aztán próbálom nem negatívan megítélni a rendőröket és a munkájukat, de ha csak erre képesek sokszor, akkor mit tegyen az ember? Vannak persze országok, ahol a rendőrség valóban azért van ott, hogy szolgáljon és védjen, de ez Magyarországhoz hasonlóan itt, Spanyolországban sem túlzottan igaz. Mondjuk ehhez talán az kellene, hogy valódi kiképzésen vegyenek részt és csak olyanok válogassanak be, akik rendelkeznek empátiával, nem a farkukat kívánják meghosszabbítani a fegyvereikkel és persze rendelkeznek némi józan ésszel. Mert ahányszor találkoztam már olyan rendőrrel, akinél a józan észnek még csak a nyomát sem fedeztem fel… Értem én, hogy vannak követendő parancsok, de azért azt is meg szokás ítélni és különböző élethelyzetben különböző módon szokás használni. Nos, ez sokaknak itt, spanyolhonban sajnos nem megy, mint ahogy jól láthatóan az empátia is hiányzik egyesekből. A kutya számukra csak egy állat, egy haszontárgy, amelyet el lehet dobni, miután befejezte a szolgálatát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.