Május 6,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Mani kövek


Spectator: Hatodik Kihalás a Földön?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 228,540 forint, még hiányzik 2,771,460 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hónapok óta tapasztalható, hogy elsősorban az ipari társadalmak polgárainak egy része, különösen szembetűnő módon a fiatal korosztály élénk figyelemmel és akaratát hangosan kifejezve követeli a klímaváltozás kapcsán a kormányzatok határozott és tevőleges intézkedéseit. Jóllehet a globális klímaváltozás tényét és előidéző okait már évtizedekkel ezelőtt a tudományos világ nyilvánosságra hozta, és folyamatosan igyekezett is központi kérdésként felszínen tartani, a szélesebb körű társadalmi eszmélés viszonylag későn következett be. Kétségtelen, hogy ebben szerepe volt annak is, hogy nem csekély érdekérvényesítő képességgel rendelkező gazdasági csoportok, ágazatok és gyakran maguk a felelős kormányzati struktúrák kezdetben eleve tagadták vagy lekicsinyelték a tudományos előrejelzés tényeit. Tegyük hozzá, hogy a világ népessége túlnyomó részének a legkisebb gondja is nagyobb volt (és ma is nagyobb) annál, hogy a közgondolkodás napi szintjén felszínen tartsa azt, hogy az elkövetkező évtizedekben nagy valószínűséggel  bekövetkező kedvezőtlen környezeti változások az élet szinte minden területén – ugyan talán eltérő mértékben – nyomot fognak hagyni.

A kutatások, modellek és előrejelzések üzenete jó időn keresztül csak szűk réteg érdeklődését keltették fel, az emberek többnyire mindössze akadémiai tudományos problémakörként kezelték azokat. Nem meglepő módon az utóbbi években bekövetkezett extrém időjárási jelenségek irányították rá az emberek szélesebb körének figyelmét arra, hogy a tudósok Földünkön valamiféle klimatikus változásra figyelmeztetnek, aminek velejárója lehet szokatlan időjárási esemény is. Természetesen itt összemosódik a klíma és az időjárás eltérő tartalma, a köznapi emberek figyelmét mégis ez irányította a klímaváltozásra. A kérdéskör ismertetése és taglalása egyre nagyobb teret nyert az írott és elektronikus médiában is, ami ugyancsak hozzájárult a közgondolkodás változásához. Napjainkban a klímaváltozás, a globális felmelegedés, a környezetvédelem kérdései, azok fontossága és szerteágazó kapcsolata egyaránt a társadalmi érdeklődés előterében van, és láthatóan egyfelől elmozdítja a társadalom gondolkodását és gyakran cselekvését is, másfelől fokozott nyomás alá helyezi a kormányzatokat és intézményi struktúrákat, hogy a szükséges változásokat sürgősen hajtsák végre.

(A klímaváltozás jelenségét, a legvalószínűbb okait és várható következményeit, továbbá az emberi társadalomnak az ipari civilizáció során kifejtett – majdnem végzetes – közreműködését korábbi cikkekben már körvonalaztuk, itt most az élővilágra, ökoszisztémára gyakorolt vagy várhatóan bekövetkező hatásait tekintjük át a tudományos vizsgálódás eredményei alapján.)

A klíma- és környezetváltozás sokoldalú tudományos vizsgálata szinte szükségszerűen hozta magával azonban azt is, hogy egyes tudományágak is saját, lehatárolt működési területük tapasztalatai alapján súlyos veszélyekre figyelmeztetnek a klímaváltozás okán is. A biológia és főleg ökológia nagyon komoly veszélyekre hívják fel a figyelme, sőt egyes kutatások előrevetítik, hogy a klímaváltozás és az emberi társadalom közelmúltbeli és jelenlegi tevékenysége könnyen a hatodik nagy kihalási esemény bekövetkezéséhez vezethet. (A Föld elmúlt félmilliárd éves története során öt nagy kihalási eseményt azonosított a tudomány; ezek az események az akkori élővilág túlnyomóan nagyobb részének pusztulását eredményezték.) Bár az élővilág változását valóban drámai adatok mutatják, túlzottnak látszik – egyelőre – az ökoszisztémák pusztulását levezetni a klímaváltozásra vonatkozó előrejelzésekből.

Az ENSZ 2014 évi jelentése szerint közel 1 millió állat- és növényfaj kerül a kipusztulás szélére egy évtizeden belül az emberi tevékenység következtében. A fajok kihalása természetes folyamat az élővilágban; mai tudásunk szerint ez 1 -5 faj/év. Az ökológusok egy része feltételezi, hogy a globális felmelegedés, az óceánok vizének hőmérséklet emelkedése, az erdőírtás, túlzott lehalászás miatt mára már a természetes kihalás üteme ennél sokkal gyorsabb, (akár tucatnyi faj/nap) mint az emberi társadalom felemelkedése előtt. Tudományosan megalapozott statisztikai adat szerint a Föld élővilágának 60%-a kihalt az emberi társadalom tevékenysége miatt 1970 óta. Ha a jelenleg ismert tendencia folytatódik, 2020-ig az élővilág kétharmada a kihalás szélére kerül. Talán még pontosabb, ám nem kevésbé borúlátó a WWF Élővilág Indexe, ami szerint a világ 17000 különböző élőhelyén megfigyelt 4000 gerinces állat fajának száma átlagosan 60%-kal csökkent 1970 és 2014 között. (Az édesvízi gerinces élőlények esetében 80% a csökkenés.)

Ezek az adatok azért megdöbbentőek, mert a múltbeli nagy kihalások mind külső (aszteroida) vagy globális hatású geológiai eseményekhez kapcsolódnak, míg a jelenlegiek feltételezetten kizárólag az emberi társadalom működéséhez társult változásokhoz. A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a bioszféra változásának felgyorsulása könnyen az ökoszisztéma egyensúlyának felborulásához vezethet, és előidézheti vagy felgyorsíthatja az ott élő más fajok kipusztulását (különösen igaz ez például a zátonyrendszerek vagy az esőerdők élővilág-együttesére). Más nézőpontból pedig hatással lehet a tápláléklánc egészére.

A súlyos adatok kapcsán azonban heves tudományos viták is folynak arról, hogy az észlelt jelenség a hatodik (és ismét az ember tevékenysége által indukált) földi kihalási esemény kezdete lenne. Alapvetően nincs egyetértés abban, hogy az elkezdődött vagy folyamatban levő kipusztulás mértéke megközelíti vagy eléri bármelyik korábbi kataklizma mértékét. A modern ember szerepe, jelentősége azért nem ítélhető meg egyelőre tárgyilagosan kifogástalanul, mert nincs megbízható adat arra, hogy a kihalás felgyorsulása egyáltalán mikor kezdődött meg. Egyelőre nem ismert az sem, hogy milyen volt a globális fajgazdagság az emberiség előtt és milyen volt akkor a fajok természetes kihalási aránya. Bár a jelenlegi adatok szerint a fajok kihalási arány szinte példa nélküli, de mértéke távolról sem éri el az elmúlt 500 millió éven belüli öt nagy kihalási esemény nagyságrendjét, tehát korai lenne a föld hatodik kihalási eseményéről  beszélni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.