Július 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Hivatkozási alapnak indokolatlanul sokba kerül, másra meg nem jó

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,725,271 forint, még hiányzik 1,274,729 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Némileg borzolta a kedélyeket a tegnapi KSH adat, mely szerint szép hazánkban a bruttó átlagkereset 559 100 forint volt júliusban, 15,2 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Az összegen persze lehet vitázni, mert nagyon kevés embernek ennyi a tényleges keresete, a többségé meg sem közelíti, de ez az átlagszámítás csodája, hogy a nagyon magas jövedelműek felhúzzák a számokat, amire még rátesz egy lapáttal az, hogy nem mindenki számít bele az átlagba. Például az 5 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégek dolgozóinak jövedelme sem, pedig nem kevés emberről van szó. Azt azonban nem árt figyelembe venni, hogy a szépnek tűnő emelkedés ellenére a reálkeresetek átlagosan 2 százalékkal csökkentek. A kulcsszó itt is az átlagos, és az a tény, hogy egy magas jövedelmű ember a keresetének csak kis részét fordítja a napi megélhetésre, tehát nem igazán rázza meg, ha drágább lett az élet. Aki viszont hónapról hónapra éppen csak kijön valahogy a fizetéséből, mert mondjuk minimálbérből él – és nagyon sokan tényleg ebből élnek, vagy legalább próbálnak élni -, ami nettó 154 280 forint, annak az átlagosan két százaléka 3000 forint fölött van. Ennyivel kevesebb jut havonta a minimális életfeltételek biztosítására, miközben az élelmiszerek és a rezsi ára elképesztően emelkedik. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a bruttó mediánkereset – tehát az a középérték, aminél a lakosság fele kevesebbet, a fele többet keres –  450 000 forint volt, és ez 16,3%-kal haladta meg a tavalyit, ennek a nettója akkor, ha nincsen adócsökkentő tényező – még, vagy már nincs kiskorú gyerek és egyéb kedvezményre jogosító ok -, akkor ez nettóban havi 299 250 forint, kedvezmények figyelembevételével 311 400 forint. És emlékezzünk, ez a középérték! A munkavállalók fele keres ennél kevesebbet. Ha mindehhez hozzátesszük ezt a szép ábrát, már érthetjük is, hogy szarabbul élünk, mint tavaly, és javulást remélni nem más, mint csodavárás:

Van ám jó hír is, hogy felderüljön a mi kedvünk! Orbán Viktor megtartotta a szezonnyitó handabandázásával a parlamenti ülésszakot. Ez olyan totálisan felesleges pótcselekvés, ami ellen egészen biztosan van már hatékony gyógyszer, csak rendesen be kellene szedni. A magam részéről már azt sem értem, hogy mi szükség van a parlamentre. Hivatkozási alapnak indokolatlanul sokba kerül, másra meg nem jó. Azt főként nem értem, miért érzi kötelességének a csúti hadvezér, hogy egy csomó hazugságot és ostobaságot összehordjon a jeles alkalomra. Nem fogom szétszálazni a terjengős beszédet, mert akkor egész hétre megírhatnám egy lendülettel a jóreggelt, és amúgy is biztosan fogunk még erről szót ejteni, de néhány részletet idehozok. Kávé helyett, vérnyomásemelés céljából. Mint például:

Jelentem az országgyűlésnek, hogy sikeresen megrendeztük Magyarország történetének legnagyobb sporteseményét, a budapesti atlétikai világbajnokságot. Tanúbizonyságát adtuk többedszer, hogy nemzetközi események befogadásában, megszervezésében és lebonyolításában a világ legjobbjai közé tartozunk. Mintegy 200 országból fogadtunk vendégeket, egymilliárd néző látta a közvetítéseket. 170 ezer látogató érkezett Budapestre, 460 ezer vendégéjszakát töltöttek el nálunk. A világbajnokság a kiadásokat kétszeresen meghaladó bevételt termelt a magyar gazdaságnak. (Orbán Viktor)

Remek! Látni szeretném a kiadásokat és a bevételeket! Tételesen, számlákkal, bizonylatokkal alátámasztva. Bizonyítékot szeretnék arra, hogy nem úgy történt, hogy mi – adófizetők – kurvadrágán felépítettünk ezt-azt, amin végül néhány stróman kaszált nagyot, majd a bevételből megint a strómanok és oligarchák szállodái, éttermei, biztonsági cégei és taxiscégei profitáltak, a költségvetésbe pedig alig jutott vissza valami. Ha ezt bizonyítékokkal együtt látom, akkor elhiszem. Talán. Aztán:

Magyarország azon kevés ország közé tartozik, amely 1990 óta úgy csökkentette a széndioxid kibocsátását, hogy közben növekedett a gazdaság termelése. Paks2 felépítésével, Paks1 üzemidő-hosszabbításával, a napenergia-kapacitásokkal és a tartalékerőművek felépítésével önállóvá tesszük Magyarországot. Négy-öt évvel előrébb járunk a tervezett ütemhez képest, miközben más európai országok éppen most nyitják tucatszám a szénerőműveiket. Ez a sors és a fejetlen zöldpolitika fintora. Nincs semmi túlzás abban, hogy Magyarország a klímabajnokok klubjához tartozik.

Biztosan én vagyok a hülye, de úgy tudom, Paks2-ről a megállapodást Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin 2014. januárjában írták alá teljes titokban. Amikor kiderült a dolog, akkor az volt, hogy az új blokk 2023-tól áll üzembe. Ehhez képest vagyunk előbbre négy-öt évvel, vagy valami mást is mondtak a hangok a miniszterelnökúr szép nagy fejében? Végezetül:

Láthatják, hogy ősszel Magyarország ellenfelei várhatóan egyszerre lépnek majd fel a követeléseikkel. A Soros-birodalom, a brüsszeli bürokraták és az amerikai demokraták csupa olyasmit akarnak tőlünk, amit mi nem tudunk, és azt hiszem, nem is akarunk megadni nekik. Az amerikai adminisztráció az ősszel továbbra is azt akarja, hogy mi is szálljunk be a háborúba, szállítsunk fegyvert, adjunk még több pénzt Ukrajnának, de legalábbis járuljunk hozzá, hogy Brüsszel a mi pénzünket odaadhassa nekik. Brüsszel azt akarja, hogy engedjük be a migránsokat, és építsünk nekik migránsgettókat. Engedjük be a szexuális propagandát az iskolába, engedjünk át nekik gazdasági döntési jogköröket, és ráadásul mondjunk le az önálló külpolitikáról, és adjuk fel az egyhangú döntés jogát a külpolitikai kérdésekben. Azzal fenyegetnek, ha mindezt nem tesszük, akkor folyamatos nyomást gyakorolnak majd ránk, visszatartják a brüsszeli pénzeket, és a Soros-birodalom pénztárán keresztül fizetni fogják a magyar baloldalt, vagyis a magyar kormány belföldi ellenfeleit.

Kultúrországban – tehát bárhol máshol – már csak azért a néhány mondatért is buknia kellene a kormánynak. Nálunk pedig olyan természetességgel beszél ez a figura ilyen elképesztő baromságokat, mintha ez normális lenne egy kormányfőtől. Hát nem az! És nem csak azért, mert ismét hazudik és uszít – vagyis nem ismét, hanem folyamatosan -, nem is azért, mert egyértelműen csak a saját szektájának, tehát a vakhitű birkáknak beszél, miközben elméletben egy ország vezetője. De az már mégis túlmegy minden határon, hogy ez a bebetonozott csaló, akit közpénzből fizetünk, aki elméletileg az ország demokratikus működéséért (is) felelős, kiáll oda a pulpitusra, és kampányol a saját javára. Mi az, hogy a magyar kormány belföldi ellenfelei? Hogy a francba lehet ilyen mondatot kitalálni, leírni, elmondani? Ha a magyar kormánynak vannak belföldi ellenfelei – ismétlem, nem a Fidesznek, hanem az ország kormányának! -, akkor az a kormány azon nyomban, egységesen és haladéktalanul mondjon le, és takarodjon el a picsába. Most.

És most, hogy sikerült ilyen szépen és szelíden befejeznem a jóreggelt-puszit, jó ébredezést, derűs napot kívánok mindenkinek! Kárpótlásul hozom az egyik örök kedvencemet. Nézni is kell, nem csak hallgatni, ahogy ez az elegáns, törékeny nő feloldódik a zenében, átalakul kissé közönséges spanyol cigánylánnyá, aki gátlás nélkül töri össze a férfiak szívét. Ismerni sem kell az operát, Maria Callas mindent megmutat, mindent elmesél nekünk abban a néhány percben.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.