NEHAZUGGY

Hahó, Ország! Hahó, Világ! Eb ura fakó!

Az „eb ura fakó!” egyike ritkán használt szólásainknak, holott hűen fejezi ki a mostani – és egyben jövőbeni, sőt, örökkévaló – magyar kormány kül- és belpolitikáját. A  „nekem ugyan nem parancsol” szinonimájaként, a következőket jelenti: „Ennek a kutya embernek fakó kutya az ura! A kutyának kutya az ura, de nekem nem, mert én ember vagyok, őrizem az emberségemet minden körülmények közepette”.

Akár szimpatikus is lehetne ez a nyakas, virtigli magyaros hozzáállás – na de sem az ország, sem a világ nem egy kurta kocsma az alföldi faluvégen vagy széljárta pusztában, ahol a kivagyiság – egy-két icce bor után – alapkövetelmény. (Népművelői vénám okán nem állhatom meg, hogy a „kurta kocsma” jelentésére rá ne világítsak. Olyan csapszéket jelöl, amely kisebb fajta, valamint nem egész évben mérik benne a bort, hanem időszakosan. Vagy ha mégis, a fináncok tudta nélkül teszik.) 

Nem szeretnék okostojásnak tűnni, Tállai András sem nyit divatszalont. De azért lássuk csak tételesen, miket is mondott a Világegyetem fura ura a 133 bátor ember előtt, a hermetikusan elzárt eszternyomi akcióülésen! Köszönöm én is az orbánmédiának, hogy véletlenül megtalálta ezt a teherautóról leesett hangfelvételt és nyilvánosságra hozta a beszéd legbeszédesebb részleteit!

„Magyarország ellenfelei a háború okozta válságot akarják felhasználni arra, hogy visszalökjék hazánkat a Gyurcsány-korszakba, amikor a magyarok sorsáról külföldön döntöttek.” 

Igen, vannak ellenfeleink. Az Európa-első infláció. A vidéki munkalehetőségek hiánya. A fiatalok lakáshoz jutásának lehetetlensége. A mélyszegénység. A hajléktalanság. A harmadik világbéli bérek. Az elvett jogok, a meglévők negligálása. A társadalom gazdasági és emberi erőforrásainak szipolyozása. 

Sorolhatnám vég nélkül. Tartok azonban attól, hogy a Legfőbb Harcos nem ezekre gondolt, hanem konkrét országokra, népekre. Amelyek történetesen szövetségeseink – vagy azok szeretnének lenni, de hát nem sikerülhet minden akárkinek. Amely országokat, népeket tudata mélyén valójában ellenségeknek gondol. Tény, hogy a szomszédunkban folyó háború okoz problémákat, de emiatti válságról én nem beszélnék. Mint ahogy a dél-szláv háború sem okozott anno semmiféle válságot – márpedig oda még fegyvert is szállítottunk. Ahhoz, hogy az ország katasztrofális állapotba jutott, vajmi kevés köze van az orosz-ukrán sajnálatos csetepáténak. A Fővezér alkalmatlanságának és vérmes ambícióinak annál inkább! Nem sírom vissza a nyúlfarknyi „Gyurcsány-korszakot”, de szerintem azért vannak mélyebb pontok is történelmünkben. Ilyen például a mostani kurzus – amelyben vélhetően valóban külföldről szabják meg a sorsunkat.

„A globalistáknak az Európai Bizottság és az amerikai elnök kell, az oda vezető úton pedig Magyarország a tüske a köröm alatt”.

A globalizáció világjelenség. Megkockáztatom: a fejlődés iránya. Az emberiség olyan mértékű kihívásokkal szembesült, amelyeknek csak közös erővel tud megfelelni. Amelyik nemzet nem akar erről tudomást venni, izolálódik, A begubózás lemaradást von maga után, minden téren. A kormányzatunk nem globalista szemléletű, ergo nem kell az EU? Na ne már! Évekig pitiztünk, igazodtunk, csak hogy csatlakozhassunk! A legfrissebb felmérések szerint is a magyaroknak több mint a kétharmada uniópárti, mi több, kívánja az euro bevezetését. (Ennek megtörténtére még az ígéretek is elhaltak a jobboldalról.) Akkor most mi van, ennyire nem számít, mit szeretne a többség?! A csatlakozás után már csak a leépülés volt a részünk. 

A jelenlegi amerikai elnök talán nem a legjobb választás, de a mikormányunk favoritjánál, Donald Trumpnál pocsékabb, butább, gátlástalanabb államelnököt elképzelni sem tudnék. Nyerjen hát a kisebbik rossz! Magyarország alatt „értelemszerűen” a Vezér-szónok értendő, az ő szívében ugyanis „Az ország én vagyok”. Köröm alatt tüskélkedni pedig egyfelől nem egy büszke állapot, másfelől az egyebek mellett (beton)tüskék tízezreiből képezett II. világháborús Siegfried-vonal (németül Westwall, Siegfriedstellung) sem állította meg a világ folyását.

„Az idei évnek hatalmas tétje van, ugyanis a Soros-birodalom, megerősítve a kormányzó amerikai demokratákkal, Góliátként indít támadást az európai országok többségében a jobboldali média és sokszor pénz nélkül politizáló lelkes nemzeti pártok ellen.” 

Szögezzük le: Orbán alatt minden egyes évnek óriási tétje volt. Ebben igaza van. Senkinek nem volt mindegy, hogy megy vagy marad az utcai arcos. Ez a lózungos nyelvezet nála csak egy agitációs fogás – a híveinek pedig elvi élvezet. Olyan ökörségek, mint a Soros-birodalom vagy a Soros-terv, csak pártunk és kormányunk sunyin antiszemita, demokráciaellenes, a nyitott társadalmak eszméjét fikázó propagandájában léteznek. Büszkék vagyunk, hogy egyik honfitársunk külföldön oly sokra vitte – ez határainkon belül sosem sikerült volna neki. Köszönjük mindazon támogatásait, amelyek – ha a hatalmon levőknek nem sikerült ellopniuk – a szülőhazája javát szolgálták. Aki pedig a „kormányzó amerikai demokratákat” is leszólja, legalább ne nyújtson be „szuverenitásvédelmi törvénycsomagot” a parlamentjének, maradjon magának! Napi szinten – minden szinten – kiosztunk mindenki mást, csak épp azt nem, aki megérdemelné. 

Egyetlen európai ország egyetlen jobboldali pártja vagy médiája sem tette szóvá eleddig, hogy a nagy Amerika támadást indított volna ellenük. Kéretik nem összemosni a lelkes jobboldali pártokat a lelketlen szélsőjobboldaliakkal. Nem is tudtam, hogy az egyes EU-pénzek elsíbolása miatt éppen büntetőeljárás alá vont Marine Le Penen kívül más lelkes jobboldali pártkorifeusok is pénz nélkül politizálnak. Nosza, segítsük ki őket is pár millió euroval, mi az nekünk?!…! Dávidnak lenni Góliát ellenében hozhat a konyhára némi népszerűséget, de füllentős Dávidkának lenni az alsósok között eléggé kontraindikált.

„A globális elit hívei nemcsak a brüsszeli elit vagy az amerikai demokraták soraiban vannak, hanem egy sor magyarországi településen is, gondoljunk csak például az irányítás nélküli Budapestre, ahol dugók, piszok és káosz uralkodik.”

Részemről nem igazán tudom értelmezni a „globális elit” és annak ”hívei”, valamint a „brüsszeli elit” kifejezéseket. Ezek szerintem afféle kommunikációs tukmálópanelek a tátottszájúaknak címezve. Csodálkozom:  a „háttérhatalmak” már említést sem érdemelnek?!… Az „irányítás nélküli települések” gondolom pont azok, amelyek nem az ő zsebéből cincognak, s amelyeket emiatt megpróbál tönkre tenni. Én is olvasom a Metropolt, minisztereink tanácsának ingyenes szennylapját, de eddig nem is sejtettem, hogy a miniszterelnök is onnan szemezgeti az információit. Milyen ember az, aki a saját ürülékéhez nyúl?!

„Vagy ott vannak az álcivilek és a magukat függetlennek mondó helyi médiumok, melyek a semmiből jöttek, és céljuk a feszültségkeltés és riogatás a nemzeti érzelmű önkormányzatok ellen.” 

Tényleg rengeteg álcivil van ebben a régióban, jól is élnek belőle. Elég belepislantani a NER által gründölt számtalan álszervezet, pszeudoegyesület és álintézmény áltevékenységébe, és eláll az ember szava a bámulattól. Mennyi léhűtő, hóhányó, műparaszt és idült ál-koholista! Nyálvitézek, gólyahozta grófok, porschés bérkeresztények, guccis gigerlik – és mennyi, de mennyi átcsomagolt, lenyúlt közpénz!… A kabinet az, amely magáévá tette az összes megyei lapot, nem várt vele a vármegyésítésig sem. Ölbéli ebbek harmincadjára jutva, együtt kell élnünk olyanokkal, akik nemcsak hogy a semmiből jöttek, de azok is! 

Annyira fasza, hogy a volánnál ülők sehol és semmikor nem keltenek feszültséget, nem riogatnak még véletlenül sem! Ha valami, hát ez igazán köztudomású! A nemzeti érzelem nélkül meg már levegőt sem tudnánk venni, nemhogy egy települést elönigazgatni! Elmerülni a mélymagyar éjvízben – évszaktól függetlenül, nekünk ez a felüdülés, ez a kipcsak kikapcs! 

„Nyilvánvaló jogsértéssel tartják vissza a Magyarországnak járó forrásokat, miközben arra kényszerítenek bennünket, hogy fizessünk Ukrajnának.” 

A Magyarországnak szánt fejlesztési forrásokat – amelyek nem „járnak” automatikusan – azért tartják vissza „Brüsszelben”, mert a korábbi juttatások java részét – a magyar vezetés tudtával és irányításával – kézen-közön elsinkófálták. Ráadásul az orbánkormány nem szándékozik csatlakozni az Európai Ügyészséghez sem, így semmi garancia nincsen arra, hogy a jövőben nem történik meg ugyanez. 

Mindemellett az állam letért a jogállamiság útjáról, a felcsúti fószer diktatúrát vezet be suttyomban, példás következetességgel. Márpedig ezekért a pénzekért a „hanyatló Nyugat” polgárai rendesen megdolgoztak, ezért elosztásuknál felelősen kell eljárjanak az uniós döntéshozók. A tagdíjat pedig minden klubban fizetni kell, nemde?

„Ki akarják csavarni a kezünkből azokat a szabályozó eszközöket, melyekkel a családokat védjük.” 

Tisztázzuk: magatokon kívül ti semmit és senkit nem védtek, legkevésbé a családokat. Ezzel a jelenlegi, tizenéve változatlan összegű családi pótlékkal és minimálnyugdíjjal nem is lehetne. A „szabályozó eszközökként” említett törvényhozási és gazdasági lehetőségeket a kutya sem akarja elvenni, nem is tudná. 

E ponton erőst hiányolom a példátlan „rezsicsökkentés”, a vérszomjas „migránshadak” és az „elhibázott brüsszeli szankciók” említését. Ezen bűbájos varázsszavak nélkül – valljuk meg –  csonka és szürke az agitáció. Amelyet szinte kár már ennyire erőltetni, mert – oh jaj! – jószerivel immunis rá úgy a kül-, mint a belvilág.

„Európában Magyarország a legszabadabb ország…” 

Na ja. Mert kerítés védi a biztonságunkat! Csálé eszűim, hát még sosem láttatok egy Európa-térképet?! Mert nincs bevándorlás, van helyette családpolitika. Hát persze! Hálóval fogdossák az olcsó ázsiai munkaerőt a környezetromboló kínai projektekhez, utaztatják, elszállásolják a szerencsétleneket, de azért ijeszteget veszettül az ebugatta! Amit családpolitikaként igyekszik bemutatni, az valójában kizsigerelés. Minden terhet a családokra tol a kormányfő. Mert nincs genderideológia az iskolákban. Mert nem szállítunk fegyvert Ukrajnába, nem akarunk belekeveredni a háborúba. Mi, magyarok, ma befolyásmentesen, szabadon dönthetünk a sorsunkról. Hát, no comment, nincs rá elég hely és türelem. Ráadásul a kurva nagy szabadságunk miatt akarnak bennünket elhallgattatni, sőt ebben az évben megpróbálnak minket megtörni. Mondja mindezt Nemhagyja Viktor. És minderre most még egy komplett kampányt is épített a rogánminisztérium. 

„Ne hagyjuk, hogy a magyarok sorsáról külföldön döntsenek!… az idei év arról fog szólni, hogy Magyarországot térdre akarják kényszeríteni ellenfelei, akik elvennék hazánk szuverenitását…” 

A fentebb kutyafuttában megválaszolt eszmegörcsök lényegében már tartalmazzák ezeket a futamokat, ez már csak afféle megerősítő ismétlés, az ideológia – vagy akármi – sújkolása, Felhívás a harc folytatására – mert anélkül ugye már nem tud meglenni a magyar! Nem táv-, hanem tévképzetek garmadája ez, igénytelenül összehordva. Nekem egyébként Nicolae Ceauşescu végnapjait idézi fel ez a beszéd. Miközben a volt cipészinas már halomra lövette a tüntetőket, külföldi beavatkozásról, nemzeti szuverenitásról papolt feldúltan, intervencióval vádolva meg a Romániára lecsapni készülő ehoni lesbenállókat. 

Csupa WOW vagyok, meg LOL, de azért belátom: kutya világot élünk még mindig. A Mondo Cane című 1962-es és 1963-as olasz dokumentumfilmek után valakik elkészíthetnék már a harmadik folytatást is! Mindazonáltal nem muszáj lemennünk kutyába, fakutyázni sem kötelező vékony jégen. Ám kutyába se venni a saját lakosságot és más népeket (vezetőikkel egyetemben), a másrólbeszélés akrobatájaként tajtékzani ciklusról ciklusra közös dolgaink irányítása helyett, semmire és sehova nem vezet. Mint ahogy a visszaélésszerű partnerség sem, a maga kétkullancsosságával. Pártelnökként is vérciki ilyen szöveggel nekigyürkőzni az előttünk álló önkormányzati és európai parlamenti választásoknak. Ha a megfáradt vándor ízes, vidéki hangulatú falatokra vágyik egy hazai hagyományos vendégváró helyen, akkor nem trágyára számít, egy istállóban tálalva. 

Vagyunk mi olyan helyzetben, hogy fütyüljünk az egész hóbelevancra, amely körülvesz bennünket ezen a golyóbison? Sosem is voltunk, mi több, sosem is leszünk. Kurta az országunk, kurta a miniszterelnökünk, az is szintén elkúrta már, amit csak el lehetett! Kurta a véleményünk is, mely nem renget meg semmit és senkit – hiába a verbálhéroszok ugatása, vicsorgása! Cakompakk, mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál, finoman szólva. Egyet tehetünk: igyekezhetünk másokkal együttműködve egyről a kettőre jutni. Hallgatva az okosabbakra, példát venni a szorgalmasabbakról. Ahogy egy szintén magyar mondás javasolja: „Kaparj kurta, neked is lesz!” A hepciáskodással, minden és mindenki lenézésével és befeketítésével, kihelyezett frakciókisülésekkel, az önhere-simogatással aligha visszük valamire, hiába horgonyoztunk le – pontosabban kötöttük ki a lovainkat – Európa legközepén. 

A NER-nek van egy kisajátított országa, ám jobban tennék tán ha titkosítanák azt is vagy 80 évre – de minimum addig, amíg észhez nem tér a málé népe. 

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább