Július 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Meddig hagyjuk, hogy mindent kisajátítsanak?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,763 forint, még hiányzik 1,424,237 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Balatonnál megnyílt a Balaland nevezetű, fizetős stranddal ellátott hotel-komplexum, amelynek építése egyrészről adófizetők milliárdjaiba került, másfelől pedig elég komoly természetkárosítással járt. Végső soron azért fizettünk mi, közösen, hogy fizetővendégek süttethessék a hasukat a hotelhez tartozó strandon, amelynek területén – egy 10 méteres sávban – a halandó ember is fürödhet, ha fizet érte. Bemehet tehát erre a területre, de ahhoz, hogy a Balatont ki is használja, már fizetnie kell, mivel az ott elhelyezett lépcső valakinek ugye pénzbe került. A történet nem egyszerű, azonban a jogi helyzetet a Telex magyarázó videója viszonylag érthetően elmondja, de a lényeg mégis annyi, hogy valaki, részben közpénzből kisajátíthatott magának és fizetős vendégeinek egy balatoni partszakaszt, ami már önmagában is fel kellene, hogy háborítsa a többséget, hiszen köztulajdont sikerült magántulajdonná tenni.

A magyar tengert ezzel lényegében kiárusítják, ami véleményem szerint teljességgel elfogadhatatlan, hiszen egy természeti kincsünkről van szó, nem pedig egy bárki által birtokolható magántulajdonról. Én mindig is úgy tartottam – ezt már le is írtam párszor -, hogy erdőt, tavat, folyót, hegyoldalt ne lehessen eladni, mert az a természeti terület, amely mindenki számára ingyen elérhető kell, hogy legyen. Ezek kisajátítása lényegében azt jelenti, hogy csak azok férhetnek hozzá, akik mélyen a pénztárcájukba nyúlnak. Olyan ez, mint amiről nemrégiben írtam, miszerint sok országban a sátorozás tiltott – a valódi sátorozás a szabadban -, de lehet helyette sok pénzért kempingezni. Spanyolországban is akár napi 50 euró körüli összeget elkérnek, ha az ember fapadosan szeretné élvezni a természetet, tehát akinek erre nincs fölösleges pénze, az már a természetet sem élvezheti. Rohadjon csak a lakásában és élvezze azt, amiért havonta fizet, nehogy már még ezen felül is csinálhasson valami olyat, ami nem kerül pénzbe és nem keres rajta szépen az állam mindenféle adók formájában.

Lassan ott tartunk, hogy ingyenesen már semmit sem lehet csinálni, mivel valakinek mindig az lesz az érdeke, hogy pénzt csikarjon ki másokból. Így lesz a Balatonból szépen lassan egy fizetős strand, ahol a „szegény” szabadstrandokat élvezőket lassan csórónak fogják tartani. Már azt is figyelni kell az embernek, hogy hova mehet, mit élvezhet ingyenesen, hogy ne zavarja a drágalátós vadászokat az erdőkben gyilkolászás közepette, vagy hogy ne zavarja meg a Balatonhoz érkező fizetős vendégeket. Lassan minden a pénzről szól, arról, hogy minél többet vegyenek el az embertől, miközben lassan már így sem telik normális életre. Vannak országok, ahol rájöttek arra, hogy nem normális az, ha bizonyos magáncégek, vagy maga az állam kisajátít bizonyos természeti területeket, ezért törvényeket hoztak ezek védelme érdekében. Ilyen viszont idehaza egészen biztosan nem várható, hiszen a Balatont csak nemrégiben nézte ki magának a NER, amely minden milliárdért lehajol és ha eközben teljesen tönkreteszi a magyar tengert, akkor hát ez van.

Egyszerűen fel nem foghatom, hogy az ott élők mégis miért törődnek ebbe bele, miért nem tiltakoznak az ilyen beruházások ellen? Megtörtént ez a tatai tónál is korábban, amely beruházást azt hiszem el is napoltak, mivel a helyieknek fontosabb volt az, hogy maguk élvezhessék szabadon, ingyen a tópartot, mintsem hogy egy hotelt lássanak ott, amely lehet, hogy bevételt hoz a városnak, de végső soron nagyobb veszteséget okoz mindenkinek. Az ilyen beruházások ellen csak a helyiek tehetnek valamit és ők azok is, akik egy olyan polgármestereket választhatnak, akik nem adják el a város, vagy település legszebb részeit befektetőknek. Nyilván fontos az, hogy legyen bevétele egy településnek, de az még fontosabb, hogy az ott fellelhető természeti kincs mindenki számára elérhető legyen, ne csak azok számára, akik borsos árat fizetnek ezért.

A fenti példa csak egy a nagyon sok példa közül, amelyek a közelmúltban felháborították a közvéleményt. Balaton, Tisza-tó, tatai Öreg-tó, Szilvásvárad és ki tudja, melyik lesz a következő. Amikor kinövik a Balatont, és már nem marad ellopható és kisajátítható rész, akkor majd szépen felfedezik maguknak a Duna- és Tisza-partot, esetleg a Mátrát vagy a Bükköt. Mi lesz a következő célpont, amelyet szépen lassan, de fizetőssé tesznek mindannyiunk számára? Úgy vélem, van elég negatív példa ahhoz az elmúlt évekből, hogy kijelenthessük: a NER addig terjeszkedik, ameddig valaki megálljt nem parancsol neki. Eddig viszont úgy tűnik, hogy erre senki sem hajlandó, hiszen újra és újra megválasztják a helyi erős embereket vidéken. A Balatonnál a Fidesz már régen bebiztosította a győzelmét, és annak ellenére is vélhetően aratni fognak a jövő évi választásokon, hogy azért akadnak bőven olyan lakók, akik felháborítónak találják azt, hogy hagyták kiárusítani a magyar tengert. Egyedül a helyi lakosok változtathatnak a kialakult helyzeten, és noha visszacsinálni már nem tudják azt, amit ezek a barbárok elkövettek, de legalább megálljt parancsolhatnak a további pusztításnak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.