Április 17,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Miért kell a vallásnak a politikai kommunikáció részét képeznie?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vegyük vissza a szivárvány értékét” – mondta a minap Soltész Miklós egyházügyi államtitkár szülővárosom, Berettyóújfalu református óvodájának átadásán. De mit és miért is kellene visszavennünk?

Ha meglátjuk ma a szivárványt, automatikusan az LMBTQ-propaganda jut eszünkbe. Pedig a szivárvány ősibb szimbólum, mint a fentebbi destruktív mozgalom.

A szivárványt az emberiség jelképként már régóta és sokféleképpen használja. Az első szivárványt a Bibliában az ÚR festette az égre az özönvíz után Noénak, hogy jelezze, soha többé nem bocsát ekkora pusztítást az emberiségre. A keresztyén kultúrában a szivárvány tehát a szövetségkötés szimbóluma: „Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” (I.Móz 9,12-13.)

Sőt, a szivárvány más, egymástól térben és időben távoli kulturális hagyományokban is megjelenik. Mindig egyféle hidat képez a földi élet és a túlvilág között. A skandináv mitológiában például az elhunyt lelkek ezen az úton jutnak a Valhallába, Japánban pedig úgy tanították, hogy az istenek a szivárványon keresztül érkeztek a földre.

A szivárvány ugyanakkor a gyermeki ártatlanság és a mesevilág jelképe is, egy különleges átjáró a fantázia világába. Gyermekkorunkban mi is úgy tartottuk, hogy aki megtalálja a helyet, ahol a szivárvány a földre ér, ott kincset talál. Emiatt viseli sok-sok bölcsőde, óvoda, gyermekeket védő alapítvány nevében vagy logójában a szivárványt.

Az amerikai meleg közösség 1978-ban fedezte fel magának a szivárványt, amelyet rendkívül agresszív kampányokkal és hosszú évek morzsolásával elnyomta korábbi jelentését, így mára teljesen kisajátította azt.

Mára elérték, hogy a szivárvány egy olyan eszme jelképe lett, amely a hagyományos, keresztyénségből kisarjadt életformánkat és életigazságainkat akarja elpusztítani vagy felismerhetetlenné alakítani. Amíg mi, keresztyén konzervatívok a kötődésben, az egységben, a szövetségben hiszünk, és mindig közösségben gondolkodunk, addig a liberálisok, így az erőszakos LMBTQ-propagandisták az el- és feloldásban, a totális egóban, az egyéni érdekek mindenek felettiségében hisznek.

Ne hagyjuk, hogy a szivárványt, az Isten és ember közötti szövetségkötés szimbólumát kisajátítsák! Vegyük vissza a szivárvány értékét!

Ezen sorok szerzője Nagy János, aki következőképpen írja le magát a Facebool oldalán: keresztény, nemzeti, kálvinista, férj, apa, államTitkár, túrázó, vidám, lokista, bárándi, Nagy, János. Tudom, volt ma már szó erről a témáról, de nem hagy nyugodni engem sem. Hát micsoda értékek ezek, kérem szépen, látszik is Nagy bejegyzéséből, hogy milyen nagyszerű keresztény ember Orbán embere, hiszen arról hőzöng, hogy nekik lényegében jár a szivárvány, mint szimbólum, hiszen az elsősorban Isten üzenete volt az árvíz után, miszerint soha többé nem bocsájt ekkora pusztítást a Földre. De szép tőle, hogy kiirtotta az emberiség jelentős részét, de még egyszer ezt nem fogja megtenni. Nagylelkű volt Isten, mint azt tudjuk a Bibliából. De térjünk vissza arra, amit ez az ember állít, vagyis, hogy az LMBT közösség kisajátította magának a szivárványos zászlót, ami egyáltalán nem mellékesen nem igaz. De ha már másokat kisajátítással vádol, mégis miért akarja saját maga kisajátítani? Az rendben van, hiszen Isten mindenkinél felsőbbrendűbb és amit ő teremtett, azt tisztelni és becsülni kell? Vajon mégis miért? Aki nem hívő, az vajon milyen megfontolásból kellene, hogy egyfajta vallási jelként tekintsen a szivárványra egy esős égbolton?

Számomra a szivárvány annyit jelent, hogy miközben süt a nap, esik az eső, ami miatt egy gyönyörű természeti jelenség alakul ki. Nem több és nem kevesebb, noha megértem, hogy mint zászlót ezeket a színeket különböző kultúrákban különféle módokon használták fel a múltban is és ma is. A legtöbb esetben pozitív üzenet kapcsolódik a szivárvány színeihez – noha ez messze nem mindig van így -, de azt nem állíthatjuk, hogy bárki is kisajátította volna ezt a már-már szimbólummá vált színsort. Mindenkinek mást jelent egy szivárványos zászló, talán pont ez a szépsége az egésznek, hiszen a sokszínűséget, a szeretetet, az összefogást, a békét jelenti  a legtöbbek számára, vagy épp az utat a Mennyországba. Ki-ki saját hite szerint különböző jelentést tulajdonít ezeknek a színeknek, ami véleményem szerint rendben van, hiszen ez nem egy nemzeti zászló, amely egy bizonyos népcsoportot határoz meg, hanem egy máig nem általánosított jelentéssel bíró zászló, amelyet szabadon lengethet bárki.

De jól láthatóan ez a drága keresztény politikus ezzel nem boldog, hiszen ennek is – mint ma már szinte mindennek – a valláshoz van köze. Kizárólag a katolikus egyház, valamint a magyar kormány sajátíthat ki szimbólumokat. Így tettek a kokárdával, vagy épp a nemzet/nemzeti szóval, de az egyházakkal összefüggésben ez történt a karácsonnyal vagy éppen a húsvéttal is. A lényeg, hogy mindig róluk beszéljenek, szinte minden ünnepet, tradíciót és szimbólumot is nekik tulajdonítsanak, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk – szerintük – ezért követnünk kell az egyház által előírtakat. Én viszont szívesebben gondolom úgy, hogy a szivárvány színeit nem sajátíthatja ki magának sem az egyház, sem pedig a kormány, hiszen az mindannyiunk tulajdona valójában. Aki Isten békéjét akarja belelátni, az láthassa, de aki az LMBTQ-közösséget, vagy épp egy természeti csodát, az ugyanúgy tehesse meg.

Mikor lesz már elég abból, hogy mindent is maguknak akarnak ezek a politikai keresztények? Mikor fogadják el végre, hogy van számtalan olyan jelkép és szimbólum, amely nem tartozhat egyetlen közösséghez sem, és nem lehet csupán egyetlen jelentése. Pont azzal próbálkozik a fentiekben Nagy János, amivel az LMBTQ-közösséget vádolja, vagyis a szivárványos zászló kisajátításával. Jó lenne végre, ha a vallás a politikusaink magánéletének, nem pedig a politikájuknak a része lenne, hiszen nem azért szavaztak rájuk milliók, hogy sületlenségeket beszéljenek és mendemondákról vitatkozzanak, hanem azért, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek által Magyarország egy élhetőbb országgá válhat. A vallás legyen az emberek magánügye és kerüljön ki végre a mindennapi közbeszédből, pláne a politikai kommunikációból. Mindenkinek legyen joga azt a vallást követni, amelyet szeretne, bármiféle probléma nélkül, de a nem vallásos állampolgároknak is legyen joga ahhoz, hogy ne azt hallják állandóan, hogy Isten mit teremtett, mit mondott, vagy mit tett, és nekik miért kellene azzal kezet feltartva azonosulni, hiszen az egyház és az állam két különálló dolog kellene, hogy legyen, nem is beszélve a vallásszabadságról. Nagy János inkább foglalkozzon az államtitkári feladataival, nem pedig azzal, hogy mit ír egy több ezer éves szöveggyűjtemény a szivárványról.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.