NEHAZUGGY

Megnézném, mit gondolna Orbán arról, hogy az otthonápolás munka vagy sem, ha egy napra neki kellene ápolnia beteg rokonát

Lázár Gergő | 2023. Szeptember 15, Péntek | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Noha alig 23-45 ezer forinttal emelkedett a hozzátartozóikat családi körben gondozók díjazása az elmúlt 13 évben, a Belügyminisztérium szerint a kabinet elkötelezett a témában. Amíg 2006-ban az ápolási díj esetében a legalacsonyabb összeg a minimálbér harmada, a legmagasabb pedig a fele volt, most a legalacsonyabb ápolási díj a minimálbérnek alig az ötöde, a kiemelt díj esetében pedig kevesebb mint a harmada.

Megint csak arról van itt szó tehát, hogy a kormány nagyon büszke a teljesítményére – ilyen jól még senki nem bánt az ápolásra szoruló hozzátartozóikat otthon ápolókkal –, de a gondozók díjazását egyszerűen nem hajlandó megemelni, sőt, még csak egy asztalhoz sem kíván leülni velük. A kormány szerint ugyanis ha az ember nem a saját gyermekét gondozza – ők a minimálbér összegét kapják meg havonta -, akkor van ideje és lehetősége arra, hogy ha csak részmunkaidőben is, de munkát vállaljon. Ki lehet tehát egészíteni a 46-82 ezer forintos támogatást. Nos még ha ki is lehetne – nem lehet, ezt mindenki tudja, aki látott már otthongondozást –, akkor is teljes munkaidős állás kellene, hiszen 46-82 ezer forint abszolút semmire sem elég. Ennyiből még a havi bevásárlást sem nagyon lehet megoldani, nemhogy megélni minimális szinten.

De a kormány nem hajlandó erről tárgyalni, ők büszkék arra, hogy megemelték a minimálbér összegére az otthon gyermeküket ápolók juttatását, a többiek oldják meg a problémáikat. Meg egyébként is Gyurcsány idejében sokkal rosszabb volt, mert akkor még csökkent is az ápolási díj. Mint kiderült, ez egyáltalán nem igaz – micsoda meglepetés ugye? -, hiszen abban az időben még növekedett is az ápolási díj és ha a minimálbér összegéhez viszonyítunk, akkor a számok sokkal jobban néznek ki. Mert nem mindegy, hogy a 232 000 forintos minimálbérhez képest kap valaki 46-82 ezer forintot, vagy pedig a 62 ezerhez képest kap 20-33 ezret. Az arányok igenis fontosak, hiszen ha csak magát a pénzösszeget nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy ma már egy éhező, ámde 80 ezer forintot megkereső család dúsgazdagnak számít, hiszen száz évvel ezelőtt mindössze filléreket kerestek az emberek.

Az otthonápolás egy munka, méghozzá olyan munka, amely nemcsak az ember idejét emészti fel, de a lelkét is, hiszen egy magatehetetlen, beteg családtagot kell ápolnia. Akár szereti, akár nem, egy elképesztően nehéz munkáról van szó, amely soha nem lesz könnyebb, ellenkezőleg: az idő múlásával egyre nehezebb és lélekrombolóbb lesz. Persze a pénz nem old meg minden problémát ebben az esetben sem, de a megemelt támogatásból lehet esetleg olyan eszközöket vásárolni, amelyek meg tudják könnyíteni mind az ápoló, mind az ápolt dolgát, ami óriási könnyebbséget tud jelenteni. Ha már nem rendelkezik megfelelő szociális intézményekkel ahhoz a magyar állam, hogy ezen betegek ellátásáról gondoskodjon, akkor legalább az otthonápolást támogassák azzal, hogy munkának tekintik azt, ha valaki az anyját, apját, nagyszüleit vagy a testvérét ápolja, hiszen ha létezik kemény munka, akkor ez egészen biztosan az.

És akkor ott vannak a képviselők, akik havi 1-2 millió forintot visznek haza, és sok esetben semmiféle érdemi munkát nem végeznek – miközben ők döntenek arról, hogy kinek mi jár, ugye –, de még csak nem is hajlandóak egy olyan törvénymódosításról tárgyalni, ami megkönnyítené ezen emberek életét. Egy magát családbarátnak nevező kormány magasról tesz azokra a családokra, ahol valaki lebetegszik, vagy mozgáskorlátozottá válik, esetleg eleve valamilyen fogyatékossággal született. A fontos családok azok, akik még fiatalok és drága magyar gyermekeket szülhetnek, akik egészségesek, és akik majd jó adófizető cselédei lesznek az uraknak. Ezeket az embereket támogatják, miközben azokat, akik ugyanúgy családnak minősülnek és mindenüket feladják a szeretteikért, egyszerűen semmibe veszi a kormány. Nyilván itt arról van szó, hogy már megint nincs pénz arra, hogy megemeljék ezeket a támogatásokat, de hát mikor lesz pénz bármire is, ha állandóan szétlopják az adóbevételeket?

Lehet itt abban reménykedni, hogy majd az EU szépen megsegít bennünket, és akkor lesz fizetésemelés a tanároknál is és még talán az ápolóknál is, de ha uniós támogatásra van szükség ahhoz, hogy bárkinek is megemeljék a bérét, akkor már régen súlyos problémák vannak az állam gazdálkodásával. Mert van pénz Vodafone-ra, meg a Budapest Airport megvásárlására, de arra nincs, hogy az egyszerű emberek életét megkönnyítsék. Orbán és kormánya csupán üzleteket akar kötni, amiből a saját körei gazdagodnak meg, miközben ezen üzletek semmiféle közjót nem eredményeznek. Pedig egy kormány nem azért van, hogy egy bizonyos társadalmi csoportot kiszolgáljon mások kárára, hanem azért, hogy a társadalom egészét szolgálja, és olyan döntéseket hozzon, amelyek mindenki érdekeit képviselik. De ha legalább leülnének tárgyalni ezekkel az emberekkel, megérthetnék, hogy olyan munkát végeznek, amely sokunk számára a rémálommal ér fel, de nincs választásuk. Ehhez képest a kormány magasról tesz arra, hogy hogyan oldják meg a gondjaikat, hiszen számukra fontosabb az, hogy a Vodafone ~~a NER kezébe~~ magyar kézbe kerüljön, mint hogy megkönnyítsék egyes családok helyzetét. Tényleg családbarát és keresztény ez a kormány, csak azt nem tudom, hogy milyen szemszögből kell nézni, hogy legalább annak tűnjön.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!