Május 18,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Felejtsétek el a csokit, alattvalók! 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,270 forint, még hiányzik 1,424,730 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Attól óva intenék mindenkit, hogy úgy tekintsen az elkövetkező hetekre és hónapokra, mint a karácsony előtti időszakra, amikor a karácsonyi naptárban (helyesen: adventi naptár – szerk.) fölhajtjuk a füleket, és megnézzük, hogy van-e mögötte csoki.”

Hát ha nem értettem félre megint valamit, akkor az történt, hogy miközben a főnöke Kötcsén olyan magasröptű, konzisztens dakota tenyérjóslatokkal szórakoztatta a lábhoz idomított udvartartását, hogy az Európai Unió vagy egyben marad, vagy szétesik, ő pedig, aki még legalább 11 évig, az 2034-ig szeretne az ország nyakán pöffeszkedni, 50-50 százalék esélyt lát mindkét lehetőségre, Bóka János uniós ügyekért felelős majdnem friss miniszter Strasbourgban az Európai Parlament elnökével, frakcióvezetőkkel és bizottsági vezetőkkel is egyeztetett. Egyelőre ennek ez az eredménye: a befagyasztott uniós pénzekről egy büdös szó nem esett a tárgyalásokon. Ami azért érdekes egy pöttyet, mert az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola, akinek a meghívására utazott Strasbourgba Bóka, azt mondta a kérdésekkel provokáló, a miniszterelnök horvátországi nyaralásáról az Európai Parlament fel fogja tenni azokat a kérdéseket”, amelyekre a magyar kormánynak választ kell adnia ahhoz, hogy a testület hozzájárulását adja a források biztosításához. Ehhez képest nyilatkozta azt az SZDSZ-szökevény miniszter, hogy a pénzek kérdése a mostani tárgyaláson nem merült fel. Valaki biztosan nem mondott igazat, bár azok a Bóka által közzétett fotók is éppen eléggé zavarba ejtőek, amelyek egyikén úgy vigyorog a kormánya által Soros által pórázon rángatott balliberális elfajzásokból álló, lecsapolandó, sóval behintendő korrupt mocsárnak nevezett Európai Parlament elnöke mellett, mint a tejbetök.

Tehát a pénzek nem, a jövő nyáron esedékes soros magyar elnökség kérdése viszont asztalra került, de az egyrészt nem most, hanem csak jövő nyáron lesz aktuális, másrészt pláne nem lehet belőle se rezsicsökkentett számlákat fizetni, se emberhez méltó módon, lehetőleg egészségesen táplálkozni. Hogy nyugdíjprémium vagy pedagógusi béremelés se lesz belőle, az is kurvaélet. Bóka miniszter úr pedig – akinek az arca pontosan akkora, amekkorának lennie kell ahhoz, hogy egyáltalán Orbán körül gravitálhasson, akinek az arca mérete konkrétan fordítottan arányos a kormány uniós érdekérvényesítő képességével, Navracsics Tiborral ellentétben kifejtette, hogy nem óhajt naptározási kérdésekkel foglalkozni. Jelentése: semmilyen konkrét választ nem volt hajlandó kipréselni magából arra a kérdésre, hogy mikor érkezhetnek az uniós pénzek Magyarországra. Ja, nem. Azért annyit kikínlódott magából, hogy szerinte a 2024 júliusában induló elnökséget már nem fogja beárnyékolni ez az ügy. Addig viszont lehet oszlásnak indulni: e tárgyalások során a magyar kormány a bizottsággal és a többi uniós intézménnyel eddig sem a sajtón keresztül kommunikált és ez a jövőben sem lesz másként. A lényeg, hogy nincs szükség további jogalkotásra ahhoz, hogy megérkezzenek az uniós pénzek Magyarországra.

Szerintem ez elég világos így is, mostantól felírhatjuk a nőügyek és az üzleti ügyek mellé, hogy a naptározási ügyek sem tartoznak azok közé, amelyekkel a regnáló önkényuralom foglalkozni óhajt. Ami ahhoz képest, hogy az Orbán-kormány kizárólagos és teljeskörű felelősséget visel azért, hogy Magyarország még mindig nem fér hozzá ezekhez a gazdasági értelemben lélegeztetőgépet jelentő pénzekhez, vagyis ahhoz képest, hogy a magyar gazdaság brutális szorzóval, felárral, kamattal futó ázsiai hitelekre szorul, a szikláról lefele zuhanó róka blazírtságát idézi: nagyon laza. Abba talán belemenni sem érdemes másfelől, hogy mekkora szemétség az 50 százalékban a szétesés határán egyensúlyozó Európai Uniótól pénzt kuncsorogni, pláne, hogy ebben Navracsics miniszter úrnak – aki már mindenféle évek mindenféle évszakait megjelölte, mint atombiztos pillanatot, amikor most már aztán igazán megérkeznek az uniós források – még álvitája van a főnökével. Tök jó látni, hogy ebben a népnemzeti egzisztenciális vérzivatarban is belefér a nertársaknak a nyilvánosságban üzengetni egymásnak, hogy az évtizedek óta hanyatló Nyugat hány százalékos eséllyel hanyatlik le végérvényesen. És ha igen, miért nem, pedig de. Tök jó látni, hogy a frissen kinevezett soros főtárgyaló és pénzbehajtó mennyire laza: nincs szükség további jogalkotásra, minden sínen van, hátra lehet dőlni a fotelban, csak az adventi naptár piszkálgatása nem javallott, mert lófasz lesz a fülek mögött, nem csoki. Jelentése: így jártatok, pórok, hagyjátok a dagadt ruhát és a naptárt másra. Hogy egy klasszikust idézzek:

Látva Bóka János laza arcberendezését, hallgatva a rezzenéstelen önbizalmat sugárzó semmitmondását, és a pofátlan kioktatását csoki ügyben, nem tudok semmi másra gondolni, mint hogy valószínűleg nem én magyarázom bele, hogy tényleg elengedték ezt az egész uniós pénz dolgot. Látva, hogy közben Szijjártó kidagadt erekkel a nyakán teper, hogy az ország minél beljebb csússzon Kína végbelébe, nem tudok másra gondolni, mint hogy ezek tényleg hátra dőltek és várják, hogy szétessen az Európai Unió. Ha nem így lenne, akkor nem adnák el a jelent a jövővel együtt egy, az emberi szabadságot, az emberi jogokat sárba taposó, de még a keresztényeket is vadul üldöző, a természeti kincseket kiszipolyozó, egyébként minden híreszteléssel ellentétben válságban lévő távoli kommunista diktatúrának. Ha nem így lenne, akkor nem használnának fel minden lehetőséget arra, hogy az országot a kormányával együtt mindenek ellenére még mindig partnernek tekintő gazdasági szövetséget és értékközösséget, aminek nem mellesleg a tagjai vagyunk, köpködjék, démonizálják, és a nagy közös asztalra szarva aláássák. Szerintem már az se téma, hogy mikor érjük utol Ausztriát, az meg soha nem is volt téma, hogy mikor lenne most már indokolt bevezetni az eurót.

Tudom, hogy unalmas ez a téma is, pedig nagyjából minden azon dől el itt évtizedekre, hogy jogállam és Brüsszel és potenciális fejlődés, vagy jogtiprás, elnyomás és Peking és nyomorúságba taszító korrupció. Lehet, hogy ők már eldöntötték. Akkor pedig nekik valóban nincs szükségük további jogalkotásra, mert valójában eddig sem jogalkotásra volt szükség. Lopni elvileg eddig sem lett volna szabad, a nyilvánosság fejére szarni, a társadalmi egyeztetéseket kiiktatni a döntési folyamatokból eddig sem felelt meg az európaiság ismérveinek, a független intézmények pártkatonákkal feltöltése eddig is aggályos volt, a parlament szerepének kiüresítése eddig sem felelt meg a jogállamisági feltételeknek, és arról sem volt szó az uniós csatlakozáskor, hogy az kormány udvartartásának vonatkozásában a csillagos égig fel kell tornázni az egy főre eső luxusjachtok, kastélyok, családi rezidenciák és einstandolt közvagyonok mennyiségét. Emellett nagyon úgy tűnik, hogy bármennyire is döglődik a magyar gazdaság, bármennyire érzékelik még a pártközpontban is, hogy a magyarok is érzékelik a döglődés tüneteit, Bóka és elvtársai simán megvannak uniós pénzek nélkül is, ha kell, vesznek repülőteret is maguknak 4 milliárd euróból. Hitelre. Csak most már nem Navracsics az ügyeletes maszatoló ember, mert őt valószínűleg már a fideszesek is kiröhögik, hanem Bóka minisztert állították rá az uniós pénzek sorsának megmagyarázására. Neki meg ennyire futja: felejtsétek el a csokit, alattvalók!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.