NEHAZUGGY

Legalább egy kis remény maradjon a változásra

Lázár Gergő | 2023. Szeptember 13, Szerda | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 501,989 forint, még hiányzik 2,498,011 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Tolna-megyei Bátaszéken egy helyi őstermelő becsületkasszás „boltot” hozott létre a háza előtt, ahol különböző termékeket helyezett ki az ott lakók számára, akik az árat megtekintve eldönthették, hogy érdekli-e őket a dolog, vagy sem. A becsületkassza annyit jelent, hogy nincs ott egyetlen eladó sem, a vásárló becsületére bízzák azt, hogy otthagyja-e az eladó által kért pénzösszeget, vagy kvázi ellopja a kihelyezett terméket. Ez a fajta eladási módszer a világ minden táján létezik, hol kevesebb, hol több sikerrel, de általában működik. Komonyi Orbán azért döntött a becsületkasszás értékesítés mellett, mert a földjein nem termel elég zöldséget ahhoz, hogy azt megérje a boltban eladni, annyit viszont termel, hogy marad belőle másoknak is. Nem szerette volna ezt a megmaradó mennyiséget kidobni a kukába, hanem inkább bízva a helyiek becsületében, úgy döntött, hogy létrehozza ezt az eladási formát.

Erről egy helyi lap is beszámolt, amelyet követően vélhetően többen értesültek az akcióról. Egy egész cikk foglalkozott a falun talán nem annyira megszokott módszerről, ami egy igen jó kezdeményezés is lehetett volna, ha. Itt van ez a fránya ha, amelyet az őstermelő elmondása szerint lényegében maga a helyi lap okozott azzal, hogy arról cikkeztek, a kitett áruért nem hajlandóak fizetni sokan és a becsületkassza üres marad, miközben a termékeknek nyoma vész. Amennyiben ez igaz lett volna, talán senki sem lepődött volna meg, hiszen megszokhattuk már, hogy sok dolog, am bárhol máshol külföldön működik, nálunk egyszerűen nem tud gyökeret verni. Ebben az esetben viszont a cikkben szereplő állítások az őstermelő szerint tévesek voltak, ami azt jelenti, hogy végső soron a cikk okozta a becsületkassza vesztét, amely egy rosszabb hellyé tette a Tolna-megyei községet.

A becsületkassza szerinte nagyon is jól működött, egészen a cikkek megjelenéséig, azóta ugyanis a szomszédok és a környéken lakók elkerülik őt, neheztelnek rá, és nem köszönnek neki, mert úgy érzik, a termelő őket gyanúsítja a hiányzó pénzzel. „Hiába raktam ki azóta a legfinomabb dolgokat, nem jött erre senki”.

Mennyire szomorú az, hogy egy pletyka, egy rosszul megírt cikk – bízom benne, hogy semmiféle szándékosság nem volt a dologban – ilyen károkat képes okozni. És ezalatt nem csak azt értem, hogy ezentúl vélhetően az őstermelő friss termékei meg fognak rohadni, hanem azt, hogy a lakók egy félrement cikk miatt egy jótevővel szálltak szembe, aki kénytelen volt megszüntetni a kezdeményezését. Kérdés, hogy miért nem működik nálunk szinte semmi? Miért van az, hogy bármilyen jó kezdeményezés egy idő után dugába dől, mert valaki belenyúl a dolgokba? Mert hát volt már számtalan érdekes kezdeményezés idehaza, amelyek akár gyökeret is verhettek volna, de valahogy mégis azt olvastuk a lapokban egy idő után, hogy vagy valaki bepanaszolta a kezdeményezőket, vagy egyszerűen a hatóságok tettek valamit, aminek hatására ellehetetlenült a kezdeményezés.

Ahelyett, hogy az ember informálódna, inkább egyből a legrosszabbat gondolja a másikról. Olyan ez, mint hogy azért nem lehet sátorozni – az előírt helyen kempingezést én nem tartom annak – mert az a hatóságok feltételezése, hogy a paraszt túrázó úgyis teleszemeteli majd az erdőt, kitépi a növényeket, megzavarja a vadállatokat és erdőtüzeket okoz. Senki sem feltételezi azt, hogy ha hagynák szabadon dönteni az embereket, talán nem a legrosszabb megoldást választanák, és maga a társadalom szabályozná a rendszert és vetné ki azokat magából, akik nem hajlandóak követni az íratlan szabályokat. Egyből a legrosszabbat feltételezzük, és esélyt sem adunk arra, hogy valaki bizonyítsa az jószándékát. Mert véleményem szerint eredendően senki sem gonosz, bunkó, rasszista, senki nem képes zsigerből a pusztításra, ezeket a környezetéből tanulja az ember. Ha ezt a környezetet valamilyen szinten formálni tudnánk, akkor talán az ilyen és ehhez hasonló problémák elő sem fordulnának. Ha Mari néni ahelyett, hogy elkerüli az őstermelőt azért, mert szerinte tolvajnak nevezte őt és a teljes falut, inkább fogta volna magát, becsönget Komonyi Orbánhoz és megkérdezi tőle, hogy mégis mi a valóság, akkor még ma is lenne friss zöldség és becsületkassza.

Egy kis kommunikáció sosem árt, szóbeszédekre és hiedelmekre nem szabad alapozni semmit. Még ha az újság meg is írja, akkor is érdemes megkérdőjelezni az ott leírtakat, pláne hogy egy helyi ügyről van szó, amelyet elég gyorsan ki lehetett volna deríteni. Hangsúlyozom: nem tudom, hogy szándékosságról van-e szó, vagy egyszerűen nem megfelelő újságírói munkáról, de a kár nem helyrehozhatatlan. Ha a közösség hajlandó lenne meghallgatni az őstermelő mondandóját, egy pillanat alatt újra megjelenhetnének a friss zöldségek a „boltban”, amelyek egy színfoltját jelenthetnék a településnek. Egy olyan időben élünk, amikor minden kis pozitív dologra szükségünk van, hiszen másról sem olvashatunk, mint a gazdasági problémákról, háborúról és kilátástalanságról. Legalább valami kis reménye legyen az embernek arra, hogy ez a társadalom nem hullott még szét teljesen és elérhető valamiféle pozitív változás.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!