NEHAZUGGY

Gyerekek szülőkkel, unokák nagyszülőkkel találták szemben magukat, és az árkok betömhetetlennek bizonyultak

Tamás Róbert | 2023. Szeptember 13, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 501,989 forint, még hiányzik 2,498,011 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Jól halad Ungár Péter kampánya, de azért én nem tervezem, hogy mellé teszem a magam garasát. Akkor sem, ha most éppen az az érv az ő politikai pártatlansága mellett, hogy ezer éve ismeri Orbán Viktort, ő az egyetlen, aki olyannak látja, amilyen, ezért ő nem látja mitikus lénynek. Azt persze nem tudom, hogy a politikusok közül ki minek lát kicsodát, de szerintem az ellenzék – mármint mi, emberek néhány millióan – aligha látjuk mitikus lénynek a pasast. Látjuk ám mi is, hogy lop, csal, hazudik és senki, semmi más nem érdekli, csak a pénz és a hatalom. Akár az életünk árán is. Hogy Ungár Péter láthatta őt strandpapucsban, alsógatyában, félrészegen (vagy ahogy látta, ezt csak ő tudja) is, az egyáltalán nem jelenti, hogy helyesebben ítéli meg mint azok, akik naponta érzik a következményeket. Nincs nekem bajom az LMP-s politikussal, csak helyére kellene tennie magát, mert most egészen biztosan nem ott van. Amit eddigi életében elért, abból nem nagyon van semmi, ami saját érdeme lenne. Azért ismeri személyesen a szektavezért, mert jó helyre született, mert busás öröksége van, mert a családja tudja, hogyan kell ahhoz helyezkedni, hogy ne apadjanak el a gyarapodás forrásai. A politikus azért tanulhatott külföldön, mert a család finanszírozni tudta, azért tanult olyan szakmát, amivel aligha tudna elhelyezkedni, mert megengedheti magának, most pedig a családja anyagi és politikai befolyásából ácsol maga alá piedesztált. Azt én fenntartások nélkül elhiszem, hogy Ungár hisz is abban, hogy ő jobban átlát Orbán személyiségén, mint azok, akik nem nyaraltak vele együtt soha az életben, de az biztos, hogy nem ismeri azt a mindennapi realitást, amiben az országlakók többsége élni kénytelen. Fogalma sincs, nem is lehet, milyen üres zsebbel várni a hó elejét, amikor nem azért üres a zseb, mert az ember elszórta a havi apanázsát vagy a milliós képviselői fizetését, hanem életvitelszerűen üres, hónapról hónapra üres és nem is látszik az alagút vége, még az sem, hogy ez alagút-e, aminek van vége, vagy egy barlang. Ungárnál sokkal hasznosabb tudással rendelkező emberek gürcölnek orrvérzésig a puszta létükért, nála tehetségesebb emberek kénytelenek elhagyni az országot, vagy elfogadni azt, hogy esélyük sem lesz soha olyan életre, amit pedig a tehetségükkel, tudásukkal és szorgalmukkal meg tudnának teremteni maguknak akkor, ha a nem-mitikus lény a cselédei segédletével nem taposná a földbe az egész országot. Ezt kellene megértenie Ungárnak, leszállni a földre, szembenézni a saját örökségével, szembenézni a rögvalósággal, utána lehetne hiteles. Mert most nem az.

Nagyjából ennyit gondolok erről a témáról, és már most is indokolatlanul sokat foglalkoztam vele, be is fejezem. Vagy mégsem. Csak úgy magamnak mesélem el, hogy az évek alatt rengeteg barátság, családi kapcsolat szakadt meg, vagy alakult át radikálisan azért, mert egy nagy és több kis szekta alakult, mégpedig Orbán akaratából és hatására. Ezt nem elbeszélésekből tudom, hanem onnan, hogy éveken át nem tudtam úgy beszélgetni az egyébként okos apámmal, ahogy régebben igen. A kommunikációnk gyökeresen átalakult, a családi nagy beszélgetések az asztal körül elmaradtak, kerültük a politikát, kerültük a hétköznapok gondjait, végül már az időjárást is. Nem tagadtam meg a családomat persze, gondoskodtam a szüleimről mindvégig, de már soha többé nem volt olyan a kapcsolatunk, mint előtte. Pedig előtte is éppen csak működött a dolog, nem voltunk az a mindent megbeszélős, mindennel egymáshoz szaladgálós család, ha alaphangon is, de működött a dolog. Aztán már úgy sem működött, pedig nem kellett volna mást tennem, mint nem vitatkozni. Nem ment. Sokaknak nem ment. Gyerekek szülőkkel, unokák nagyszülőkkel találták szemben magukat, és az árkok betömhetetlennek bizonyultak, mert Orbánék minden nap mélyítették. Tudatosan. Szóval én örülök neki, hogy egy családban nem okoz galibát a dolog, de nagyon sokban bizony okozott és okoz. Nem mindenki szerencsés.

Például az a honfitársunk sem az, akit Erdogan testőrei összevertek, mert bemutatott a török elnöknek. Nem Törökországban történt a dolog, hanem Magyarországon, Budapesten. A bántalmazott férfi ügyében az MSZP-s Tóth Bertalan tett fel írásbeli kérdést Polt Péternek, aki a kérdést feljelentésként értelmezte, a Budapesti Rendőr-főkapitányság pedig elutasította (mármint a feljelentést), mert nem történt semmi érdekes, kiemelten védett személy esetében a testőrök (ezek szerint) azt csinálnak, amit csak akarnak. Tehát tömegesen megtámadhatnak egy embert, aki nem fenyegetőzött, nem rántott sem fegyvert, sem kapanyelet, mindössze felmutatta a középső ujját. Ez elég indok volt a barmoknak, hogy agyon akarják verni a merénylőt, akit a TEK szabadított ki a felhergelt törökök markából. Én nem vagyok jogász, de kurvára nem hiszem, hogy ez így rendben van. Ha ott ez a szokás, ám legyen, de akkor ne mászkáljon ide a török elnök, maradjon otthon és verje a saját polgárait, ha azok tűrik. Hogy ebből már most nemzetközi botránynak kellene lenni, az biztos. És megint az van, ami az orosz történelemkönyv esetén is, a kormány testületileg kussol. Szijjártó, aki ott nyüzsög minden focimeccs előtt, amit idegenben vívnak az aranylábúak, már előre védi a köztudottan kulturált viselkedésükről híres szurkolókat, szid mindenkit, aki akadályozza a csürhe masírozását, de most mély hallgatásba merül, amikor pedig nagyon hangosan kellene kifejeznie a tiltakozását. Ebből egy dolog nagyon világos: Orbán diktátor haverjai nem csak a saját országukban csinálnak azt, amihez csak kedvük szottyan, hanem itt, ebben az országban is. Akinek eddig nem volt egyértelmű, hogy ez a rezsim magasról tesz a magyarokra, az most megbizonyosodhatott róla. Remélem, a kínaiaknak nem jut eszükbe pár tankot is hozni az akkugyárak építésének gyorsítása céljából, mert ezek szerint annak sem lenne semmi akadálya. Szépen vagyunk!

Jó ébredezést, kellemes napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!