Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Horthykultúra

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,725,271 forint, még hiányzik 1,274,729 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fenti nyelvi leleményem még véletlenül sem tévesztendő össze a hortikultúra (kertészet, kertművelés) migráns szavunkkal. Annak kapcsán ötlött ez eszembe, hogy valamely azonosítatlan, de mindenképpen mélymagyar vírus folytán esmént felbuzogott és nem csitul a Horthy-láz egyes fejekben. Na jó, az újratemetésének 30-ik évfordulója alkalmából tört ki ez a cécó – valamint a MÁV-ot egzecíroztató Lazics is, idézik ám forrongva világszerte:

kivételes államfő, igaz magyar hazafi és hős katona volt.

Nos, a legnagyobb, égetnivaló gazembereket is megilleti a jog, hogy a szülőföldjükön lehessenek el- vagy újratemetve, bár nem feltétlenül közköltségen. Még Rákosi pajtás is hazatérhetett haló poraiban. Sokáig rakosgatták ide-oda, dugdosták az urnáját, míg végül a hátramaradottak fogták és hazavitték a Farkasréti temetőből, a személyi biztonsága érdekében. Ne is keresse őt ott senki, semmilyen célból. Horthy esetében a lisszaboni temetőből történt újhantolás évfordulójáról magas szinten, csinnadrattával, államilag megemlékezni legalábbis felesleges, indokolatlan és költséges figyelemelterelés. Tudom, bőven van miről elvonni az érdeklődést, de ez akkor is a társadalmi emlékezet elleni aljas merénylet. Sokan élnek még, akiknek a családját gázkamrákba küldte a király nélküli királyság volt Kormányzója – majd’ 600.000 zsidó és roma származású magyar deportálása dokumentált. Vannak olyanok még, akiknek az apját a Don-kanyar fagyvilágába és vérzivatarába kényszerítette hősi halált dögleni – 200.000-250.000 magyar katona veszett oda, papíralapú bakancsban, főbelövés terhe mellett, a határtól 1500 km-re. Igencsak pofa kell ahhoz, hogy belegázoljanak az ő lelkivilágukba és emlékezetükbe.

Már bizton állíthatjuk, „rendszerváltásunk” eddigi története, dióhéjban, az ellentengernagy újratemetésétől az újraépítéséig tartott.

Azt is kiejtette a száján a mi koszorús építés-és közlekedésügyi tótumfaktumunk, hogy Horthy 1919-ben megmentette az országot attól a sorstól, amit „a nyugati nagyhatalmak” Magyarországnak szántak. Igen, tuggyuk mán, a szocialisták karmaiból mentette ki, amint aztat dr. Hoppál is bátoran megmondta. Ilyen az aktuálpolitika, nemcsak a jövőt mázolja át fényesre, de a múltat is fölülfösti. Árnyalja persze a képet, hogy a fránya Nyugat (akkoriban Antantnak nevezték) éppenhogy nem tekintette tárgyalópartnernek az őszirózsásokat, ez az elismerésüket jelentette volna. Ezért írhatták alá a trianoni diktátumot a Kormányzó emberei, nem pedig balos másvalakik – mint azt most sokan szeretnék elhitetni. A Budapestet és egyes keleti részeket megszálló nemnyugati románok úgyszintén a tetovált tengerész pártján álltak -. A történet román szálát persze szemérmesen nem verik nagydobra a Veritas történelemkutatói.

„Horthy Miklós döntő módon a Tanácsköztársaságot megbuktató román királyi hadseregnek köszönhetően került hatalomra – példát szolgáltatva arra, milyen történelmi következményei lehetnek a népek egymással való szembefordulásának.” 

(Szőcs Géza: Levél a magyar kisebbség jogainak védelmében, 1984. Nyáry Krisztián fb-oldaláról)

Ezért történhetett meg az, hogy némi fehérterrornak csúfolt terepelőkészítés után haditengerészetünk zászlóshajója végül fehér lován, sastollasai élén beügethetett Budapestre, mint Budaházy a börtönből ki.

A NER e pozitív megítélésnek megfelelően szobra lehet a Parlamentben (igaz, csak mejjes, és csak egy alelnöki (meg)dolgozó és daráló) szobában). Heveny rehabkísérletek folytak a közterületek szobrai és emléktáblái általi megszállása révén. Ezt a nemes feladatot a helyi önkormányzatokra (pl. Kereki, Csókakő, Hajdúbagos, a Hajdúböszörményhez tartozó Bodaszőlő /korábbi neve: Zelemér/, a Debrecen) oktrojálta a Miniszterelnökség. Időnként leöntötték azokat vörös festékkel, mint a Hazatérés Temploma előterébe helyezett művel is történt.

Nem volt elég nekünk a kenderesi Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Tengerészeti Kiállítóterem, amelynek nem a létezésével van a baj, hanem a tartalmával és az üzenetével. Az sem volt elég, hogy évek óta ott állt üresen a szülőfalvi vasútállomás épülete (az 1931-ben hozzáépült kormányzói váróval együtt), amelyeket a MÁV sokszáz millió közmagyar forintokból újíttatott fel korhűen – még „hasznosították” is! A felcsúti kormányzói (bocsi, miniszterelnöki) játékvasút állomásával vetekvő szépségű épületben a Közlekedési Múzeum rendezkedett be, kiállításilag. Megtekinthető lesz ott hamarosan a Horthy által rendszeresen használt Turán vasúti szerelvény szalon- és étkezőkocsija is. 

Az állomási átadón horthyogta kifogásolt mondatait Lázár miniszter nertárs. Lett is ebből kalamajka, pont ahogy akarták. Még az USA budapesti nagykövete, David Pressman is nyilvánosan kifejezte országa mély, nemmagyar aggodalmát a felelőtlen beszéd miatt. Csak úgy röpködnek a virtuális térben a Horthy-idézetek, amik történelmi tényként rögzítik a nevezett személy mélyről fakadó antiszemitizmusát. Még Frölich Róbert főrabbi is beidézett intőleg Lázárnak egy 1940-es, Teleki Pálnak, valamint egy 1943. május 7-én Hitlernek írt levélből.

Ami engem meglepett ebben a kalamajkában, az a volt Kormányzó svábfóbiája volt. Már a négy zsidótörvény is meredek, beszédes húzás volt, de arra Ungvári Krisztián történész mutatott rá, hogy Vitéz nagybányai „számos hibája/bűne mellett ő nem csak antiszemita volt. A magyarországi svábokat is gyűlölte és elűzésükért lelkendezett.”

Jó kérdés, sokan fel is tették: bűnei ellenére miért nem állították a Népbíróság elé, miért nem citálták Nürnbergbe sem? (Becitálták, mellesleg, de csak tanúként.) Miért, hogy egy portugáliai villában, luxusban érhette a vég? 

A Nemzetközi Katonai Törvényszék illetéktelennek tartotta magát Horthyt illetően. A Nürnbergi Statútum szerint ugyanis csak olyan háborús főbűnösök ügyében ítélkezhetett, akiknek tevékenysége több országra kiterjedt, és ezáltal befolyással bírtak a világháború menetére. Azokat, akiknek bűnös cselekedetei nem voltak területileg kiterjedtek, az egyes országok joghatóságai elé utalták. Ezen elv alapján ítélték el helyi nemzeti hatóságok az olyan háborús bűnösöket, mint Ion Antonescut, a román diktátort, Jozef Tisót, a szlovák bábállam vezetőjét, a norvég Vidkum Quislinget, vagy a francia Pierre Lavalt.

Hogy Horthy mégis miért kerülhette el a felelősségrevonást? A Sztójay és Szálasi perek kivégzett kormányzati vádlottja sem értették. A válasz ismert: Sztálin elvtárs külön kérésére, amelyet egy Nagy Ferenc miniszterelnökkel elköltött vacsorán fogalmazott meg. Mint utóbbi az emlékirataiban leírta, Őkelme nagyra értékelte a ’44 őszi békekötési és kiugrási kísérleteket, emellett a Kormányzó életkorát is felhozta mentségül. Kádárék sem tettek lépéseket a kézrekerítésére, mondván: csinált, amit csinált, de a nép mögötte állt mindenben.

Annyi évtized után, az orbánkormány szerecsenmosdatása ellenére, leszögezhető: 25 évig tartó kormányzása alapján – úgy is, mint államfőé, úgy is, mint a honvédség legfelsőbb haduráé – felelőssége vitán felüli. Minden vélt és valós érdeme, akkori elfogadottsága, jobbító szociális intézkedése (pl. az ONCSA-telepek építése) ellenére – és azoktól függetlenül -, Horthy Miklós Kormányzó Úr  Őfőméltósága háborús bűnös, népirtó és hazaáruló. Bíróság már nem, de a Nemzeti Emlékezet előbb-utóbb végleges jelleggel ki fogja mondani ezt az ítéletet.

A horthykulturális tév- és rögeszmék, pollenként szállongó relativizálások, csűrés-csavarások, mítoszeregetés (Horthy, a zsidómentő – bruhaha!), izé-mizék ellenében hadd idézzek egy echte jobboldali, a jelenlegi kormányzóság által hitelesnek tekintett magyar írótól, aki már a kezdetekor így látta a Horthy-korszakot:

„Görénykurzus: sokáig kerestem a megfelelő történelmi terminust az utolsó négyévi mocsárlázra. Végre ezt találtam aránylag legkifejezőbbnek, mert három jellemző sajátságban egyeznek: a görény sunyi, lop és büdös.” 

(Szabó Dezső: Új magyar ideológia felé, 1923, Nyáry Krisztián nyomán)

Ehhez már hozzátenni nem nagyon van amit, de egy összehasonlítás a jelenlegi állapotokkal nem lenne ártalmas.

Ha már ennyire belejöttük a hoppáréba, ideje lenne tán Hitlert is ily huszárosan, nyilvánosan ünnepelni. Hátha akkor legott adja a hitelt az EU.

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.