Május 3,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A múlt viszahozása nem a jövő irányába mutat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 112,229 forint, még hiányzik 2,887,771 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csodálatos hír az nekünk magyaroknak, hogy Vona Gábor bejelentette, párttá alakul a korábbi mozgalma, mivel úgy érzi, hogy annak kialakult egy politikai identitása. Második Reformkor néven fut majd a párt, amely Vona elmondása szerint nem fog csatlakozni sem a kormány, sem pedig az ellenzéki pártokhoz, ezzel azt üzenve, hogy ők valami mást kívánnak megvalósítani ezzel is megszólítva azokat, akik egyetlen párt által sem érzik megszólítva magukat. Egy legutóbbi felmérés szerint a Fidesz elég sok szavazót vesztett az utóbbi másfél évben, de ez nem azt jelenti, hogy ennek hatására megnövekedett az ellenzéket támogatók száma, hanem azt, hogy a bizonytalanok száma növekedett meg. A felmérések szerint már a magyarok 31 százaléka érzi úgy, hogy egyetlen párt sem képviseli azt, amit Ő gondol a világról, amely szám egyre csak növekszik annak ellenére, hogy számtalan párt van a magyar politikai palettán.

A gond viszont talán pont az, hogy van közel 10 picike párt, amelyek egymástól veszik el a levegőt, miközben a Fidesz-KDNP a mai napig képes megszólítani legalább 3 millió magyart. Vona a pártalapításával véleményem szerint nem segít, hanem tovább ront a helyzeten, mivel nem egy régi névre és egy új pártra lenne szükség, hanem egy működősképes, hiteles vezetővel rendelkező pártra, amely szembe tudna szállni a Fidesz dominanciájával. Vona való igaz, hogy évekkel ezelőtt húzónévnek számított, de ma már ez teljesen megváltozott. Nevét ugyan sokan ismerik, de arra is emlékeznek sokan, hogy miként vált lényegében náciból konzervatív jobboldali politikussá, ami végül a Jobbik vesztét jelentette. Vona tehát nem egy lehetőség, nem egy új irány, hanem a régi újbóli felhasználása, ami vélhetően pár százalékra lesz majd elegendő. Pedig már így is az az igazság, hogy a második legjelentősebb párt, a DK, mindössze a szavazók 13 százalékát tudta maga mellé állítani, ami teljesen jelentéktelen.

Mellette van egy pár darab pártocska, amelyek 3-4-5 százalékokat hoznak évről évre, de az Istennek sem adják fel. Majd biztosan jön az áttörés, majd most megváltják a világot. A szavazó azt láthatja, hogy az ellenzéki parlamenti képviselők nagyon nagy többsége teljesen boldog azzal, hogy felveheti milliós fizetését és néha odaszól a parlamentben a kormánypárti politikusoknak. Ezzel sokan le is tudják munkájukat és meg sem próbálkoznak azzal, hogy bármiféle valódi változást hozzanak. Képviselőkként olyan jogkörökkel rendelkeznek, amelyek számtalan ajtót nyithatnak meg előttük, mégsem látjuk azt, hogy komoly ügyeket göngyölítenének fel ezek a politikusok. Hadházy Ákos lényegében az egyetlen ilyen politikus, mindenki más számára elfogadható az a helyzet, ami jelenleg Magyarországon van.

Talán nem is csoda, hogy ebből már a magyarok egyharmada sem kér és inkább vár arra, hogy egyszer csak majd létrejön egy olyan csoportosulás, amely képviselni tudja az ő érdekeit is. Véleményem szerint ez az ember nem Vona Gábor lesz, aki politikai pályafutását már lehúzta a WC-n, de ennek ellenére érzi úgy, hogy eljött a visszatérés ideje. Jakab Péter is próbálkozik kegyetlenül, lett is politikai formációja, de jelentősége körülbelül annyi, mint az LMP-nek, amelynek a létezése is csoda manapság. Az ellenzék fel lett szalámizva és ehhez csatlakozott most Vona Gábor, aki mondjuk sokat már nem tud rontani az egyébként is siralmas helyzeten, de nem értem, hogy miért nem veszi észre azt, hogy nem rá várt az a 31 százaléknyi magyar, hanem egy olyan pártra, amely képes megszólítani azokat, akikről mindenki más megfeledkezik.

Orbánék és a Mi Hazánk is lefedi azt a társadalmi réteget, amelyre a kormánypártnak szüksége van a kormányzáshoz. Itt minden politikus egy húron pendül és nem merészel kiszólni a „családból”. Itt mindenki ugyanazt gondolja, ugyanazt mondja és ugyanazt cselekszi, mivel a párthoz tartozás egyik íratlan feltétele az, hogy tűzön-vízen át, de ki kell tartani a Fidesszel, azonosulni kell a párt akaratával. Az ellenzék erre nem képes és talán soha nem is volt képes, noha úgy vélem, hogy a Fidesz által képviseltek ugyan működnek, de nem mások, mint egy elnyomó rendszer módszerei. Egy diktatúrában ugyanis nincsenek ellenvélemények és nincsenek más gondolatok, itt egyetlen ember dönt az irányról, amely irányt akkor is tartani kell, ha azzal esetlegesen nem értenek egyet bizonyos párttagok. Egy demokratikus pártban ilyen nem fordul elő, mert vannak olyanok, akik fel mernek szólalni a rossz döntések ellen és pont ez az, ami a fékeket és ellensúlyokat jelenti egy párt számára. Nem árt ugyanis időnként egy kis gondolkodás és az ideológiák átértékelése, amelyet követően pozitív változások is bekövetkezhetnek.

Ha az ellenzék lemásolná a Fidesz tömbösödését, vélhetően fel tudnák venni a harcot velük, de akkor nem történne más, mint hogy két diktátor közül lehet választani. Ami jelenleg a baloldalon, de legalábbis az ellenzéki oldalon létrejött, az egy demokratikus berendezkedésű országban működik – számtalan koalíciós kormány van jelenleg is Európa-szerte – de idehaza nem, mivel ezek az apró pártok még közösen sem szólítanak meg elég embert ahhoz, hogy érdemben felvegyék a harcot az állampárttal. Ezen valahogyan változtatni kellene, de kétlem, hogy ezt a változást pont Vona Gábor és frissen alakult pártja fogja elhozni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.