NEHAZUGGY

Nem okoztak még elég kárt?

Lázár Gergő | 2023. Augusztus 30, Szerda | 19:19

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,581,270 forint, még hiányzik 1,418,730 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az a döntés született, hogy a zsámbéki romtemplomot vélhetően újjá fogják varázsolni, ami annyit jelent esetünkben, hogy lényegében megszüntetik annak varázsát. Még nem történt meg a véleményem szerint pusztításnak tekinthető beavatkozás a területen, de könnyen lehet, hogy hamarosan búcsút lehet mondani az évszázadokig csodált romtemplomnak. Nem csak Magyarországon szokás persze műemlékeket tönkretenni, hiszen más országok kormányai is vannak annyira ostobák, hogy helyrehozhatatlan károkat okoznak olyan, a világörökség részét képező épületekben, amelyek milliók számára jelentenek valamit. A magam részéről nem nagyon hiszek a restaurációban, noha tudom, ebben nem is hinni kell, csak egyszerűen elfogadni. Véleményem szerint az egy dolog, hogy letakarítanak mondjuk egy bemocskolódott faldarabot, vagy egy festményt, de az, ha újrafestenek egy templombelsőt, a régi ablakokat kicserélik teljesen újakra, vagy egy vár falait szépen helyrehozzák mai téglával, vagy bármilyen más építőanyaggal, véleményem szerint marhaság.

Az idő nyomot hagy az őseinktől örökölt épületekben, ezt el kell fogadni. Tüzek, földrengések, háborús lövedékek roncsoltak meg sok ma is ismert műalkotást, amelyet nem lenne szabad „megmenteni”. Ezeket úgy kellene megmutatni a látogatóknak, ahogy éppen találták őket, hiszen azok az eredeti falak, ablakok és tetőszerkezet, azok a részek találkoztak a múltunkkal, azon cserepek, ablakok és ajtók látták a történelmünket. Egy ilyen több száz vagy ezer éves építmény előtt állva talán elgondolkodunk azon, hogy milyen korban állt ott az a templom vagy híd, ám ha ezen változtatnak az építészek, akkor a múltat semmisítik meg örökre. Ugyanez történik a budai Várban is, vagy ugyanez történik majd, ha a zsámbéki romtemplomot átalakítják. Nem igazán értem, hogy miért nincsenek olyan törvények, amelyek rendelkeznének arról, hogy az épített kincseinket nem teheti tönkre senki, hiszen afölött nem egy kormány vagy cég rendelkezik, hanem a teljes társadalom.

A Colosseum, a görög színházak, vagy épp a Taj Mahal olyan mindannyiunk számára fontos építészeti kincsek, amelyekhez nem lenne szabad nyúlni azon túl, hogy mondjuk tisztító munkákat végeznek rajta. Nem lenne szabad kifesteni, új részeket hozzáépíteni, amelyek az elmúlt évszázadokban ledőltek, vagy épp ablakokat cserélni rajtuk. A görögök például ügyesen lebetonozták az Akropoliszra vezető utat, mert a kormány elmondása szerint a mozgássérülteknek is joga van ahhoz, hogy megtekinthessék ezt a műremeket. Ezzel persze egyet is tudok érteni, de hogy a búbánatos francban nem volt semmiféle más olyan megoldás, amellyel pusztítás nélkül is megoldhatóvá tehették volna ezt? Miért kell szinte minden kormánynak teljesen ostoba, szakmailag megkérdőjelezhető döntéshozókat választaniuk, akik akár több ezer éves műemlékeket is képesek örökre tönkretenni?

Fontosak persze a fejlesztések is, mint ahogy az is, hogy ezek a műkincsek mindenki számára elérhetőek legyenek, de ezt észszerűen át kellene gondolni első körben, majd azután meghozni a döntést. Én itt Granadában élve is szembesültem már jó párszor azzal, hogy az UNESCO védelme alatt álló egyik városrészben gond nélkül bontottak le olyan épületeket, amelyekkel alapvetően semmi baj sem volt, de vélhetően van az a pénz és vannak azok a kapcsolatok, amelyeknek hála átírhatóak a rendelkezések. Miközben a mai építészet elég kevés maradandót alkot, addig a múlt leggyönyörűbb építményeit sem tudjuk már sokszor felhőtlenül csodálni. Régebben ugyanis nem pár évtizedre építettek, hanem akár évezredekre is, és az is szempont volt, hogy ezek az épületek a szemnek is szépek legyenek. A gízai piramisok, a Taj Mahal, vagy épp a Colosseum mind-mind olyan műalkotás, amely évszázadokkal, vagy akár évezredekkel később is elkárpáztatják az embert, ami a mostani „műalkotásokról” nem feltétlenül, nem minden esetben mondható el.

Tanulhatnánk inkább abból, amit az elődeink alkottak, ahelyett, hogy még azt is elpusztítanánk, ami kevés maradt ezekből a kincsekből. A mai gyorsan, olcsón felépíthető és ezzel egy időben ocsmány építészeti megoldások egy évszázad múlva már a kutyát sem fognak érdekelni. Egy modern hotel vagy kastély nem versenyezhet azokkal a műalkotásokkal, amelyek szemet gyönyörködtető módon a jövőnek is készültek. A zsámbéki romtemplom is egy ilyen alkotás, amelynek károsítása helyrehozhatatlan lenne. Nem tettek még tönkre elég jelentős alkotást országszerte a szakmaiatlan, ostoba döntéseikkel? Ha eltöröljük a múltunkat és annak replikáját, valamilyen elcseszett mását próbáljuk meg létrehozni, mi marad nekünk? Réginek tűnő, ámde a közelmúltban vásárolt anyagokból épített kastélyok és templomok senkit sem fognak lenyűgözni, hiszen pont a varázsuktól, a „lelküktől” fosztották meg őket. Jó lenne, ha még időben kapcsolnának azok, akik meghozzák a végső döntést, hiszen amint a rombolás megtörtént, már nem lesz visszaút.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!