Július 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Az igazság nélküli erőből erőszak lett, a hazugságok próféciákká váltak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,763 forint, még hiányzik 1,424,237 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Laza jó reggelt kívánok huszárnemzetünk minden tisztelt tagjának! Atlétikai világbajnokságba fulladt hétvégét és természetesen vidám vasárnapot! Egyelőre még csak ott tartunk, hogy az MTI Orbán Viktor a világbajnokság tiszteletére rendezett fogadáson képaláírással közöl kismillió fotográfiát nemzetünk legnagyobb kocasportolójáról, az egészséges életmód száguldó nagykövetéről, de már nincs olyan messze a nap, amikor majd a világbajnokság fog részt venni az Orbán Viktor tiszteletére rendezett fogadáson. Nincs az már olyan messze. Egyébiránt állítólag érkezik a lehűlés, de én már senkinek nem hiszem el, hogy ebben az életben még valaha fázni fognak a mimagyarok. Akkor se fogunk fázni, amikor a hanyatló Nyugaton hét pulóverben halomra fagynak a gyertya pislákoló lángja mellett azok a német nyugdíjasok, akiknek nem volt olyan szerencséjük, hogy időben elmeneküljenek a Balaton mellé lakni. Nem, ebből nem az következik, hogy Németországban magasak a nyugdíjak, hanem hogy élhetetlen az egész ország, akinek esze van, rohan Európa legszuverénebb, legbiztonságosabb országába, ahol mangalicakolbászból van a kerítés.

Ámde ez szinte semmi ahhoz képest, hogy a szuverén biztonság mellett minő tokától bokáig vidámság az élet a világ eme agyban, lélekben huzatos felén. Nemcsak vasárnap, minden Isten által megáldott, de pláne megvert napon. Ez főleg akkor igaz, ha az ember rajongva tud lelkesedni és lelkesedve tud rajongani a trash valóságshow műfajáért. Ami egészen jól definiálja azt a szellemi-erkölcsi koordinátarendszert, amibe beleszorultunk tizenhárom éve és azóta is abban dagonyázunk. Ki jószántából, dalolva, tapsikolva, ki kényszerűségből, összeszorított fogakkal.

Aki kedveli ezt a műfajt, az alighanem csillogó szemmel röhögcsélte végig, és rongyosra, véresre tapsolta a tenyerét, miközben minden hithű fideszesek miniszterelnöke mennybe ment a Tranzit Fesztivál péntek délutáni, a ritka sztárvendég számára fenntartott 70 perces idősávjában. Ugyan már, nem kell ebből drámát kreálni  – mondanám azoknak, beleértve szeretve tisztelt kollégáimat is, akiket nálam sokkal jobban megviselt az a miniszterelnöki szabadságot megelőző politikai évadnyitónak csúfolt, erődemonstráció, amivel a közpénzből jól tartott megafonista tányérnyalók hadának segédletével, a kritikus nyilvánosság kizárásával, ideális feltételeket teremtettek minden utcai harcosok leggyávább, vitaképtelenségét a nyilvánosság, a potenciális vitapartnerek előli 17 éve tartó meneküléssel naponta demonstráló küldetéstudatos korrupciós tényezőnek, hogy felszabadult, gondosan előkészített koreográfia szerint előadja az ő monológját. Azt mondom, hogy nem érdemes kétségbe esni, azt a tíz évet, amire Európa korrupt oligarcha-miniszterelnökének szüksége van (most éppen), már fél lábon is kibírjuk, legfeljebb a végén pislogunk majd, hogy nahát, mégis húsz év lesz belőle.

Nem akarok elszomorítani senkit, aki még nem szomorú, rezignált és belefáradt, de ha az elnyomott, folyamatos erőhátrányban hadonászó vezénylő tábornok pszichózisában vergődő dörzsölt hatalomtechnikus – akinek ráfért a sebesre harapdált szájára, hogy a 2022-es választáson többszörös erőfölényben volt az ellenzék – holnap úgy ébredne, hogy mégis inkább leteszi a lantot, mert úgy érzi, eleget szívta a nemzet vérét, szeretné végre élvezni a Lölő-jelenség nevére összelopott javakat és úri luxust, nekünk már akkor is késő lenne. Nekünk, huszároknak, akiknek a huszárság a nemzeti karakterünk egyenruhába öltött lényege (azanyámúristenit!). Azoknak is, akikkel nem sikerül megetetnie több mint tíz éve a primitív, populista, hazug dumáit, azoknak a millióknak, akikkel bármit sikerült és sikerülne az idők végezetéig megetetnie, és azoknak is, akik az egészbe beleszarnak: mindenkinek egyformán mindegy már. Ugyanis a mű legfontosabb része elkészült akkor, amikor a demokratikusan megszerzett kétharmadával megszállta az állami intézményeket, és Finkelstein fegyelmezett kottája mögé bújva tégláig lebontotta a jogállamot, és elkezdte széthordani, a slepp nevére íratni az országot.

Itt már jó ideje minden csak jutalomjáték, annak a jól hangzó, milliókat megbabonázó kettévágott szólamnak a folyamatos demonstrálása, hogy az igazság erő nélkül (értsd: hatalom nélkül) keveset (értsd: semmit nem) ér. A féligazságnak a másik felét nem szokta hozzátenni, hát hiszen neki minden mérkőzés addig tart, ameddig meg nem nyeri, szabályok nincsenek, az erősebb kutya baszik. Úgyhogy mostanra már mérlegelnie sem kell, hogy mit hazudik, hogy egyáltalán van-e bármi még az állításai között, aminek köze van a valósághoz, nincs semmi jelentősége. Megetette a szektával a féligazságát, az igazság másik felére senki nem kérdezett rá, nem kérte számon. Hogy jó, az igazság erő nélkül nem sokat ér, de az erő igazság nélkül micsoda? Hát ez az.

Erőszak, kedves barátaim, erőszaknak hívják. Ez az ország ma az erőszaktól (is) szenved. Dehogyis tegnap óta. Szenved tőle, de ünnepli, támogatja, isteníti az erőszakot és az erőszaktevőt. Aki gúnyolódik, alázza az ellenfeleit, altesti, alpári humorral, a felsőrendűsége biztos tudatában jópofizik a tányérnyalók akolmelegében, és még kér tíz évet. Úgy kér tíz évet, hogy még nyilvánosságra sem került a titkosszolgálati vizsgálat összes adata az ellenzék kampányfinanszírozásáról, de ő már most tudja, hogy az ellenzék többszörös előfölényben volt a 2022-es választáson, nem szégyelli felböfögni a KESMA-val és az ország kasszakulcsával és Rogánnal az ánuszrózsájában, hogy a média- és pénzügyi fölénnyel is meg kellett küzdenie a Fidesznek. Hát igen. Az igazságot az elmúlt években viszonylagossá, relativizálhatóvá, zárójelbe tehetővé, elhallgathatóvá, meghajlíthatóvá, letagadhatóvá tette, bármit mondhat, semmi következménye, miközben a tátott szájú, a primitív populizmusra rezonáló lélekkel felszerelt polgárt úgy tapossák el azok, akiknek pénzük és hatalmuk/erejük van, mintha nem is lettek volna. Törvényszerű: a hazugságok próféciákká váltak, és csak az számít, hogy a szektává fejlesztett politikai tábornak azzal masszírozza az egóját, amit az hallani szeretne. Működik, úgyhogy miért is ne kérhetne még tíz évet? Az más kérdés, hogy 1933-ban volt valaki, aki kért öt évet, és pontosan láttuk, mi lett belőle.

Úgyhogy ennek is igaza van. A mesterséges intelligencia korában, a technika fénysebességgel fejlődésének korában visszahozta a vármegyéket, a főispánokat, a vallási fundamentalizmust, most kapjuk a pofánkba a huszárság intézményének visszahozását, és aztán majd jön az újabb és újabb középkori, cirkuszi elmehábor, aminek örve alatt végrehajtják a nagy tervet. Rothad minden, a leuralt fideszes állam képtelen ellátni a feladatait, egy tetves informatikai rendszert nem bírnak normálisan működtetni (lásd: MVM és a brutális gázszámlák), kifogytak mindenki pénzéből, így aztán nem marad más, mint a populista szájkarate-balzsam a sikertelen, egyről a kettőre jutni képtelen, perspektívát és jövőt a legjobb esetben is a kínai szalag mellett találó tömegnek: hogy ő huszár, bazmeg. Márpedig ha ő magyar huszár, akkor

kreatív, eszes, gyors, öntevékeny, bátor, büszke és magabiztos, ezek pedig mind olyan tulajdonságok, amelyek nemcsak katonai erények, hanem ma a nemzetek közötti versenyképesség alapját jelentik. (Szalay-Bobrovniczky honvédő)

És nem érdekes, hogy ebből legfeljebb a teljesen indokolatlan, de legalább inggatyaszaggató büszkeségben gyökerező kínos magabiztosság igaz, nem érdekes, hogy a versenyképesség szó nemhogy az országgal, de annak legapróbb szegleteivel, szegmenseivel sem említhető egy lapon, hiszen ki ne szeretné azt hallgatni, hogy ő milyen okos, bátor, különleges teremtménye a magyarok istenének?

Hogy közben hitelt kell felvennie, mert különben nem tudja abszolválni a kölke(i) számára az iskolakezdést (a kór neve: beiskolázási szegénység), pedig a választott és meg nem választott bálványai úgy védik a gyermekeket Rogán mérgező propagandájával, hogy a fal adja a másikat? Belefér.

Hogy közben a kormány megszünteti a bölcsődei támogatást (nincs pénz lóvéra, mert korrupt erkölcsi hullák vezetik az országot), de Brüsszelre mutogatnak, akárcsak a tanári béremelések ügyében, mert annyira sikeres ez az ország, hogy önerőből nem telik rá? Belefér.

Minden belefér mimagyaroknak, szerintem adjanak neki még tíz évet. Vagy húszat, hogy egy olimpia is beleférjen, ne sírjon a szája, hogy dicső huszársportnemzetünk nem rendezett még olimpiát. Ha ehhez az idők végezetéig kell szívnia a nép vérét, ne sajnáljuk tőle. Ugyan már. Mohácsot is túléltük, Triatlont is túléltük, mi bajunk lehet?

Utóirat: A Szijjártó nevű szolgának, aki azzal érvel a mérgező akkumulátorpöcegödör mellett, amivé az országot alakítja a gazdájával, hogy 5-6 kilométerre lakik a Samsung gödi gyárától, és még mindig él és virul, hogy lassan ott tartunk, hogy minden magyar 5-6 percre lakik egy ilyen átkozott gyártól, és nagyon rá fognak baszni mind. Innen folyt. köv. a Szalonnázón, addig is vigyázzunk a megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére! Ánem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.