Május 2,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A magyarság ünnepe

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Államalapítás, Szent István, persze, elkerülhetetlen, hogy rábökjünk egy dátumra és/vagy egy személyre, hogy akkor most ez lesz az, ezt fogjuk ünnepelni, ez lesz a hagyományunk, innentől vagyunk azok, akik vagyunk. Na és az előtt? Akkor azok még nem egészen magyarok? Végül én sem bírtam kivonni magam a nagy ünneplés hatása alól, szóval pár gondolat eszembe jutott arról, hogy az államalapítással kapcsolatos illúzióink valójában mit is takarnak.

Kezdjük onnan, hogy ezt az egészet a szintén szentté avatott László királyunk találta ki, mivel úgy tapasztalta, hogy két emberöltő után sem áradt annyira a keresztényi szeretet ebben az új államban, főleg nem úgy, hogy az kellő támaszt adjon az új társadalmi berendezkedés kedvezményezettjei számára, vagyis szükségét érezte annak, hogy az egyház és a vallás segítségével megerősítse a hatalmát a magyarok felett. Törvényei megszilárdították a feudális berendezkedést, erősen hangsúlyozva a magántulajdon védelmét (értsd a kiváltságosok tulajdonának védelmét), illetve egyengették a kereszténység útját, többek között úgy, hogy tiltani kezdték a régi hagyományainkat és rítusainkat. Ezt a tiltást még utódja, Könyves Kálmán is kénytelen volt folytatni, illetve kiterjeszteni. Ettől még ezek a szokások egyrészt tovább éltek, csak már nem nyíltan gyakorolták azokat, továbbra is voltak vajákosok, látók, javasasszonyok, stb., másrészt egy csomó szokást beépítettek a keresztény rítusok közé. Még a 13. században is lefolytattak boszorkánypereket, ami jelzi a régi szokások, hagyományok masszív továbbélését.

Első királyunk ünneplése már László idejében is politikai termék volt, ahogy mind a mai napig az, ami egyértelműen a hatalmon lévők érdekeit szolgálja, külön érdekessége, hogy összefonódott a nemzeti szuverenitással, holott a valóságban ennek pont az ellenkezője történt, hiszen már Géza Fejedelem uralkodásától kezdve, a katolikus egyház és az Ottó-féle német birodalom egyre nagyobb befolyást szerzett, azaz viszonylagos függőségbe kerültünk tőlük, és csak azért mondhatjuk viszonylagosnak, mert még utána is túl erősek voltunk ahhoz, hogy beolvasszanak minket a német birodalomba, pedig ez volt az eredeti cél. Ezt szolgálta az is, hogy István halála után Orseolo Pétert koronázták meg, de ő nem bizonyult jó választásnak, hiszen Aba Sámuelnek, a magyarok többségének támogatásával sikerült Pétert elkergetnie. A német uralkodónak (III. Henrik) ezután még sikerült legyőzni Sámuelt a ménfői csatában, majd meg is ölték, Pétert visszaültették a trónra, de a magyarok soha nem fogadták őt el, ráadásul ő volt az, aki konkrétan eladta az egész országot, vagyis hűbérbirtokként felajánlotta a magyar királyságot III. Henriknek. Végül I. Andráson múlt, hogy független ország maradtunk, aki a Vata-féle pogánylázadást meglovagolva került hatalomra, és aki szétverte a támadó német sereget, és Zotmund segítségével elsüllyesztette a német flottát.

Számomra ez azt jelenti, hogy a Szent Istváni koncepció (amit inkább Gézának, illetve a németeknek kellene titulálni) az volt, hogy a német császárnak alávetett, a német birodalomba betagozódott ország legyünk. Kis híján ez történt. Nos, valójában ezt a koncepciót ünnepeljük mind a mai napig, azt a benyomást keltve, hogy ezen múlt a magyarok túlélése, ennek köszönhetjük a magyar állam megalapítását és az ország szuverenitását. Tulajdonképpen kész csoda, hogy ezek után fennmaradtunk és még a nyelvünket is sikerült megőriznünk.

A mostani politikai rezsim szemléletéhez tényleg passzol Szent István kultusza, hiszen ők is előszeretettel lengetik a keresztet maguk előtt, hangoztatják a nemzeti szuverenitásunk megőrzését, illetve a magyarok védelmét, miközben a szép szavak a magyarok kirablását, illetve az ország Oroszországnak és Kínának való kiárusítását takarják. Ha ez sokáig így folytatódik, megint csak kész csoda lesz, ha megmaradunk és még a nyelvünket is meg tudjuk őrizni.

Szent István társadalmi téren is komoly változásokat hozott. A régi nomád társadalomban voltak ugyan alá-fölérendeltségi viszonyok, de a társadalom szabad emberekből állt, akik tekintélyt szerezhettek maguknak, elmondhatták a véleményüket. A nemzetségek és a törzsek élére csak rátermett emberek kerülhettek, nem pedig azok, akik „bíborban születtek,” akik ténylegesen a közösség érdekeit tartották szem előtt. A meghódított népek, törzsek is viszonylagos szabadságban éltek, gyakorolhatták a szokásaikat, vallásukat, nem szóltak bele a mindennapi életvitelükbe, viszont hadjáratok, háborúk esetén nekik kellett az első vonalban harcolniuk. Az a csodás változás, amit az államalapítás és a kereszténység hozott, jó részt arról szólt, hogy ezeket a szabad embereket alávetették, röghöz kötötték, szigorú adókat róttak ki rájuk, ki kellett szolgálniuk a kiváltságos réteg minden igényét, eltiltották őket a saját vallási szokásaik gyakorlásától, ha önként nem ment, akkor erőszakkal térítették át őket a keresztény hitre. Ma ismét hasonló folyamatok zajlanak, azzal a különbséggel, hogy most nincsenek Koppányok, Vaták vagy egy I. Andráshoz hasonlatos figuránk, aki egyensúlyt tudna teremteni. 

A változás azt is eredményezte, hogy a régi rend nemzetségfői, akiknek nem tetszett az új rendszer egyre inkább a perifériára kerültek, egyre jobban elszegényedtek, aki ellenállt vagy lázadt azt megölték vagy elkergették, azok pedig, akik be tudtak illeszkedni, kaptak kisebb birtokokat, belőlük alakult ki az un. köznemesi réteg. Az igazi kiváltságosok, az arisztokrácia között pedig egyre több lett az idegen, leginkább német, akik az új királyság legfőbb támaszaivá váltak.

A változás kiemelt kedvezményezettje a katolikus egyház lett. Óriási birtokokat kaptak, adót szedhettek, a hierarchiában magasan állók, püspökök, érsekek főúri életvitelt folytathattak, beleszólhattak a politikai döntéshozatalba, a királyok legfőbb tanácsadóivá váltak. Ezek az emberek is nagy részt németek, illetve itáliaiak voltak. Félreértés ne essék, mindennek semmi köze sincsen Jézus tanításaihoz. Ez egy hatalmi harc volt, ami arról szólt, hogy egy erős lovas-nomád népet, hogyan lehet konszolidálni, alávetni, illetve betagozni az aktuális hatalmi rendszerbe, ami ekkor a Német Birodalom és a Római Katolikus Egyház szövetségét jelentette.

Mindezek miatt úgy gondolom, hogy Szent Istvánt inkább a németeknek és az egyháznak kellene ünnepelniük. Amennyiben nem egy politikai rezsimnek az önigazolása lenne a cél, hanem valóban a magyarságunk ünneplése, akkor Álmos vagy Árpád sokkal jobb választás lenne, hiszen Álmos egyesítette a hét törzset, illetve Árpád vezette a honfoglalást. Az ő ünneplésük ténylegesen a magyarság ünnepe lehetne, minden egyéb ideológiától függetlenül. A honfoglalás megünneplésére volt is példa, nem is akármilyen, hiszen 1896-ban sikerült méltó módon megemlékezni rá egy grandiózus ünnepi évvel, ami május 2-tól november 3-ig tartott. Ennek keretében épült fel a Hősök Tere, a Műcsarnok, ekkor tervezték meg a Szépművészeti Múzeumot, ekkor épült ki a Városliget. Az ország hét pontján emlékoszlopokat állítottak fel (nem kereszteket!), 400 új népiskola felállítását rendelték el, stb. Kiállításokat, mindenféle szakmai és tudományos bemutatókat, koncerteket tartottak, gyakorlatilag egy világkiállítást rendeztek, és mondhatni maradandóra sikerült. Ekkor vált Budapest is világvárossá. Gyakorlatilag ezzel az ünnepség sorozattal indult el az a korszak, amit az utókor „boldog békeidők”-nek nevezett el.

Ehhez képest a magyarság ünnepe mostanában úgy néz ki, hogy megnézhetünk egy gagyi felvonulást, pár repülőt, amint a fejünk felett száguldoznak, elmehetünk Szentmisére és beállhatunk a Szent Jobb körmenetbe, illetve több milliárd forint értékben petárdákat robbantgatnak, miközben olcsó, vizezett sört vásárolhatunk magunknak, hurrá!

Persze a tűzijáték biztos szép volt, gyerekként még magam is élveztem őket. Nagyon impozáns volt az égen lebegő óriási kereszt is, de én azért egy óriási jachtot is fellőttem volna a végén, amint lassan elúszik a távolban a magyarok összes vagyonával egyetemben.

CHF.Scarface

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.