Április 17,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az véletlenül se opció, hogy Putyin és Erdogan markából visszatérjünk Európába? Nem

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mielőtt összegyűjtenénk majd egyszer csak a belhoni Tusványosként jegyzett Tranzit Fesztiválon szanaszét gurult gyógyszereit a vezérnek – már ha felüti a fejét bármilyen ez irányú igény -, térjünk vissza egy kicsit abba a dimenzióba, ahol egyfelől állítólag mindenki tudja, ki robbantotta fel az Északi Áramlatot (szar lehet a fideszes alászolgáknak találgatni, hogy mit akart mondani a főnök, hogy akkor az ukrán gecik voltak vagy Biden, mert Putyin biztosan nem tenne ilyet, Prigozsint se robbantaná fel a levegőben, a geci usákok voltak, ezer százalék), és ahol másfelől a keresztény államalapítás ünnepén, a Karmelita teraszán meg az atlétikai világbajnokság VIP-páholyában minden eddig ismert rekordot megdöntött az egy főre jutó autokraták és diktátorok száma.

Revideálok Gulyás Gergely kottájából: arról a vérkorrupt illiberális elefántcsonttoronyról beszélek, ahol a Tatár Köztársaság vagy Üzbegisztán vagy Azerbajdzsán demokratikus jogállamnak számít. Ebben az alternatív univerzumban, amelynek a receptjéért a Marvel is nyugodtan sírva könyöröghetne, nemcsak a jogállamiság definícióját nem ismerik az okleveles jogászok, de azt sem értik, hogy mit jelent az autokrata szó. Az Orbán-kormány Gulyásának két nappal ezelőtti saját bevallása szerint ők nem tudnak arról, hogy azok a derék kipcsak államférfiak (akikhez a félholdas tűzijátékot is hozzáigazították ők, szuverén patriótáék) autokraták volnának. Végül is tényleg. Mitől lenne autokrata az, aki például a szabad véleménynyilvánítást felségsértésnek minősíti, pépesre veret, börtönbe zárat, kivégeztet mindenkit, akit bírálja? Miért lenne autokrata bárki, aki azt is elintézte magának a demokratikus felhatalmazására hivatkozva, hogy a büdös életben ne lehessen leváltani őket?

Ez után a dicstelen, augusztus 20-i nemdiktátor seregszemle, valamint Gulyás nertárs undorító értetlenkedése után jött a főnöke és megmagyarázta, hogy buták vagyunk, semmiből semmit nem értünk. Márpedig egy ekkora ország nem engedheti meg magának, hogy buta legyen, hiszen az ész előrelátást, gyorsaságot jelent. Aki pedig hamarabb lát dolgokat, az lépéselőnyben lesz a nagyokhoz képest. Úgyhogy hiába gúnyolódott a magyar sajtó is azon, hogy ő a türkökkel keresi a kapcsolatot, ez azért van, mert a buta és lassú nagy nyugati országokkal szemben mimagyarok=Orbán Viktor már rég átláttunk a szitán: Kipcsákia térsége nagy szerepet fog játszani a közeljövőben. Miért? Mert nem lesz gáz. Ki miatt nem lesz gáz? Az ukránok miatt. Bizony. Hiába hogy korábban Ukrajnán keresztül kaptuk az orosz gázt, mostanra az ukránok bemondták az unalmast, hiszen alig engednek át gázt, és 2024-ben semmit nem fognak átengedni. Márpedig ha nincs energia, megáll az ország, az ellátásbiztonság minden más szempontot megelőz, ebben Szijjártó Péternek igaza van, ő felel a beszerzésért és a főnöke szerint ragyogóan végzi a munkáját. Tehát hogy a buták is megértsék: azért csődítette a budai Várba azt a sok rosszarcú figurát augusztus 20-án, mert az energia délről jön. Törökország markában van a csap, minden gáz, amit délről be tudunk hozni, az Erdogan elnök úr kezén keresztül jön, velük mindenképpen meg kell állapodni. Törökországba az energia Azerbajdzsánból és több más irányból megy. A türkmének eladják Kínába a gázt, de onnan az oroszok szorítják ki őket, így hoznák az EU-ba, nekünk pedig szükségünk van rá. Azerbajdzsánban termelnénk óriási mennyiségben áramot, azt tenger alatt hoznánk Európába, Románián keresztül érne Magyarországra. Katarba pedig LNG-ért még a német kancellár is ment. Orbán háromszor tárgyalt az emírrel erről, megegyeztek arról, hogyan jön hajókon keresztül onnan Magyarországra gáz.

Volt tehát minden a tegnap reggeli közrádiós öklendezésben putyini propagandától Ukrajna elleni okádék hergelésen át a nagyvállalatok elleni kommunista uszításig, és bár unalmasnak unalmas hetente végighallgatni a Kreml magyar hangját, amint a saját unortodox külpolitikai, diplomáciai csapdájában vergődik, köpedelem látni, hogy már azt se tudja, melyik bűnös, megbocsáthatatlan félrelépését melyik hazugsággal  kenje el, azért tegyük helyre ezt a magyarázkodást is, még ha semmin nem is változtat. Az eddig pufogtatott kommunikációs blődségei mellett a látnokzseninek egyre nyilvánvalóbban meg kell hajlítania a valóságot ahhoz, hogy legalább valamennyire el tudja fedni inkompetenciáját, tolvajlását, kizárólag hatalomtechnikai célokat szolgáló gonoszságát. Az elmúlt évtized viszonylagos fejlődése ellenére mostanra az ország oly mértékben rohad, hogy az még akár a gránitszilárdságúnak kinéző rendszerére is veszélyt jelenthet. Ezért jutott el oda, hogy miután a magyarok pénzét Ukrajnában kereste, mostanra Ukrajnát teszi felelőssé a magyar energiaellátás biztonságának esetleges veszélybe kerülése miatt.

Ennél ízléstelenebb hazugságokat még bőven fogunk hallani tőle, de egyelőre ezt érdemes lefordítani a valóság nyelvére. Ha Magyarország energiaellátása veszélybe kerül, annak kizárólagos felelőse az Orbán-kormány, kiemelten Orbán Viktor és Szijjártó Péter lesz. Ha a végéről kezdjük, akkor azért, mert az energiaszegény Magyarországot úgy züllesztik teljesen önkényesen Európa hihetetlenül magas energiaigényű akkumulátorlerakatává, hogy az ehhez szükséges energia nem áll rendelkezésre. Továbbá azért is, mert amíg a háború kitörése óta eltelt másfél évben a hanyatló Nyugat, amelynél egy lépéssel ők mindig előrébb járnak, mindent megtett azért, hogy a megbízhatatlannak, a korábban megkötött megállapodásokat bármikor felrúgni képes, kiszámíthatatlan, Európára közvetlenül veszélyt jelentő birodalmi lázálmokat kergető Moszkvától függetlenedjen (ez nagyon sokaknak már sikerült is), Orbán és Szijjártó az elmúlt közel másfél évben pont a függetlenedés ellenében ügyködött.

Ezt csinálják lényegében azóta, mióta a fülkeforradalom utáni révületben megalkották az ország energiastratégiáját, amelynek vezérmotívuma az volt, hogy függetlenedés az energiafüggőségtől. Szijjártó úgy kiabálja tavaly február óta, hogy az energiaellátás fizikai kérdés és nekünk Moszkva a barátunk, hogy közben létezik az infrastruktúra, ami összeköti Magyarországot a gáz és villamosenergia tekintetében a szomszédos országokkal. De ahelyett, hogy ezt az infrastruktúrát kihasználták volna, az oroszokkal kötöttek hosszútávú szerződéseket. Ahelyett, hogy szembenéztek volna azzal, hogy nem elég az oroszoknak elhinni, hogy jó üzleti partnerek, azzal is tisztában kell lenni, hogy az üzleti partnerséget bármikor felrúgják a geopolitikai céljaik elérése érdekében, ha Putyin elvtárs éppen úgy dönt, még jobban belemásztak a hátsójába. Miközben a gázellátását tekintve 65 százalékban Moszkvától függő Németország megoldotta, hogy idén január elsejétől semennyi gázt nem vásárol Oroszországtól, Szijjártó tavaly jól beszerzett vagy 700 millió köbméter moszkovita gázt. Magyarán Orbánék úgy függetlenítették Magyarországot az orosz energiától, hogy feltett kézzel, megmásíthatatlan történelmi, földrajzi és fizikai adottságokra hivatkozva még több orosz gázt vettek. Hogy mennyire drágán vették az ötször olcsóbbat, azt hagyjuk is.

A lényeg, hogy szarnak ők a magyar ellátás biztonságára, hatékonyságára, anyagi vonzataira, a hatalom nettó politikai érdekeinek megfelelően szolgáltatják ki Magyarországot egyetlen beszállítónak. Még egyszer hangsúlyozom: úgy, hogy rendelkezésre állt az infrastruktúra, amelynek révén más forrásokból is beszerezhettek volna már rég földgázt és villamosenergiát. Ahogy Holoda Attila fogalmazott: Magyarország biztonságos energiaellátása az Orbán-Szijjártó-féle diplomácia fogságába esett, mert soha nem azt mérlegelik, hogy – ahogy az elvárható lenne, és amerre Európa halad – függetlenedjünk, hanem hogy milyen diplomáciai és politikai szándékai vannak a kormánynak. Például az oroszokkal.

És míg egy pillanatra nincs szó arról, hogy más országok nem ezekkel a közép-ázsiai autokratákkal próbálják az orosz energiafüggést kiváltani, akik túlreprezentálták magukat augusztus 20-án a Karmelitában, egy sincs, aki ennyire nyíltan büszkélkedne azzal, hogy neki ezek a barátai. Más szóval, miután az ország energiastratégiáját elkúrta, és várható volt, hogy egy háborús helyzetben bármikor bármi megtörténhet a Moszkva-Kijev-Budapest vonalon (még az is, hogy valaki felrobbantja az Északi Áramlatot), a nyilvánvaló kudarcot megpróbálja átfazonírozni éles- és előrelátásnak ezzel a seregszemlével. Hogy ő látja, amit a buta Nyugat nem. Úgy tesz, mintha ezeknek a diktatúráknak a nyílt színi istenítése nélkül mindmeghalnánk, mintha ez feltétele volna annak, hogy legyen gáz. Mintha tűzijáték nélkül ez nem menne. Mintha valami kivételes erény volna az, hogy valaki egy kiszámíthatatlan háborús bűnös szeszélyei helyett másik három diktátor szeszélyeinek függvényévé teszi a magyar energiaellátás biztonságát.

Mindent összevetve: az véletlenül se opció, hogy Putyin és Erdogan marka helyett, az ilyen sötét alakoknak való bepucsítás helyett visszatérjünk Európába, a hanyatló Nyugatra, ahol már normalizálódtak az energiaárak, és ahol nem kell nagyhatalmú autokratáknak bokázni, hogy a miniszterelnök eljátszhassa a híveinek, hogy ő világpolitikai tényező? Nem lehetne a háborús áldozat ország ilyetén gusztustalan kriminalizálása helyett egyszerűen csak megpróbálni jóvátenni mindazt, ami elromlott a putyini úton sok-sok évvel ezelőtt? (A Tranziton előadott víziói alapján persze tudom: egyáltalán nem opció.)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.