NEHAZUGGY

Pénz nincs, baj egy halommal, a propagandagépezet pedig akadozik

Tamás Róbert | 2023. Augusztus 25, Péntek | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,614,500 forint, még hiányzik 385,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fura légköri jelenségeket láthat mostanában a figyelmes szemlélő. Nem annyira sarki fényre gondolok, hanem inkább a politikai erőtér anomáliáira. Mintha akadozna a propagandagépezet vagy a fene tudja, minek a következményei bukkannak elő sorra, de valami nem stimmel, az biztos. Nem az első jel volt, mégis arra kaptuk fel a fejünket, amikor Pálffy Istvánt kirúgták a Hír TV-től. Aki egy kicsit is gyanakvóbb ezekkel a folyamatokkal – mármint mindennel, amihez a politikának a leghalványabb köze is van – szemben, az néhány percnyi gondolkodás után biztosan rájött arra, hogy nem kerekded ez a történet. Normáliséknál persze nem lenne abban semmi meglepő, hogy amennyiben egy műsorvezető élő adásban ordenáré baromságokat beszél, a vezetőség saját hatáskörben kirúgja, mert az elhangzottak nem egyeztethetőek össze a csatorna elveivel. Csakhogy ez távolról sem egy normális ország, az elv pedig olyan luxus, amit sokan nem engedhetnek meg maguknak. Aki ragaszkodik hozzá, az lemond a biztonságról, ez sok médiaelemre nem jellemző.

Szóval ott tartottam, hogy szerintem anomália van. Kezdve mindjárt ott, hogy vajon mi motiválhatta a Hír TV-t, hogy csúcsgázsival alkalmazzon egy több fronton is csúful leszerepelt egykori tévést? Szerintem az országlakók döntő többsége látta azt a felvételt, amikor Pálffy szemmel láthatólag ittas állapotban sertepertélt a parlamenti ülésen, amit a képviselőtársai jeleztek is, olyan nagyon félreérteni sem lehetett a dolgot. Ezt követően Pálffy István egyetlen ciklust vitt végig a parlamentben, mint a KDNP képviselője, majd egy ciklus erejéig volt Magyarország dublini nagykövete, megbízatását nem hosszabbították meg. Amennyire tudni lehet, Szijjártó Péter döntése volt, hogy visszahívja a posztjáról, pontosabban hogy a lejáró megbízatást nem hosszabbítják meg. Aki jól végzi a munkáját, azt azért viszonylag ritkán hívják vissza. Aztán nem tudom, mit csinált mindaddig, ameddig be nem robbant üstökösként a Hír TV-be, ahonnan – stílszerűen – üstökösként is távozott. Talán ezt nevezhetjük villámkarriernek is.

Lehetséges, hogy csak én győztem meg róla magamat, de az az érzésem, az lett volna a feladat (vagy talán ez volt az önkéntes felajánlás a busásan megfizetett rivaldafényért cserébe), hogy csőbe húzzon ellenzéki politikusokat. Ehhez bizony már csak a Hír TV tud terepet biztosítani, mert az eléggé feltűnő lenne, ha váratlanul elkezdenének a közpénztévébe ellenzéki arcokat invitálni. Vettek tehát maguknak egy régi motorost abban a hiszemben, hogy teljesíteni tudja a megbízást, lesz majd botrány botrány hátán dögivel. Arra aligha számítottak, hogy talán már nem alkalmas az eszköz arra, amire szánták, amennyiben sikeresen csőbe húzta ugyan a stúdióban ülők egyikét. Csakhogy nem Márki-Zay Pétert, hanem önmagát. Pedig aligha ez volt a magasabb cél, Márki-Zay pedig igazán nem arról híres, hogy túlságosan bölcsen válogatja meg a szavait a nyilvánosság előtt, amikor hirtelen kell reagálnia.

Még ki sem hevertük a dolgot, máris jött a következő vicces jelenet, amikor is az Origo címen futó, a propagandát, a félpornót és a hímsovinizmust sikeresen ötvöző portál ifjú élmunkásnője olyan fájdalmasan hülyécske alákérdezést adott elő, amire még a harcedzett Gulyás Gergely sem akart reagálni. Olyan érzésem van, mintha lenne valami belső csata propagandáéknál, hogy az kap a szűkülő forrásokból, amelyik bizonyítja az érdemeit. Vagy mit. A hűséget, lojalitást, hasznosságot. És most ezt a harcot látjuk, csak hát idő közben kissé – teljesen – felhígult a szakma, mert ugye az a miniszterek elnökétől kezdve lefelé mindenkire igaz, hogy olyan beosztottakat válogat maga köré, akik még nála is butábbak, szakmailag silányabbak és elvtelenebbek. Ennek meg is van a szemmel látható eredménye. Ha a propagandaközpontból nem érkezik jól átgondolt, kidolgozott koncepció mentén egyértelmű utasítás arra vonatkozóan, hogy most éppen kit kell rugdosni, honnan és hová kell terelni a figyelmet. Talán szabira mentek Rogánhabonyék, vagy esetleg érzik a bajt, és inkább a kiutat keresik, netán kifogyott szufla a gépezetből, kapkodás van, mert a felmérések azt mutatják, hogy csökken a támogatottság. Ilyenkor jön jól néhány milliárd, amit célzottan a nép közé lehet szórni, egy kis vásárlási utalvány, jutifalat formájában. Most azonban rohadtul nincsen pénz, nemhogy szórni nem tudnak, még azt is visszaveszik, amit eddig adtak. A CSOK szűkítése, a bölcsődei támogatás elvétele, a nyugdíjasok út szélén hagyása, a pedagógusok – bár egyébként a közszféra szinte minden területére igaz ez, csak a honvédségnél és a rendőrségnél voltak mostanában jelentősebb emelések – átverése, az, hogy miközben a külhoni magyar iskolába vagy oviba járó gyerekeknek 100 ezer forint támogatás jár, addig az itt élő gyerekek annyit kapnak, hogy egy héttel előbb utalja a kincstár a családi pótlékot, ami legalább 15 éve nem változott egy centit sem, mostanra semmire nem elég, felzabálta az infláció. Ezt azonban nem hajlandó megemelni a kormány, mert ha emel, az nem vehető el. Ha ilyen-olyan támogatásokat osztogat, azokat vissza tudja venni, ahogy történt ez a csokkal is.

Szóval szerintem az van, hogy erősen bűzlik a pöcegödör. Pénz nincs, baj egy halommal, a propagandagépezet pedig akadozik. Normális esetben ez nem jelentene gondot, ám ebben az országban ez a két dolog kell a hatalomban maradáshoz. Pénz – elsősorban a saját klientúra kielégítésére, és persze saját célra is, hiszen a családbarátság fontos dolog, és némi apró a szavazók megnyugtatására – és propaganda. A két alkotóelem teszi ki azt, amit itthon kormányzásnak hiszünk. Most azonban mindkettővel baj van. Valószínű, hogy egyik rántja magával a másikat, hiszen propaganda nélkül nincs pénz, és pénz nélkül nincs propaganda -, de az biztos, hogy napról napra látványosabb a dolog. Nem állítom, hogy élvezem, de hát eddig sem élveztem, mégis itt tartunk. Már csak azért szurkolok, hogy a lehető leggyorsabban legyünk túl rajta. Közben meg tudom, hogy nem így lesz, hosszas kínszenvedés vár még ránk. Némi vigaszt az jelent, hogy már a propagandisták, politikusok és NER-huszárok valószínűleg jobban szenvednek, mint mi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!