Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Pénz nincs, baj egy halommal, a propagandagépezet pedig akadozik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,622,220 forint, még hiányzik 1,377,780 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fura légköri jelenségeket láthat mostanában a figyelmes szemlélő. Nem annyira sarki fényre gondolok, hanem inkább a politikai erőtér anomáliáira. Mintha akadozna a propagandagépezet vagy a fene tudja, minek a következményei bukkannak elő sorra, de valami nem stimmel, az biztos. Nem az első jel volt, mégis arra kaptuk fel a fejünket, amikor Pálffy Istvánt kirúgták a Hír TV-től. Aki egy kicsit is gyanakvóbb ezekkel a folyamatokkal – mármint mindennel, amihez a politikának a leghalványabb köze is van – szemben, az néhány percnyi gondolkodás után biztosan rájött arra, hogy nem kerekded ez a történet. Normáliséknál persze nem lenne abban semmi meglepő, hogy amennyiben egy műsorvezető élő adásban ordenáré baromságokat beszél, a vezetőség saját hatáskörben kirúgja, mert az elhangzottak nem egyeztethetőek össze a csatorna elveivel. Csakhogy ez távolról sem egy normális ország, az elv pedig olyan luxus, amit sokan nem engedhetnek meg maguknak. Aki ragaszkodik hozzá, az lemond a biztonságról, ez sok médiaelemre nem jellemző.

Szóval ott tartottam, hogy szerintem anomália van. Kezdve mindjárt ott, hogy vajon mi motiválhatta a Hír TV-t, hogy csúcsgázsival alkalmazzon egy több fronton is csúful leszerepelt egykori tévést? Szerintem az országlakók döntő többsége látta azt a felvételt, amikor Pálffy szemmel láthatólag ittas állapotban sertepertélt a parlamenti ülésen, amit a képviselőtársai jeleztek is, olyan nagyon félreérteni sem lehetett a dolgot. Ezt követően Pálffy István egyetlen ciklust vitt végig a parlamentben, mint a KDNP képviselője, majd egy ciklus erejéig volt Magyarország dublini nagykövete, megbízatását nem hosszabbították meg. Amennyire tudni lehet, Szijjártó Péter döntése volt, hogy visszahívja a posztjáról, pontosabban hogy a lejáró megbízatást nem hosszabbítják meg. Aki jól végzi a munkáját, azt azért viszonylag ritkán hívják vissza. Aztán nem tudom, mit csinált mindaddig, ameddig be nem robbant üstökösként a Hír TV-be, ahonnan – stílszerűen – üstökösként is távozott. Talán ezt nevezhetjük villámkarriernek is.

Lehetséges, hogy csak én győztem meg róla magamat, de az az érzésem, az lett volna a feladat (vagy talán ez volt az önkéntes felajánlás a busásan megfizetett rivaldafényért cserébe), hogy csőbe húzzon ellenzéki politikusokat. Ehhez bizony már csak a Hír TV tud terepet biztosítani, mert az eléggé feltűnő lenne, ha váratlanul elkezdenének a közpénztévébe ellenzéki arcokat invitálni. Vettek tehát maguknak egy régi motorost abban a hiszemben, hogy teljesíteni tudja a megbízást, lesz majd botrány botrány hátán dögivel. Arra aligha számítottak, hogy talán már nem alkalmas az eszköz arra, amire szánták, amennyiben sikeresen csőbe húzta ugyan a stúdióban ülők egyikét. Csakhogy nem Márki-Zay Pétert, hanem önmagát. Pedig aligha ez volt a magasabb cél, Márki-Zay pedig igazán nem arról híres, hogy túlságosan bölcsen válogatja meg a szavait a nyilvánosság előtt, amikor hirtelen kell reagálnia.

Még ki sem hevertük a dolgot, máris jött a következő vicces jelenet, amikor is az Origo címen futó, a propagandát, a félpornót és a hímsovinizmust sikeresen ötvöző portál ifjú élmunkásnője olyan fájdalmasan hülyécske alákérdezést adott elő, amire még a harcedzett Gulyás Gergely sem akart reagálni. Olyan érzésem van, mintha lenne valami belső csata propagandáéknál, hogy az kap a szűkülő forrásokból, amelyik bizonyítja az érdemeit. Vagy mit. A hűséget, lojalitást, hasznosságot. És most ezt a harcot látjuk, csak hát idő közben kissé – teljesen – felhígult a szakma, mert ugye az a miniszterek elnökétől kezdve lefelé mindenkire igaz, hogy olyan beosztottakat válogat maga köré, akik még nála is butábbak, szakmailag silányabbak és elvtelenebbek. Ennek meg is van a szemmel látható eredménye. Ha a propagandaközpontból nem érkezik jól átgondolt, kidolgozott koncepció mentén egyértelmű utasítás arra vonatkozóan, hogy most éppen kit kell rugdosni, honnan és hová kell terelni a figyelmet. Talán szabira mentek Rogánhabonyék, vagy esetleg érzik a bajt, és inkább a kiutat keresik, netán kifogyott szufla a gépezetből, kapkodás van, mert a felmérések azt mutatják, hogy csökken a támogatottság. Ilyenkor jön jól néhány milliárd, amit célzottan a nép közé lehet szórni, egy kis vásárlási utalvány, jutifalat formájában. Most azonban rohadtul nincsen pénz, nemhogy szórni nem tudnak, még azt is visszaveszik, amit eddig adtak. A CSOK szűkítése, a bölcsődei támogatás elvétele, a nyugdíjasok út szélén hagyása, a pedagógusok – bár egyébként a közszféra szinte minden területére igaz ez, csak a honvédségnél és a rendőrségnél voltak mostanában jelentősebb emelések – átverése, az, hogy miközben a külhoni magyar iskolába vagy oviba járó gyerekeknek 100 ezer forint támogatás jár, addig az itt élő gyerekek annyit kapnak, hogy egy héttel előbb utalja a kincstár a családi pótlékot, ami legalább 15 éve nem változott egy centit sem, mostanra semmire nem elég, felzabálta az infláció. Ezt azonban nem hajlandó megemelni a kormány, mert ha emel, az nem vehető el. Ha ilyen-olyan támogatásokat osztogat, azokat vissza tudja venni, ahogy történt ez a csokkal is.

Szóval szerintem az van, hogy erősen bűzlik a pöcegödör. Pénz nincs, baj egy halommal, a propagandagépezet pedig akadozik. Normális esetben ez nem jelentene gondot, ám ebben az országban ez a két dolog kell a hatalomban maradáshoz. Pénz – elsősorban a saját klientúra kielégítésére, és persze saját célra is, hiszen a családbarátság fontos dolog, és némi apró a szavazók megnyugtatására – és propaganda. A két alkotóelem teszi ki azt, amit itthon kormányzásnak hiszünk. Most azonban mindkettővel baj van. Valószínű, hogy egyik rántja magával a másikat, hiszen propaganda nélkül nincs pénz, és pénz nélkül nincs propaganda -, de az biztos, hogy napról napra látványosabb a dolog. Nem állítom, hogy élvezem, de hát eddig sem élveztem, mégis itt tartunk. Már csak azért szurkolok, hogy a lehető leggyorsabban legyünk túl rajta. Közben meg tudom, hogy nem így lesz, hosszas kínszenvedés vár még ránk. Némi vigaszt az jelent, hogy már a propagandisták, politikusok és NER-huszárok valószínűleg jobban szenvednek, mint mi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.