NEHAZUGGY

Néha elég egy kis pozitív változás a csodához

Lázár Gergő | 2023. Augusztus 24, Csütörtök | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,614,500 forint, még hiányzik 385,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sokan nem tartják helyénvalónak azt, hogy egy profi atléta milliárdokat keres. Elég csak a golf-, a tenisz-, a futball- vagy épp az amerikai foci világára gondolni és rögtön előkerülnek a dollár milliók, amennyit ezek a sportolók keresnek. Példának okáért Cristiano Ronaldo hetente 4 millió dollárnak megfelelő összeget keres, amely csak a szerződésben foglaltakat jelenteni, tehát ezen felül azok az összegek, amelyeket mondjuk reklámszerződésekből keres, még benne sincsenek. Elmondható tehát, hogy egyes sportolók embertelen pénzeket keresnek, de ezen sportolók jó része ezt a pénzt nem csak a saját boldogságához használja fel, hanem arra is, hogy másokat boldoggá tegyen ezzel. Cristiano Ronaldo jelen korunk legtöbbet adakozó sportolója, noha az tény, hogy van miből adnia. De ha belegondolunk abba, hogy senki sem kötelezte arra, hogy kifizesse egy gyermek 1 millió dolláros agyműtétjét vagy arra, hogy kórházi részleget építsen fel rákos betegek számára szülőhazájában, akkor mégsem annyira nyilvánvaló.

És nem csak Ronaldo, vagy Michael Jordan, John Cena, Serena Williams, vagy épp Mohhamed Salah adományozott forintban mérve milliárdokat rászorulók számára, hanem számtalan másik, világhírű atléta is. Ezen emberek fizetésére sokan irigyek lehetnek, de azért abba is jó lenne belegondolni, hogy sokan a gyermekkorukat adták fel azért, hogy élsportolók legyenek, hiszen ők nem játszottak a többiekkel gyermekkorukban, hanem gyakoroltak, mint ahogy sok egyetemista partizással töltötte az éjjeleket, addig ők aludtak, hogy másnap frissen mehessenek edzeni. Sok-sok beleölt munkaóra van ebben, noha az tény, hogy ezek a fizetések bárki más fizetéséhez mérten nevetségesen magasak. De szerintem ezt az élsportolók nagy része is pontosan tudja, ezért is próbál meg visszaadni valamennyit ebből a saját közösségének, beteg gyermekeknek, vagy épp szegényeknek. Számtalan nevet lehetne most itt felsorolni – mint ahogy említés szintjén meg is tettem – de most elsősorban Mohamed Salah és Sadio Mane történetét szeretném kiemelni, akik mindketten a Liverpool színeiben játszottak egykoron – Salah a mai napig – és adományaikkal sokak életét változtatták meg.

Előbbi egyiptomi, utóbbi szenegáli származású, azonban ami összeköti őket az nem más, mint hogy mennyi adományt juttattak el saját hazájuk, vagy épp közösségük számára abból a pénzből, amelyet profi focistaként kerestek. Mane egy Balmbali nevű 2000 fős szenegáli településről származik, amely település javára az utóbbi években 750 000 font értékben adakozott, hogy abból a pénzből kórház, iskola, benzinkút és posta jöjjön létre. A kórház, amelyet ebből a pénzből felhúztak, a környékbeli 34 település lakóit szolgálja ki, ami megmutatja a mértékét annak, hogy micsoda segítség ez a közösség számára. Ezen felül a település minden lakója számára biztosít egy havi 70 euró értékű segélycsomagot, amely a havi fizetés mértékével egyezik meg a világnak ezen a pontján. Ezen felül 400 eurót ajánlott fel a helyi középiskola legjobb tanulójának, amit el sem kell mondanom, hogy mekkora segítséget jelent ott, ahol 70 euró az átlagos havi kereset.

Salah szintén felépíttetett egy kórházat, iskolát, fiatalok számára egy központot, valamint mentőegységeket és egy 4 hektáros területet vásárolt a település számára, ahol egy olyan szemétfeldolgozó üzemet hoznak létre, amely hatására az ivóvíz biztonságossá válhat a településen. De Salah egy egyiptomi üzletember, Mamdouh Abbas ajánlatát is elutasította, aki egy villát ajánlott fel a Liverpool sztárjának azért, mert kijuttatta a világbajnokságra az egyiptomi válogatottat. A villa helyett azt kérte, hogy ezt a pénzt inkább küldje el a szülővárosának, amely jobb dolgokra lesz képes ezt elkölteni. És igen, lehet azt mondani, hogy ezek a sportolók milliókat keresnek naponta, meg sem kottyan nekik egy ilyen adomány felajánlása, de ezen az alapon semmilyen adomány, amely gazdag embertől érkezik nem tekinthető önzetlennek és követendőnek, hiszen úgyis sokat keresnek. De mind Salah, mind pedig Mane odafigyel arra is, hogy ne csak egy távoli figura legyen, aki időnként pénzt küld oda, ahol született, hanem amint tehetik, akkor hazautaznak és jótékonysági meccseken vesznek részt, vagy egyszerűen meglátogatják a helyieket, ezzel is megmutatva, hogy ez az embertelen pénz nem változtatta meg őket, pontosan tudják, hogy honnan érkeznek és ezt soha nem fogják elfelejteni.

Számtalan olyan sportoló van, aki a szegénységből tört ki, ezért meg tudta becsülni azt a vagyont, amelyet felnőtt korára összegyűjtött. Pelé, Messi, vagy épp a Serena testvérek sem milliárdos szülők csemetéi voltak, nekik mindannyiuknak meg kellett küzdeniük azért, amit végül elértek. De ezt soha nem felejtették el. Ennél becsülendőbb emberi vonás nem sok van, hiszen minden gond nélkül megtehetnék, hogy inkább luxusvillákat, jachtokat – ugye drága Lőrinc? – esetleg magángépeket vásárolnak belőle, de ehelyett, vagy inkább mellett, – ha őszinték akarunk lenni -, sokszor annyit adnak vissza a rászorulóknak, amennyit csak tudnak. Hiszen lehet, hogy ezen felajánlásoknak köszönhetően valaki lehetőséghez jut és emiatt lesz belőle orvos, tudós, vagy épp olyan élsportoló, aki ugyanúgy vissza fog adni a társadalomnak, mint ahogy ezt megtette Salah és Mane. Sokszor csak egy kis pozitív változás kell és egy olyan folyamat indul meg, amelyet már nem lehet megállítani.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!