Április 29,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Már nem a gyarmatosítások idejében vagyunk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,566,300 forint, még hiányzik 433,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben ismét arról szóltak egyes híradások, hogy értékes műkincsek tűntek el a British Museum kollekciójából. Nyilván a múzeum szerint csupán néhány, szinte jelentéktelen darabról van szó, amelyek egyébként sem voltak kiállítva, de egyes információk szerint az utóbbi két évtizedben akár 2000 műkincsnek is nyoma veszhetett. Nyilván ez nem azért érdekes, mert egy múzeumból lopnak, ilyen a világ más pontjain is előfordul, a történet azért érdekes, mert a British Museum arról is nevezetes, hogy lopott kincsek tömkelegével van tele, amelyeket egyszerűen nem hajlandóak visszaadni, és ezen döntésüket azzal védik meg, hogy náluk nagyobb biztonságban vannak ezek a műkincsek, mint az eredeti országokban, ahonnan ezeket ellopták. Pedig az utóbbi években volt beázás és lopás is a British Museumban, amely megkérdőjelezi a műkincsek biztonságát, arról nem is beszélve, hogy a múzeum vezetősége szinte állandó jelleggel olyan pofátlanul nagyképűen nyilatkozik ezekről az esetekről, mintha még ma is egy gyarmatosító nagyhatalomról beszélnénk.

A lopásokat követően ugyanis a görögök ismét felvették a kapcsolatot a múzeum vezetőségével, mivel a mai napig a lopott athéni műkincsekkel van teli a múzeum – amelyek közül még a Vatikán is előbb adott vissza darabokat, mint a gyarmatosítás ideje alatt a fél világot kifosztó British Museum – amire Tim Loughton tory képviselő a következőket felelte:

Ami különösen káros, az a görögök és mások nyilvánvaló opportunizmusa, akik azt mondják: „Ó, nem, a British Museum nem biztonságos”. Hihetetlenül ritka, hogy valami eltűnjön.

Hogy mennyire ritka, azt mondjuk igazolhatnák azzal, hogy elmondják, pontosan mik tűntek el, de ezt több újság megkeresésére sem voltak hajlandóak megtenni, noha jól láthatóan legalább egy embert a vonat alá löktek, hiszen kirúgták és eljárást indítottak vele szemben. Mintha egyetlen ember felelőssége lett volna az, hogy műkincseket lopnak el a múzeumból. De mondom, ilyen előfordul, ezen meglepődni nincs értelme, ami ebben a történetben érdekes, az nem más, mint hogy a múzeum vezetősége és a múzeumot védő politikusok és szakértők fel sem fogják, hogy semmi keresnivalója sincs ezeknek a műkincseknek ebben az épületben. Ezeket sokszor bizonyítékokkal alátámaszthatóan ellopták a gyarmatosítások idején és most, hogy elérkeztünk a 21. századba, talán illene végre visszaadni, és nem nyilvánvaló opportunizmussal vádolni egy olyan országot, amelyet megilletnek a saját kincsei.

Gondoljunk csak bele abba, hogy hogyan reagálna a brit vezetés, ha annak idején mondjuk a spanyol konkvisztádorok elcipelték volna a Stonhenge-t, vagy más értékes műkincset Nagy-Britanniából, hogy Madridban egy múzeumban állítsák azt ki. Vajon mennyire lennének felháborodva? Akkor is egyértelmű opportunista gondolkodásmódról hadoválnának? Elvégre a britek nem voltak restek még a Húsvét szigetekről sem több tonnás szobrokat ellopni, hogy azokat Londonban állítsák ki és a mai napig ne adják vissza. Persze erre lehet azt mondani – és egyes brit vezetők mondják is -, hogy itt egy helyen megtekinthetőek a világ legjelentősebb kincsei, csak hát abba nem gondolnak bele, hogy nem mindenki fog eljutni Londonba, hogy megnézze a saját országa történelmi jelentőségű műkincseit. Vannak olyanok, akik egész életükben soha nem láthatták az elődeik alkotásait, mert mondjuk egy afrikai ország lakói voltak, vagy éppen Ázsia valamelyik szegényebb országában éltek.

Mennyire jogos az, hogy ezektől az emberektől elveszik a lehetőségét annak, hogy ne csak könyvekből és az interneten keresztül, hanem a való életből is megismerhessék gyökereiket? Véleményem szerint elképesztően arrogáns az, ahogy ezek a vezetők viselkednek és noha nem csak a British Museum, de akár a Louvre, akár egyes berlini múzeumok is lopott kincseket birtokolnak, de ezen múzeumok legalább általánosságban véve csöndben vannak, noha vissza nem akarnak adni szinte semmit. Ezen lehet, hogy változtatni kellene és valamilyen törvénybe foglalni azt, hogy az egykor ellopott kincseket vissza kell adni azoknak az országoknak, ahonnan azok származnak. Nem vitatkozni és arról hadoválni, hogy de hát nálunk nagyobb biztonságban vannak ezek, mint a származási helyükön lennének, hanem elfogadni, hogy ma már egy civilizáltabb, biztonságosabb világban élünk és az eredeti helyükre kell visszahelyezni ezeket a tárgyakat.

Egy ország múltját sokszor a műkincsei által lehet megismerni, hiszen ezek nélkül olyan, mintha teljes évszázadokat töröltek volna el. Minden embernek joga van ahhoz, hogy megismerhesse a múltját, az örökségét és a kultúráját, és nem egy londoni múzeumba betérve, hanem saját hazájában, közel az otthonához. A gyarmatosítások idejének vége van, sem a franciák, sem a britek nem rendelkezhetnek mások öröksége felett, amelyet ezen kormányoknak el kellene végre ismerniük. Megértem én, hogy ez nem egy egyszerű helyzet, hiszen ezen lopott kincsek nélkül a British Museum körülbelül kiürülne, de el kell fogadni, hogy mások tollával ékeskedtek igen sokáig, ennek az időnek egyszer és mindenkorra véget kell vetni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.