NEHAZUGGY

Mert a hülyeség, aljasság, hatalomvágy soha nem pihen

Swan Edgar | 2023. Augusztus 18, Péntek | 7:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Túl az egyik viharon, várva a következőre talán időnként megpillanthatjuk a kék eget. De legalább álmodozhatunk arról, hogy ott van az valahol akkor is, ha éppen nem látjuk. Ezennel hivatalosan is bejelentem, hogy meg vagyok világosodva végre! Már tudom, hogy ez a sok-sok gazember, akik a mi kifosztásunk érdekében szövetkeztek és tömörültek bűnszervezetbe, miért erőlteti olyan lelkesen a kereszténységet, miért azzal mosakodnak, törölköznek, miért kenik a képünkre kéretlenül, de folyamatosan. Maga Demeter Szilárd, aki valamiért mostanában igen nagy gyakorisággal hirdet ítéletet élők és holtak fölött, és mindegyiket úgy kezdi, hogy nem ő az, akinek ítéletet kell hirdetnie élők és holtak fölött, szóval ő világított rá akaratlanul is az okokra:

A kereszténység lényege éppen abban áll, hogy csak a Jóisten ítélkezhet a bűnös fölött életújának végén. Ráadásul a bűnös számára is lehetőség nyílik a bűnbocsánatra. Szóval egyszerű halandóként nem lépnék az Úr helyére megítélni eleveneket és holtakat, ezt majd Tóth Gabi rendezi a Fennvalóval az utolsó ítélet napján. (Népszava)

Hát persze! Ez lesz a megoldás mindenre! Lehet lopni, csalni, hazudni, bármilyen ordas bűnt el lehet követni, ki lehet fosztani egy egész országot, meg lehet nyomorítani, el lehet üldözni egész generációkat, semmi baj nem lehet belőle. Majd a bűnbocsánat megoldja a dolgot, majd a Jóisten megbocsát és kész. A lényeg, hogy addig is Pintér és Polt a helyükön legyenek, hogy semmiképpen ne itt és most, hanem majd valamikor és ott kelljen (de inkább ne kelljen, mert a gyónás és az imádság tisztára mossa a bűnösöket) elszámolni a disznóságokkal. Bár távol áll tőlem, hogy bele akarjak folyni Tóth Gabi közéletivé silányított magánéleti lírájába, nekem például nem az a bajom vele, hogy elválik. Ez mélységesen rá, a férjére, a gyerekükre és a szeretőjére tartozik, senki másra. A bajom az a példaképkén, sőt, eszményképként ránk tukmált műsztárral, hogy belőle is politikai terméket gyártott a Rogán-propaganda, évek óta tolják az arcunkba a zenei-, politikai- és magánéleti cirkuszolásait és vergődéseit, miközben elsőre is jól látszott, hogy példaképnek, művésznek is, társnak is alkalmatlan. Egy igazi példakép arról ismerszik meg, hogy nem akar példakép lenni. Nem nyomul mindenhol, nem tolja az arcunkba kéretlenül, ám rendkívül harsányan sem a feleségségét, sem az anyaságát. Nem mászik fel az alá eszkábált piedesztálra, nem henceg az állítólagos hitével, nem sírja tele az országot azzal, hogy őt a vallása és a magyarsága miatt üldözik. Nem tartatja el magát közpénzből, nem köpi szemen korábbi önmagát, nem követel tiszteletet és szeretetet, nem hazudozik megállás nélkül, miközben annyira beleszorult a feje a hatalom végbélnyílásába, hogy éppen azzal nem foglalkozik, aminek révén rácsimpaszkodott a NER-vonatra. Az a baj ezzel a nővel, hogy miközben üvöltve előadta a keresztény ősanyát, félredugott, majd a kicsi gyerekét a megcsalt félre hagyva összebútorozott az aktuális csődörével. Ez sem nekem baj, hanem elsősorban a gyereke apjának, másodsorban annak az eszmének, amit idáig hirdetett. Még csak kereszténynek, vallásosnak vagy hívőnek sem kell lenni ahhoz, hogy az ember ne hazudjon annak, akivel egy asztalnál eszik, akivel megosztja az ágyát, hogy ne kamatyoljon titokban, majd vigyorogjon bele a gyerekének apjának az arcába, mintha mi sem történt volna. Előfordul, hogy egy kapcsolat nem működik. Olyan is előfordul, hogy az ember nem tudja már szeretni azt, akivel összekötötte az életét. Az is előfordul, hogy beleszeret az ember valaki másba. De becsületes ember esetében az soha nem fordulhat elő, hogy ne álljon oda az addigi párja elé, ne mondja el, hogy mi van, kérjen bocsánatot és gondoskodjon a házassága becsületes lezárásáról, a közös gyerekük jövőjéről. Ennyivel tartozik mindenki a társának. Ez esetben Tóth a gazdáinak is tartozott volna azzal, hogy az önként vállalt szerepet végigviszi, hiszen ezért fizetik.

Ha már NER; azt írja az újság, hogy valami kormányközeli milliárdos vállalkozósüvölvényt kibasztak a Szigetről, mert saturészegen nőket molesztált, kötözködött és zavarta a többiek szórakozását. Őnerencsége a szemtanúk elmondása szerint fenyegette a rendőröket, mert azt is megteheti. A rendőrök pedig annyira nem tudták szépszerével megfékezni és megbilincselni, hogy eltört a karja. Ez már önmagában is egy kerek történet lenne, bár nem nagyon tudok elképzelni olyan helyzetet, amikor több rendőr – mert nem nagyon szoktak egyedül járkálni – nem képes lefogni és megbilincselni úgy egy részeget, hogy az ne sérüljön meg súlyosan. Ismétlem; egyszerű részegről beszélek, nem valami drogtól félőrült ön- és közveszélyes őrjöngőről, aki képes kárt tenni akár önmagában, akár másokban, és szinte képtelenség megfékezni. Az ember csontja – ha csak nem szenved valami csontrendszert érintő betegségben – nagyon erős, súlyos behatás kell ahhoz, hogy eltörjön. A szükségtelenül túlzásba vitt erőszak eléggé jellemző a magyar rendőrökre, és általában nincsen következménye. Ebben az esetben persze nem lehet tudni, hogy történt-e ilyen sérülés, a szóbeszéd nem azonos az orvosi vizsgálattal. De nem ez a valami, hanem:

Lapunk információi szerint az intézkedésben részt vevő járőrök attól tartanak, hogy a valós politikai kapcsolatokkal és befolyással rendelkező vállalkozó minden követ megmozgat majd, hogy a jogosnak ítélt intézkedésük elbírálását megváltoztassa. (Blikk)

Na, ez pont annyira jellemző erre a rezsimre, mint az imént emlegetett kurzusművésznő erkölcsi tartása. Ha már a rendőrök is fosnak a NER-lovagoktól, ha egyáltalán felmerül annak a lehetősége és gondolata, hogy az bosszút akar és tud állni rajtuk, az azt is jelenti, hogy amennyiben előre tudják, kiről van szó, nem intézkednek. Azt is jelenti, hogy a rend éber őrei tisztában vannak azzal, hogy nem a társadalmat és a törvényt, csupán a kormányt és a NER-t szolgálják. Mégis maradnak, mégis csinálják. Mert kell a pénz, főként kell a mások feletti hatalom illúziója. Ez azt is jelenti, hogy a rendőrök egy része – biztosan maradtak még becsületes rendőrök is – pontosan olyan korrupt, hataloméhes, aljas geci, mint a politikusnak hazudott gazemberek, a rendőrség pont olyan romlott és aljas, mint a NER. Nem véletlenül találtak ennyire egymásra.

Ha valóban valamelyik NER-lovag kölkéről, rokonáról van szó (persze már vannak szóbeszédek róla, hogy kinek az unokaöccse), akkor nem marad más hátra Rogánéknak, mint kiaknázni a helyzetet. Ha már eltitkolni nem lehet az esetet, akkor ezerrel kell nyomatni a propagandát: hát hiszen ez demokrácia és jogállam, mert hiába milliárdos és hiába kormányközeli valaki, a törvények rá is éppen úgy vonatkoznak, mint bárki másra. És a rendőrség teljesen jól működik, hiszen nincsen tekintettel senkinek a pénzére és politikai befolyására, csak a törvényeket tartja szem előtt, és be is tartatja mindenkivel… Ez persze éppen akkora hazugság mint az, hogy ez még nem diktatúra, de jól hangzik és politikai hasznot is hozhat, hiszen az élősködő nerenceket nem csak az ellenzékiek nem kedvelik, a hithű fideszesek is így vannak ezzel. Akkor is, ha ők nem nyíltan, hanem titkon utálják a második generációs élősködőket.

Péntek reggelre elég ennyi belőlem és csodás országunk eseményeiből. Bizonyára ma is lesznek újabbak, mert a hülyeség, aljasság, hatalomvágy soha nem pihen. Jó ébredezést, tűrhető pénteket kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!