NEHAZUGGY

Ezen a napon még a giccs is megengedhető

Lázár Gergő | 2023. Augusztus 18, Péntek | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,270 forint, még hiányzik 1,424,730 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mint ahogy minden évben, most is téma az, hogy szükség van-e az augusztus 20-i tűzijátékra? Kérdés, mivel nem két forintba kerül és most nem a legjobb helyzetben van a magyar gazdaság és vele a magyar emberek sem. A bérek értéke csökken, egyre kevesebbet engedhetnek meg maguknak sokan, miközben folyamatosan dolgoznak. Persze a háború és az ezzel összefüggő kedvezőtlen gazdasági folyamatok más országokat is súlyosan érintettek, de miközben ezen országok ma már legalább bizonyos mértékben ki tudtak mászni a gödörből, nekünk ez még nem sikerült, sőt. Továbbra is a magyar infláció a legmagasabb az egész EU-ban, méghozzá óriási fölénnyel. De az élelmiszerárak is nálunk emelkedtek a legjobban, miközben a magyarok fizetése messze nem emelkedett megfelelő mértékben ahhoz, hogy ezen változásokat követni tudja. Elmondható tehát, hogy egyre nehezebb az élet a legtöbb magyar számára, de a kormány mégsem rest milliárdokat elkölteni arra, hogy megünnepelje az államalapítást.

Nos, véleményem szerint nem pont ez a pár milliárd forint az, amelyből érdemben segíteni tudnának a magyarokon (ha egyáltalán ez a céljaik között szerepel), hiszen ott van további több száz milliárd forint, amelyeket teljesen értelmetlen beruházásokra költenek el. Az államalapítás pont egy olyan ünnep, amelyet véleményem szerint valóban illik megünnepelni, hiszen mi, ha nem ez az a nap, amikor belegondolhatunk abba, hogy kik is vagyunk. Itt nem a véres nacionalista érzelmekre és ideológiákra gondolok, hanem csupán arra, hogy ezen a napon belegondolhatunk abba, hogy honnan is indultunk és hova tartozunk. Ezen a napon megünnepeljük a hagyományainkat és a történelmünket, amely véleményem szerint egészséges és rendben van. Nem kell minden nap magyar zászlóval le-föl járkálni, büszkén a mellünket verve óbégatni, elég ha évente legalább egy alkalommal közösen megünnepeljük ennek a nemzetnek a születésnapját.

Ez az ünnep nem a Fideszről szól – ami meglepő persze, hiszen minden más nemzeti ünnepet is sikerült pártünnepséggé degradálni –, és ezzel az egyetlen olyan állami ünnepség, amely még legalább nyomokban élvezhető is. Persze megvan ennek az eseménynek is a maga politikai vonzata, hiszen a különböző kitüntetéseket is ilyenkor adják át a saját propagandistáiknak és szekértolóiknak, de ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy egy valódi nemzeti ünnepről van szó augusztus 20-án. Pont ezért én nem vagyok a tűzijáték ellen és azt sem mondom, hogy ne lehetne legalább ezen az egy napon valóban ünnepelni. Nyilván meg lehetne ezt sokkal olcsóbban és más módon oldani, de véleményem szerint a tűzijáték már beépült a magyar emberek fejébe, mint az államalapításunk ünneplése. Az a fél óra, ameddig megbénul a város, és ameddig figyelnünk kell a házi kedvenceinkre véleményem szerint belefér.

Legyen legalább egy olyan nemzeti ünnepünk, amelynek kapcsán nincs vita az ünneplés mikéntjéről, amikor közösen képesek vagyunk egy nemzetként örülni. Mert tény és való, hogy sikerült túlélni az utóbbi ezer évet, és számtalan borzasztó történelmi esemény ellenére is sikerült valahogy túlélnünk az utóbbi évszázadok viharos időszakait. Túléltük Trianont, majd később a szovjet elnyomást, most pedig a saját önsorsrontásunkat vagyunk kénytelenek túlélni. Most nem mások döntenek az országunk sorsáról, hanem mi magunk, és talán pont azért is ennyire szomorú azt látni, hogy egy újabb olyan időszakba csöppentünk, ahol a túlélésünk a cél. Mert hát az orbáni demokrácia olyan pusztítást végzett és még fog is végezni ebben az országban, amely évtizedekre meg fogja határozni a sorsunkat. Félreértés ne essék, ezt is túl fogjuk élni, mint ahogy túléltünk már korábban szinte mindent, csak az a szomorú, hogy ezúttal tehetnénk azért, hogy minél előbb véget érjen ez a rémálom, de mégis arról van szó, hogy 5 millió magyar így vagy úgy, de tulajdonképpen boldog a jelenlegi helyzettel.

Remélem, meg fogjuk még érni azt, hogy ne csak augusztus 20-a, de a többi nemzeti ünnepünk is majd arról szóljon, hogy közösen, egy nemzetként ünnepelhetünk újra. Megérjük, hogy nem egy megalomán diktátor eszelős, uszító beszédeiről szólnak majd a március 15-ék, hanem arról, hogy milyen nagyszerű programok voltak ezen a napon. Augusztus 20. jelenleg az utolsó ilyen, a politika által viszonylag szabadon hagyott ünnep, és talán ezért is jó lenne, ha legalább ezt a napot közösen tudnánk ünnepelni. Akár tűzijátékkal, akár mindenféle giccses programmal, amelyek lassan már mosolyt csalnak az arcunkra, de legalább addig sem azon vitatkozunk, hogy milyen politikai vezetése van ennek az országnak, hanem arra emlékezünk, hogy a félreértéseink ellenére is egy nemzet részei vagyunk és csakis közösen tehetünk azért, hogy ez a jövőben is így legyen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!