NEHAZUGGY

Nertörténeti kórdokumentum a fideszes szolgaságról

• Ez egy demokratikus ország, melynek élén egy demokratikus párt áll, és demokráciában nem lehet retorziója a jószándékú kritikai észrevételnek.

• A Lölő-jelenség kapcsán az átlagmagyar nem a gazdagodást sérelmezi, hanem hogy egybites arcok birtokolnak hatalmas vagyonokat.

• A Fidesz okos párt, örül a kritikának, felfedezi benne a megtisztulás lehetőségét.

• Mivel Magyarország jogállam és kormányunk korrekt, a pártom pedig igen bölcs módon nyitottan fogadja az építő kritikát, kizárt, hogy azért ne támogatnák a virtigli konzervatív, nemes közcélt szolgáló projektjeimet, mert baráti, építő megjegyzést fogalmaztam meg. Ha ez így lenne, akkor alappal támadna minket Brüsszel azzal, hogy nem vagyunk jogállam. De hát erről szó nincs. (Pesty László ősfideszes reneszánsz ember)

Jó, le lehet engem köpni ezért, de miközben mélyen meghajolok a szerintem legprofibb magyar újságíró-riporter, Nagy József zsenialitása, kérdezni tudása, felkészültsége előtt, tegnap megsajnáltam Pesty Lászlót, az ősi Fidesz ősi alakját, a Lölő-jelenség névadóját, aki a közepesen érdektelen ATV-s szerepléseit messze lekörözve, tusványosi őszinteségi rohamával nézetem szerint teljesen új értelmet adott a fideszes szolgaság fogalmának. Midőn állítása szerint csontjózanon (nem valószínű, de talán felmentő körülmény lehetne számára, ha merevrészegségében eredt volna meg a nyelve) arra vetemedett, hogy Bayer Zsocától kettővel jobbra, egy asztal fölé hajolva, egy egészen zavaros, kéztördelő utólagos összevissza beszélő magyarázkodásnak megágyazva, lényegében azt állította: a Fidesz lopással, csalással, zsarolással, hazugságokkal kompromittál egy történelmi eszmét. Ha úgy tetszik, Pesty kimondta azt, amit eddig is tudtak, legfeljebb nem sejtettek azok, akiket a Pesty által szolgált teljhatalom és az ő propagandája következetesen mindenféle bérenc, hazaáruló nem magyarnak bélyegez.

„A kirakatban lopunk, csalunk, zsarolunk… hazudunk, kompromittálva egy történelmi eszmét, förtelem.”

Így hangzott a hűséges, szervilis állampárti szekértoló és dokumentumfilmes nehezen félreérthető definíciója a Lölő-jelenségről, és tényleg csak a megvetés meg a szánakozása érzése volt képes a hatalmába keríteni, miközben olvastam a monstre interjút, amelyben emberünket elsősorban ezzel a kijelentéssel kapcsolatban kérdeztek, de aki ennyi idő elteltével sem volt hajlandó férfiasan bevallani, hogy pontosan kiről és miről beszélt, amikor Lölő nevét a szájára vette. Hetekkel Tusványos után még mindig kötötte a szervilis gyávaság ebét a NER-lovagok, a Lölő-jelenség absztrakt halmazának egyik-másik, vélt vagy valós arca, késsel-villával enni nem tudó, alany-állítmányt egyeztetni nem tudó tagjainak karójához, akik megaláznak, kisemmiznek tisztességes, igyekvő, tehetséges vállalkozókat. Nem én mondom, Pesty László mondta, akinek annyira futotta a bátorságából, hogy ködösítve, általánosságban mantrázza: ő egy jelenségről, nem egy konkrét személyről beszélt, amikor Lölőzött.

A minden elemében briliáns interjú időzítése is briliáns, bár szerintem aligha a lap és/vagy Pesty érdeme, hogy éppen egy nappal azután került nyilvánosságra ez a minden túlzás nélkül nertörténeti kórdokumentum, hogy kiderült, a Lölő-jelenség és népes famíliája a NER által beszerzett/bérelt (?) vadonatúj luxusjachton pihente ki egész éves megfeszített, országépítő munkájának fáradalmait. Ez persze Pesty László nyomorúságán nem javít, de talán nem is ront: annyira tökéletesen szürreális az egész dialógus, hogy tényleg megéri a maga egészében elolvasni (az elején idézett mondatait muszáj volt kiragadnom a kontextusból, annyira fájnak), mert egyetlen sűrített kivonatolt beszámoló sem képes visszaadni ennek az önmaga paródiáját alakító hűséges szolgának a vergődéseit. Ahogyan a kognitív disszonancia szorításában igyekszik menteni a menthetetlent. Ez maga a két lábon járó, beszélő kognitív disszonancia.

Ha egy bővített mondatban össze lehetne foglalni, egyben ünnepélyesen az utókor figyelmébe ajánlani a meghasonlott, lojalitásának bizonyítási kényszerével megvert, a saját maradék lelkiismeretét a valósággal közös nevezőre hozni nem tudó ember nyíltszíni vergődését, akkor az így hangzana: kivételes képességű drágajó doktorminiszterelnökúr, akinek a megszületéséért is életünk végéig hálásnak kellene lennünk, ha tudná, mi történik a mélyben, a végeken, ha tudná, hogy a csúnya, gonosz, fogalmatlan, félanalfabéta Lölő-klánok mit művelnek ebben az országban, biztosan nem hagyná. Bővebben: akár tudja, hogy ezek az egybites suttyók (bőröndnyi nevet tudna mondani, hogy pontosan kik ezek, de Pesty úr nem kockáztathatja, hogy pereket akasztanak a nyakába, így egyetlen konkrétumot leszámítva minden köd és homály) hogyan semmiznek ki hőskeresztényeket, az életük és vérük árán is fideszes őstehetségeket, akár nem tudja, mindent megérdemel, amije van. Mindent is. Igen, „belefér” az a csilliárdos hatvanpusztai kúria (ráadásul „Győző bácsi évtizedek óta sikeres vállalkozó, aki egy élet munkájával összespórolt annyi pénzt, melyből igenis származhat egy ilyen ingatlan”) az Orbán-família ingatlanvagyonába, és igen, ez „összefér” azzal az orbáni mondattal, hogy „vagyunk mi, akik saját magunkat a közösségeink, a családunk, a hazánk, a nemzetünk mögé helyezzük, és vannak ők, akik magukat helyezik előre”. Mégpedig azért fér össze, mert „Orbán Viktor zseniális stratéga”, akinek „Magyarország rengeteget köszönhet”, sőtpláne ha nem lenne világos: „Orbán Viktornak semmi köze a Lölő klánokhoz”.

Rendes fizikai fájdalom végigszlalomozni a hűvös halmokba hányt, kínosan ellentmondásos mondatokon, amelyeknek a második fele kinyírja az elsőt, amelyek a végtelen maszatolásról, a hőzöngő lázadásba való bele nem állásról szólnak, amelyek az Ürge-Vorsatzba oltott 110 százalékosan orbánista Demeter Szilárdnak is dicséretére válnának. A fideszes alászolgaság veszett, önkívületi, kényszeres bizonygatásáról szól ez az interjú elejétől a végéig, amelyben az ún. jószándékú kritikai észrevételeket teljesen megsemmisíti a Vezér dicsőítése és felelősségének elkenése. Egy szánalmas, a saját fontosságának megítélésével hadilábon álló kisember magyarázza, hogy neki kvázi küldetése volt a Lölőzéssel a bizonytalanokat célba venni és behozni őket a konzervatív táborba. Ehhez képest ez messze a legsúlyosabb része az interjúnak, annál is súlyosabb, hogy mivel oly sok mindent köszönhetünk Orbán Viktornak, emiatt bármit megtehet, bármit a nevére írathat:

24.hu: Miért Tusványoson buggyant ki önből az a kritikus gondolat? Miért nem négyszemközt osztotta meg Orbán Viktorral a jószándékú kritikát?

Pesty: Szerettem volna. Most Tusványoson írtam is egy SMS-t Orbán Viktor legközelebbi munkatársának, hogy mivel a miniszterelnök a helyszínen tartózkodik, és bárki odaléphet hozzá, egyszerű székelyként kapjak én is kicsi időt négyszemközt, ne öt percet, még csak ne is kettőt, csupán másfelet. Hat órával a mi kerekasztalbeszélgetésünk előtt elküldtem ezt az üzenetet. (…) nem kaptam választ.

Nem könnyű eldönteni, hogy ezen röhögni, sírni, vagy kővé dermedni volna az adekvát reakció. Tehát az ember, aki olyannyira fideszes, olyannyira hűséges a gazdájához, az állítólagos eszméhez, hogy ettől önmagában érinthetetlennek érzi magát, akit nyíltan lehülyéznek, de ő megmagyarázza magának, hogy szerinte valójában egyetértettek vele, tulajdonképpen a saját szájával ismeri be, hogy alázatoskodásában is egy akkora senki, hogy hat óra is kevés ahhoz, hogy egyáltalán bármilyen figyelemre méltónak találják. Az ő okos, bölcs pártvezére szarik a fejére, pedig ivarérett férfi létére engedélyt akart kérni, mielőtt szóra emelkedik.

Nagy Józsefhez hasonlóan én sem tudom, hogy miben bízik ez az ember, egyáltalán mi volt a célja azzal az állítással, amit hetekkel később is magyaráznia kell, aminek a jelentését bizonygatnia kell, hogy tényleg elhiggye a gazdi, hogy nála lojálisabb szolgája nem volt, nem is lesz. Szánom ezt a nyomorultat, pedig tudom, hogy egy olyan embert, aki a magyar adófizetők pénzéből, a székelyek nevében az oroszoknak kampányolt, az mindenre méltó, szánalomra a legkevésbé sem. Egy olyan ember, aki ennek az országnak a tulajdonosát, minden idők legkorruptabb oligarcha-miniszterelnökét mentegeti a rezsimje által elkövetett bűnök alól, mindenre méltó, szánalomra nem igazán. De mégis elképzelem minő szar érzés lehet Pesty Lászlónak lenni, Orbánnal együtt megvénülni és rájönni otthon a tükör előtt, hogy átbasztak, mint szart a palánkon, és nem érteni, hogy te sem vagy kivétel. Semmi alól. Hiába szolgáltál az első perctől, és hiába próbálod az őszinteségi rohamodat árnyalandó győzködni a nyilvánosságot, hogy a gazdád becsületes, neki bármit szabad, hogy ha velejéig romlott is a rendszere, mert mindenféle félanalfabéta suttyó klánok belerondítanak, erről nem tehet a vezér.

Azért szánom ezt az embert, mert minden második félmondatából az köszön vissza, hogy néha tényleg elhiszi, hogy itt nincs többről szó, mint hogy valami félrecsúszott, de meg lehet szerelni, hogy a Lölő-klánokból álló rezsim konszolidálható. Még csak azt sem hiszem, hogy Pesty egyedül van a Fideszben ezzel a téveszméjével, de konkrétan tizennégy évet késett ezzel a felismeréssel és diagnózissal, amit az elhangzása utáni perctől kezdve magyarázni kényszerül. Mert valahol ő is pontosan tudja, hogy védhetetlen ügyet, védhetetlen embereket védelmez. Nem, ez nem az a rendszer, amiben csak úgy fel lehet lázadni, amiből csak úgy ki lehet beszélni, Gulyás miniszter úr világos üzenetét is elég nagy önbecsapás félreérteni. Pesty László ugyanúgy nem érinthetetlen, mint senki más a Fideszben, talán az egy darab Pintér Sándort leszámítva, akitől talán még az ország tulajdonosának is van félnivalója. A Fidesz kifizetési listáján lévő, önfelmentő hülye dumák kíséretében kínosan magyarázkodó Pesty Lászlónak egyetlen dologban van igaza, ezt kár lenne elvitatni tőle. Nevezetesen abban, hogy fideszes volt, most is fideszes és fideszes marad, míg él. Stimmel. Ha ez nem így lenne, akkor most be kellene látnia, hogy 35 éven keresztül hülye volt és vak, és egy aljas maffiózót szolgált, aki mindenféle klánok révén fosztja ki a saját országát. Ezt senki nem szívesen ismeri be magának. Nemhogy nyilvánosan, de otthon a tükör előtt se. Ez Pesty László tragédiája, hogy ezzel neki kell együtt élnie. Rohadjak meg, ha irigylem érte.

Címlapkép: Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes átadja a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést Pesty László producernek az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából az Áder János köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetések átadásán a Karmelitában 2021. augusztus 19-én (Fotó: Bruzák Noémi / MTI / MTVA)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább