Július 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A migrációnak is megvannak a negatív hatásai, de ezzel szembe kell tudnunk nézni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,638,620 forint, még hiányzik 1,361,380 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pár napja Svédországban, legutóbb pedig Kanadában törtek ki zavargások eritreai menekültek között két, egyesek szerint az eritreai kormányt támogató fesztiválon. Ezen összecsapásokban többen megsérültek és komoly anyagi károk keletkeztek, amikor a fesztivál sátrait felgyújtották, vagy egyszerűen szétverték. Nyilván megint lehetne azzal jönni, hogy tökéletes példa ez arra, hogy miért nem szabad menekülteket beengedni az országainkba, hiszen erőszakot szítanak, de ha az ember megnézi az összecsapások hátterét – noha attól még maga az erőszak persze elítélendő -, jobban megértheti, hogy mégis mi történt. Eritrea egy Etiópiától függetlenedett ország, amelynek vezetőke ugyanaz az ember a függetlenség kimondása óta. Őt nem választotta meg senki, ami sajnos egyébként eléggé elterjedt módszer több afrikai országban is. Eritreában nincsenek választások, nincs ellenzék, nincs parlament, szabad sajtó, ahogy egyetemek sem. Ez egy elnyomó rendszer, amelyet egy hadúr tart a kezében immár több, mint 30 éve.

Érthető tehát, hogy onnan az emberek menekülni próbálnak, hiszen a férfiaknak kötelező a katonasághoz csatlakozás, a szexuális kisebbségeket elnyomják, nem beszélve a különböző vallások gyakorlóiról. Igen sokáig lehetne sorolni azt, hogy miért is érthető a menekültek helyzete, de úgy vélem, erre olyan nagy szükség nincs. A kérdés viszont az, hogy a fesztivál szervezői mégis miért támogatják az elnyomó rezsimet egy másik országban? Mert hát arról van szó, hogy Svédországban élő eritreaiak voltak a fesztivál szervezői, amely egyes vélemények szerint másra sem használatos, mint hogy az eritreai elnyomó rezsim számára gyűjtsön pénzt külföldön. Ezt elégelhették meg a tüntetők, akik borzalmas körülmények közül menekültek sokszor a Szaharán keresztül egészen Európáig azért, hogy választott hazájukban azzal találkozzanak, hogy a kormány, amely elől menekültek, ott is képviselteti magát.

Nem akarom és nem is lehet kicsinyíteni a tüntetők pusztítását, de a kanadai és a svéd kormánynak is el kellene gondolkodnia azon, hogy a jövőben talán valamiféle vizsgálatot kellene végezni a fesztivál szervezőivel kapcsolatban, hogy valóban egy elnyomó rendszert támogatnak-e bevételeikkel, vagy ez egy kitalált történet. Noha én utóbbit szinte kizártnak tartom, hiszen miért támadnának rájuk saját nemzettársaik akkor, ha erre nem lenne semmiféle okuk? De a történet még egy problémát felvet, ami nem más, mint a menekültek oktatása és integrálása. Mert akár tetszik, akár nem, de a választott hazájuk innentől kezdve eltér attól, mint ahol születtek. Persze soha nem válnak nem eritreaiakká, az mindig is bennük marad, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell alkalmazkodniuk új hazájuk törvényeihez és elvárásaihoz. Az ugyanis nem elfogadható, hogy valaki az ország kormányának elnyomása elől menekül, majd egy másik ország kormánya befogadja, ahol aztán gondot okoz.

Megértem a frusztrációt és azt, hogy milyen érzelmeket válthat ez ki a diktatúra elől menekülő emberekből, de mivel már demokratikus országok határain belül élnek, talán valahogy más módszereket kellene keresniük arra, hogy a rendszer támogatóit felelősségre vonják. Persze tudom, hogy ebben akár tetszik, akár nem, a kanadai és svéd kormánynak is felelőssége van, de ehhez az is kell, hogy az eritreai menekültek elfogadják ezen kormányok segítségét és megpróbáljanak beilleszkedni. Az ugyanis nem elfogadható, hogy gettókba tömörülve, a svéd vagy épp a kanadai kultúrát lényegében maguktól eltaszítva éljenek. Ha nem tetszik ezen országok kultúrája és törvényei, akkor tovább lehet állni, ha viszont ezt nem szeretnék megtenni, akkor be kell tartaniuk minden egyes rendelkezést és törvényt, amelyet ezen országok hatóságai előírnak.

Tudom, nem nagyon összehasonlítható az én helyzetem egy eritreai menekültével, hiszen én nem háború és elnyomás elől menekültem Spanyolországba, de az mégis elmondható, hogy én asszimilálódtam, mert elfogadtam, hogy mostantól egy másik ország lakosává váltam. Nem vagyok köteles az ő kultúrájukat követni, vagy úgy tenni, mintha én magam is spanyol lennék, de be kell tartanom azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyek itt érvényesek. De nekem ezzel soha semmi bajom sem volt, hiszen ha problémám lett volna, akkor már régen tovább álltam volna. Tudom, hogy ezt megtenni egy menekültnek sokkal nehezebb, mint nekem, de nem lehetetlen. Mint ahogy az sem, hogy valamilyen módon elfogadják azt, hogy ők már egy másik ország lakosai és nem kell tovább rettegniük az eritreai kormány elnyomásától, hiszen annak keze – akármennyire is rettegnek tőle – nem igazán ér el odáig. De ahhoz, hogy a helyzet javuljon, a svéd és kanadai kormány segítségére is szükség van, amely kormányoknak inkább a megelőzésen kellene dolgozniuk ahelyett, hogy a már kialakult konfliktust próbálják meg csillapítani a felek között.

A migráció egy áldás, egyben egy átok is egyes országok számára. De hát nem nagyon van olyan dolog az életben, amely csak pozitív vagy csak negatív. Mindennek megvannak a következményei, amelyek itt is láthatóak. Az eritreaiak esete nem azt bizonyítja, hogy nem szabad menekülteket befogadni, hiszen csak problémákat fognak jelenteni, hanem azt, hogy igen, léteznek problémák, de ezeket a problémákat megfelelő intézkedésekkel meg kell tudnunk oldani, hiszen mi tekintjük magunkat fejlett demokráciáknak. Ezek az emberek ugyanis háború, üldöztetés és nyomor elől menekültek, amivel nekünk, a nyugati világ szülötteinek csak ritkán kell szembenéznünk. A probléma tehát adott mindkét országban – tartok tőle, nem csak ezen országokban -, de ahelyett, hogy elítélünk mindenkit és migráció ellenes cikkek születnek futószalagon a témában, talán a megoldásba kellene ugyanennyi időt és energiát fektetni, és akkor talán ezen konfliktusok elkerülhetőek lennének. Mindenki érdeke ez utóbbi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.