Június 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Akár igaz, akár nem, mindenképpen tragédia ami történt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,495,206 forint, még hiányzik 1,504,794 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Elfogtak két férfit a Svájcból ide merészkedő farkas kilövésének kapcsán. Az állat megölése országos felháborodást váltott ki. Maga a felháborodás nem is volt annyira meglepő, hiszen sokan követték a vadon élő állat útját és azért szurkoltak, hogy élve átkeljen az országon. Nos, ez nem sikerült neki, mivel április elején a nyomkövető egy folyóból jelzett, aminek oka nem más volt, mint hogy azt oda valaki bedobta vélhetően azután, hogy kilőtte az állatot. A farkas egy védett állat Magyarországon, ezért ezt természetesen nem tehette volna meg senki, de hát annak idején lőttek már ki medvét is Magyarországon, miért pont egy farkas állta volna az útjukat? És jól emlékszem, hogy annak idején a vadásztársadalom védekezni próbált, hogy valami illegális vadász lehetett az, aki kilőtte az állatot, biztosan nem az ő köreikből került ki az elkövető. Mint ez kiderült, megint csak nem volt igaz, hiszen legalább egy hivatásos vadász érintett volna a bűncselekmény elkövetésében.

De amikor már az ember azt gondolná, hogy végre elfogták a tetteseket és idővel mindenki megkapja a méltó büntetését, akkor megszellőztettek egy történetet, miszerint az egyik gyanúsított 9 éves kisfia volt az, aki a valóságban kilőtte az állatot, mivel a drága édes apukája odaadta neki a fegyverét, hogy menjen csak vele vadászni. Na most én ehhez annyira azért nem értek, de valahogy nehezen tudom elképzelni azt, hogy egy 9 éves kisgyermek képes lenne egy farkas kilövésére, pláne úgy, hogy semmiféle tapasztalata, vagy tudása sem lehet a fegyverekről. Az nem lepne meg, ha kiderülne, hogy a drága apuka tanította a gyermekét lőni már korábban is, de még ekkor sem hiszem, hogy képes lett volna elejteni a farkast. Itt minimum felvetődik, hogy a férfi megpróbálja büntethetetlen fiára terelni a gyanút, noha ettől még ő sem ússza meg a börtönt, amennyiben elítélik.

Hogy végül kiderül-e, hogy ki volt a valódi elkövető, nem tudom, de talán nem is számít, hiszen egy hivatásos vadász is jelen volt a farkas elejtésekor, ami bizonyítéka annak, hogy a magukat a természet őreiként feltüntetők sem különbek – tisztelet persze a kivételnek – az orvlövészektől, vagy a részeges kocavadászoktól. Az igazság az, hogy az erdeinket egyesek felvásárolják, hogy azt a férfiasságuk fitoktatására használják fel. Ez már régen nem a populáció ritkításáról szól, hanem arról, hogy ki tudja kiélni a beteg fantáziáját védtelen állatokon. Mert nekem ne mondja azt senki, hogy az agancsáért kilőtt szarvast tisztelettel lőtte ki a vadász és nem úgy, mint egy legyilkolandó, ámde csodás állatot, amely addig volt fontos, ameddig le nem vágta róla a vadász az agancsot. De térjünk csak vissza egy kicsit arra, hogy miként élte meg szegény érintett azt, hogy „vádaskodtak” vele szemben még azelőtt, hogy kiderült volna, valóban köze volt a farkas kilövéséhez.

Egy vadásztársaságban vagyunk, jól ismerem Györgyöt. Az elmúlt hónapokban is többször találkoztunk, beszélgettünk. Az ügy kirobbanása óta már nem vadászott. Nagyon megviselte, hogy meghurcolták, a közösségi médiában közzétették a nevét és a fényképét, farkasölőnek nevezték, amit ő tagadott – mondta a Blikknek a férfi egyik névtelenséget kérő vadásztársa. Megtudtuk: a társaság elnöke szándékosan kapcsolta ki a telefonját, hogy az újságírók ne hívogassák.

… A botrány kirobbanása óta valóságos közellenséggé vált, súlyos, halálos fenyegetések zúdulnak hozzá, a közösségi médiában „farkasölőkén” emlegetik, és sokan kész tényként kezelték, hogy ő végzett az állattal. Úgy tűnik, nem jártak messze az igazságtól.

Megviselte szegényt, hogy meghurcolták? Jaj, szegény, úgy sajnálom. Talán akkor kellett volna elgondolkoznia az élet nagy dolgairól, amikor vagy saját maga, vagy drága gyermeke kilőtt egy védett, az országon átkelő vadállatot. A közvélemény joggal nevezte farkasölőnek, hiszen köze volt a farkas megöléséhez, amelyet az elfogása is tökéletesen bizonyít egyébként. Nagyon jól tette, hogy bánatában nem vadászott, hiszen addig sem okozott károkat a természetben és nem veszélyeztette más védett állatok épségét. De akár ő volt az elkövető, akár a gyermeke, a helyzeten nem változtat és véleményem szerint súlyos büntetés elé néz, mert ilyen esetekben szokás precedenst teremteni, hiszen másként nehéz lenne a jövőben elrettenteni az embereket hasonló cselekedetektől, ha egy ilyen ügyet valaki csak úgy megúszhatna. Mert lehet, hogy „csak” egy állat kilövéséről van itt szó, de gondoljunk bele abba, hogy végső soron törvényen felülinek gondolta magát, ezért sem hitte azt, hogy bármi problémája is származhat az állat kilövéséből, hiszen mint ahogy az kiderült az ügyiratokból, pontosan tudták, hogy védett állatot lőttek ki.

Az egyik gyanúsított a 9 éves gyermeke felügyeletét rábízta a másik gyanúsítottra abból a célból, hogy Hidasnémeti külterületén vadászatot folytassanak. Ehhez a férfi az általa engedéllyel tartott vadászfegyverét a kisfiú rendelkezésére bocsátotta. Miközben a gyerek felügyeletét a másik gyanúsított látta el, a gyermek lelőtte a 250 ezer forint értékű farkast. 

Mos „csak” egy farkast lőttek ki, de mi lesz legközelebb? Mi lesz, ha megint bekövetkezik az, ami egyébként a múltban már olyan sokszor bekövetkezett és lelőnek egy embert azért, mert azt hiszik, hogy egy vaddisznó az, vagy éppen egy farkas? Én továbbra is kiállok amellett, hogy egy 9 éves gyermek nem tud kilőni egy farkast, de amennyiben valóban képes volt erre, úgy véleményem szerint a drága apukát sokkal súlyosabb büntetés illeti meg, mint azt előzetesen sokan gondolták volna.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.