NEHAZUGGY

A magyar fejlődés szimbóluma

Lázár Gergő | 2023. Augusztus 4, Péntek | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,617,520 forint, még hiányzik 1,382,480 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

620 millió forintért, vagyis kilométerenként 177 millió forintért sikerült átadni egy 3,5 km hosszú döngölt utat, amelynek még csak vízelvezetése sincs, ezért könnyen lehet, hogy a Balaton-környéki viharok pár hét alatt elmossák a több százmilliós fejlesztést. Gulyás Gergely szerint az itt elindult fejlesztések jó bizonyítják, hogy gyorsan fejlődik a tokaji térség, ezzel együtt az ország egésze. Amennyiben egy túlárazott ámde agyi módon, iszonyat drágán elkészített döngölt földút az ország fejlődésének bizonyítéka, akkor igen komoly gondban vagyunk. Ráadásul 7 ember jelent meg a Balaton mellett azért, hogy ezt a földutat átadja, ami vélhetően további pár százezer forintjába került a magyar adófizetőknek, hiszen oda el kellett utazni vélhetően autóval, bár ki tudja. A mai világban, ebben a világban könnyen lehet, hogy valaki helikopterrel érkezett, hiszen olyan megszokott utazási eszközévé vált ez a konzervatív politikusainknak, mintha csak kerékpár lenne.

Magyarország az iszonyatosan túlárazott infrastruktúra fellegvára, hiszen van az úgy, hogy egy út valóban milliárdokba kerül, de ilyen esetekben hegyeket szokás átszelni, vagy folyókat szokás áthidalni, nem pedig tökön-babon át egy földutat kialakítani, hiszen bárhogy is nézzük, 177 millió forint 1 kilométer földútért azért nem kevés pénz. Persze meg lehet itt magyarázni mindenféle dolgokkal, de nincs az az Isten, hogy normális esetben ilyen drága kellett volna, hogy legyen egy ilyen elavult, vízelvezetés nélküli út kialakítása. Ez is annak a tökéletes példája, hogy miért nem kíván hozzájárulni az EU az adófizetők pénzének ellopásához, hiszen mindig úgy alakítják, hogy a támogatások túlnyomó részét fel tudják használni, és véletlenül se maradjon egy fillér se, hiszen az kárba veszett volna akkor, jobb ugyanis az, ha valakinek a zsebében landol, mintha nem kerül felhasználásra.

Magyarországon – persze ez nem sajátosságunk – a közbeszerzések aranybányák a NER milliárdosai számára, hiszen bárki létrehozhat a semmiből egy céget – mindegy, hogy egyébként műkörmös vagy festő végzettséggel rendelkezik – és milliárdos közbeszerzést nyerhet, mivel azok elbírálása elég átlátszó módon bizonyos emberek kezében van. Papíron persze úgy néz ki, hogy komoly procedúra ez, amely törvényes keretek között megy végbe, de aki ezt elhiszi, az azt is el kell, hogy higgye, hogy van olyan cég, amely képes forintra pontosan megadni egy olyan árat, amelyre a pályázat kiírója is gondolt. Ezek az építkezések, infrastruktúra fejlesztések a legtöbb esetben a NER gazdagodását segítik elő és az csak huszadrangú, hogy egyébként az ezen fejlesztéseket használók mennyire boldogok a végeredménnyel. Nem fontos ugyanis, hogy beázik egy sportcsarnok, kórház, vagy iskola, mint ahogy az sem, hogy egy frissen átadott út repedezik, vagy kátyúsodik-e, hiszen a kivitelezőt már kifizették, a csúszópénzek a megfelelő zsebekbe kerültek és mindenki arra koncentrálhat, hogy mi a következő beruházás, ahol szépen meg lehet kopasztani az adófizetőket, legyenek uniósak vagy magyarok.

Kérdés persze, hogy ezek miatt valaha is felelősségre lehet vonni bárkit is, hiszen úgy alakították a szabályokat, hogy papíron minden törvényes legyen és ha csak valaki úgy nem dönt, hogy borítja a bilit, soha nem fogja megtudni senki sem azt, hogy milyen háttéralkukat kötöttek az érintett felek. Ez végső soron azt is jelenti, hogy az a vélhetően több ezer milliárd forint, ami többek között az Európai Uniótól érkezett fejlesztésre és felzárkóztatásra, már soha nem fog előkerülni, hiszen beleépült a kátyús utakba, a beázó iskolákba és sportcsarnokokba, gazzal felvert romokba, düledező falakba. Ezek a pénzek és ezzel az ország jövője is örökre elveszett, miközben olyan fejlődést lehetett volna megvalósítani ezen támogatásokból, amire idehaza talán soha nem volt példa. Mert a háborút követően a Marshall-segélyt nem kaphattuk meg, ezért a háborús újjáépítés kvázi elmaradt, de most, hogy végre lehetőségünk lett volna egy a Marshall-segélynél jóval jelentősebb pénzügyi forrás kihasználására, azzal vert meg minket a sors, hogy Orbán Viktor a miniszterelnök, aki úgy döntött, hogy saját sleppje meggazdagodását fontosabbnak tartja, mint a magyar emberek életének jobbá tételét.

És tudom, csak egy 3,5 kilométeres földútról van szó, de véleményem szerint ez tökéletesen szimbolizálja azt, ami a Fidesz: mérhetetlen lopás. Arról nem is beszélve, hogy az ott megjelenő 7 prominens figura annak a bizonyítéka, hogy még büszkék is arra, amit „alkottak”. Büszkék az elért „eredményekre”, amelyekért bármelyik normális, demokratikus országban már régen elzavarták volna őket és bírósági tárgyalások sora elé néznének. De nem idehaza, ahol még egy jót mosolyoghatnak is azon, hogy hülyére vették a helyi szavazókat, akik boldogok attól, hogy irdatlan pénzekért megcsináltak számukra egy földutat, amely inkább tekinthető egy több száz, ha nem ezer éves technológiának, mintsem a modern kor vívmányának. Na de nekünk ez jutott, pontosabb 5 millió magyar ezzel boldog, immár 13 éve. Mit is mondjunk? Gratulálunk hozzá.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!