Június 24,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Az orosz nép felelőssége is, de a történet nem ennyire egyszerű

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,010,177 forint, még hiányzik 989,823 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben egy magyar sráccal beszélgettem itt Granadában, akivel sikerült vitába bonyolódni, mivel nem értettünk egyet abban, hogy mégis kinek a felelősége az, hogy az oroszok immár több, mint egy éve ukránok ezreit mészárolják le tőlünk keletre. Nyilvánvalóan elsősorban az orosz vezetés a felelős ezért, de nem hagyható figyelmen kívül az orosz társadalom sem, amely már jó ideje hatalmon tart egy olyan diktátort, aki veszélyezteti a világ békéjét. Mert diktátor vagy sem, illetve beleszülettek egyesek, vagy sem, a lényegen tulajdonképpen nem változtat, hiszen a kétezres évek óta ő van hatalmon és elmondható, hogy számtalan ország megtámadásáért felelős. Vlagyimir Putyin már pályafutása elején is pontosan tudta, hogy mit szeretne; Oroszországot teljesen uralma alá hajtani. Sokan viszont sajnálatos módon szinte Istenként éltetik, aminek köszönhető az is, hogy már több, mint 20 éve hatalmon van és ezt a hatalmat senki sem veszélyezteti.

Nyilvánvalóan ehhez az is kellett, hogy az ellenzéket lényegében betiltassa, vagy letartóztassa és az is, hogy egyes kulcsfigurák véletlenül kiessenek bizonyos ablakokból, vagy leessenek bizonyos erkélyekről. Putyin hatalmon maradásához viszont a népe támogatása is kellett, ami miatt vitába keveredtem az ismerősömmel, aki lényegében minden oroszt hibáztat a kialakult helyzetért. Azt mondta, hogy az ő felelősségük az, hogy kialakult ez a helyzet, ezért csak is ők lehetnek azok, akik változtathatnak ezen. Persze ezt a felvetést értem és egyet is értek vele, de könnyebb mondani, mint megtenni, amire tökéletes példa a mi helyzetünk. Orbán immár 13 éve hatalmon van és nem tűnik úgy, hogy bárki is veszélyeztethetné azt. A magyarok azok, akik újra és újra megszavazzák neki a bizalmat és azok is, akik tegyen is bármit, kiállnak mellette.

Viszont zokon venném, ha Orbán bűneiért minket, nem fideszes szavazókat vennének elő külföldön és belföldön, hiszen könnyen előfordulhat, hogy mi már évtizedek óta Orbán ellen szavaztunk, és nem is értünk egyet a politikájával, tehát miként vagyunk mi hibásak a kialakult helyzetért? Az ismerősöm elmondása szerint a különbség az, hogy Orbán nem okozza más emberek halálát, ellentétben Putyinnal, aki több százezer ember haláláért felelős, ezért az ő megállítása sokkal fontosabb. Igen ám, de ki állítsa meg őt? Egy orosz állampolgár, aki feláldozza magát ezért? Vagy szálljanak vele szembe az oroszok százezrei és lepjék el az utcákat Moszkvától Vlagyivosztokig? Értem én persze, hogy elméletben ez jól hangzik, de a valóság sajnos az, hogy egyetlen háborút sem a lakosság fog eldönteni, hanem a csatatéren kialakult erőviszonyok.

Megértem az ismerősöm haragját és a fél világét is, amely az ukrán szabadságharcosok oldalán áll, és nagyon elegük van abból, hogy már a  pénztárcájukon is megérzik a háború következményeit, de véleményem szerint ennyire azért nem egyszerűek a dolgok. Nyilván felelős az orosz nép azért, mert Putyin az orosz államvezetés élén megtámadhatta Ukrajnát és tömegeket, ártatlan civileket gyilkolhatott le, de nem látom értelmét annak, hogy minden egyes oroszt felelőssé tegyünk ezért a tragédiáért. Persze aki kiáll a gyilkosságok és a háború mellett, azt el kell ítélni, és ki kell állni vele szemben, de aki nem támogatója az orosz rezsimnek és nem ért egyet a háborúval sem, az mégis mit tehet ebben a helyzetben? Letagadhatja, hogy honnan származik, de ez a problémát nem fogja megoldani, mint ahogy vélhetően az sem oldaná meg, ha külföldről hazaköltözne és szembeszállna a hatalommal, hiszen Putyin és az orosz vezetés már vélhetően azelőtt tudomást szerezne egy ilyen eseményről, mielőtt azt kiötölnék.

Putyin elvégre nem véletlenül van ott ahol, immár több, mint 20 éve és az sem túl valószínű, hogy egyhamar eltávolítja őt bárki is a vezetésből. A legreálisabb opció vélhetően a diktátor halála, ami már csak azért sem annyira lehetetlen, mert azért már nem húsz éves Putyin, arról nem is beszélve, hogy már jó ideje rákról beszélnek vele kapcsolatban. Szép lenne tehát, ha az orosz nép felkelne és eltakarítaná Putyint a hatalomból, ezzel bebizonyítva, hogy a többség nem ért egyet a háborúval, de szerintem naivitás ilyet elvárni, hiszen a történelemből kevés olyan példát lehetne felmutatni, ahol ez megtörtént. Diktátorokat ritkán üldöznek el, vagy vadásznak le, noha azért példa erre természetesen van, de egy akkora országban, mint Oroszország, ez igen nehezen kivitelezhető, hiszen az ország keleti felén lehet, fogalmuk sincs arról, hogy mi történik az ország nyugati részén, arról nem is beszélve, hogy emberek milliói élnek a külvilágtól elvágva. Egy ellenállásnak mindössze Moszkvában, vagy Szentpéterváron lenne bármi esélye, sehol máshol, ám ezt a két várost Putyin az ellenőrzése alatt tartja, ezért ott bármiféle felkelés sikere körülbelül a nullával egyenlő.

A felelősség tehát nyilvánvalóan az orosz népé is, de mint ahogy mi sem tudunk mit kezdeni a saját diktátorunkkal, úgy ők is hasonló helyzetben vannak. Jó lenne persze hinni abban, hogy ha egy napon úgy döntenénk, hogy szembeszállunk a hatalom elnyomásával, akkor elzavarhatnánk a diktátort, de ennek esélye borzasztóan kicsi. Álmodozni persze lehet.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.