Október 10,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Ecce Homo Politicus

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 394,252 forint, még hiányzik 2,605,748 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A politikusokkal kapcsolatban rengeteg téveszme él az emberekben, különösen itt Magyarországon. Ilyenek például a következők: a politikusok valamilyen ideológiát követve tevékenykednek; az ország, illetve az állampolgárok érdekeit képviselik, már amelyik, mert olyanok is vannak akik direkt az ország és a nép ellenében dolgoznak; vannak a jó politikusok, akik mindig igazat mondanak és vannak a gonoszak, akik mindig hazudnak, a jó politikusok mindig tudják mi a jó az országnak, stb. Ideje leszámolni a tévképzetekkel!

A politikusok, különösen azok, akik soha nem is űztek más foglalkozást, a fentiekkel ellentétben leginkább azért lesznek politikusok, mert hatalmat akarnak. No meg pénzt. Nem biztos megélhetést, hanem vagyont, gazdagságot. Minél nagyobbat. Azt el tudom képzelni, hogy egyesek még fiatalkorukban tényleg hisznek valamilyen ideológiában vagy érzékelik a társadalmi igazságtalanságokat, akár a saját bőrükön is, és emiatt akarnak politizálni és változtatni a dolgokon, – ma már egyre inkább kivételnek számítanak, – de mire pozícióba jutnak, azaz befutnak, addigra már csak a saját érvényesülésük érdekli őket. Egy régi keletről jött mondás szerint, ne bízz hatalmat olyan emberre, aki akarja azt. Úgy tűnik, nekünk erről halvány gőzünk sincs, pedig kiváló esettanulmányok állnak a rendelkezésünkre. 

Például Orbán Viktor és barátai, akik lelkes liberálisként és antikommunistaként indultak, erős vallásellenes és antiklerikális beütéssel (Térdre csuhások!), aztán egyszer csak polgáriak lettek, aztán nemzeti konzervatívok, kereszténydemokraták, stb. Ma már inkább szélsőjobbosok és persze békepártiak. Na meg pápisták, még akkor is, ha reformátusok. Sajnos ezek a politikával kapcsolatos szavak már nem jelentenek semmit, legfeljebb annyit, hogy fideszes. A híveiket is leginkább ezzel tévesztik meg, ugyanis az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a fideszes politikusok és megmondó emberek szavai valamiféle jelentéssel bírnak. Ezzel szemben mára már teljesen kiüresítették ezeket a szavakat, helyenként meg épp az ellenkezőjét értik alattuk.

Hamvas Bélának van egy jó kifejezése, ami egyszóval definiálja az összes ideológiát: kenyőcs (Karnevál). A kenyőcsnek az a lényege, hogy kenjék, vagy inkább bezsírozzák vele a gépezetet, az üzemet, vagyis a társadalmat, hogy az működjön. Hogy a kenyőcs milyen, az teljesen mindegy, a funkciója az, ami számít. OV sokféle kenyőcsöt összekevert, amiből kvázi vallást kreált a saját személye köré (személyi kultusz). Sikerült elérnie, hogy bármit is mond, akár az ellenkezőjét annak, amit előző nap, a benne hívők párás szemmel tapsikolnak hozzá.

A fentiekből is látszik, hogy OV-nek az ideológia, a kenyőcs milyensége soha nem számított, a cél mindig is a hatalom volt, régebben az odakerülés, ma meg annak megtartása. Aztán itt van Gyurcsány Ferenc. Neki is hasonlóan elvakult, bár sokkal kisebb szavazó bázisa van. OV-val szemben mindössze két pozitívumot tud felmutatni. Az egyik, hogy még réges-rég egy nyilvános vitában legyőzte OV-t – ami valljuk be, nem olyan nagy szám (csak a hívei hiszik azt, hogy ő nagy vitázó), hiszen még egy dadogós ember is legyőzte őt korábban -, a másik, hogy tudjuk, hogy GyF életében legalább egyszer igazat mondott.

Egy ideálisan működő demokráciában a szavazók leginkább a pártok programja alapján döntik el, hogy kire szavazzanak, vagyis racionális döntést hoznak. A gyakorlatban azt látjuk, hogy az emberek inkább érzelmi döntést hoznak és legfeljebb utólag racionalizálnak. Egyébként a legtöbb döntésünkkel ugyanez a helyzet. Önmagában nem ez a baj, hanem az, hogy a politikusok ezzel visszaélnek. A populizmusnak ez a fő technikája, vagyis érzelmileg próbálják befolyásolni a szavazókat. Hazánkban ez különösen feltűnő. OV híveinek már egyszavas üzenetek is elegendőek program helyett (Folytatjuk!), sőt elég egy pár emotikon is. Ebben a politikai versengésben már nem is egyszerű emberek vesznek részt. OV már inkább egyfajta Messiás vagy maga a Megváltó, GyF meg a patás ördög. A fanatikus hívek egyik oldalon sem látják, hogy ezek ketten már nem lennének meg egymás nélkül. GyF OV-nek a kabala állatkájává vált. Ha GYF a lemondása (még egy pozitívum) után visszavonult volna, OV feltehetőleg nem tudott volna ennyiszer győzni, ráadásul a feleségét, DK-t se ítélte volna eleve kudarcra. 

A politikusok mindig hazudnak. Az a politikus, aki egyszer is igazat mond, az megbukik. Legalábbis hazánkban. Erre számos példát láthattunk már. GyF volt az első, de aztán itt volt adóhatóságunk vezetője, Vida Ildikó, aki egészen addig pozícióban maradhatott, amíg csak tolmácsért kiáltozott és tagadta, hogy kiutasították az USA-ból. Amint igazat mondott és elismerte, hogy ő is rajta van azon a listán, rögtön megbukott. Aztán itt vannak azok, akiknek esélye sem volt tagadni, Schmitt Pál, Borkai Zsolt, Szájer József. A kivétel Rogán Antal volt, de azért jól el kellett dugni, hogy ne legyen szem előtt. Újra meg kellene tanulnunk egy fajta alapvető bizalmatlanságot a politikusok irányában, különösen a hatalmon lévőkkel szemben. Fura, hogy a rendszerváltás előtt ezt még tudtuk. Azt pedig külön ki szeretném emelni, hogyha az egyik politikusról kiderül, hogy folyamatosan hazudik, az nem jelenti azt, hogy a politikai ellenfele viszont igazat mond. Lásd a bekezdés első mondatát.

A politikusok általában nem értenek semmihez, tisztelet a kivételnek. Ők csak beszélni tudnak (jobb esetben), illetve úgy csinálni, mintha értenének valamihez. Normális esetben szakértők bevonásával dolgoznak, de hazánkban ez már kiment a divatból, hiszen a végén még kiderülne, hogy amit a kormányunk művel, az egyáltalán nem hasznos vagy észszerű, ezért ma már a szakértőknél se a szakértelem a fontos, hanem a lojalitás, ami persze azt jelenti, hogy úgy szakértenek meg mindent, ahogy azt a kormány elvárja. Ma már úgy tűnik, hogy a politikusok mindenhez értenek és mindent jobban tudnak bárki másnál. Ezért is fordulhat elő olyan helyzet, hogy egy politikusnak állt volt rendőrre bízták az oktatást és az egészségügyet is. Emellett az is számíthatott, hogy egy Belügyminiszteri pozíció betöltése nyilván nem igényel sok időt, Pintér Sándor feltehetőleg sokat unatkozott.

Politikusnak lenni remek dolog. Mindent megkapsz, amit csak szeretnél: luxusautó, luxusvilla, luxusnyaralás, luxusrepülő, luxusjacht, luxuskurvák, luxusdrogok, stb. Ez egy álommeló, rugalmas munkaidő, néha be kell menni a parlamentbe és meg kell nyomni azt a gombot, amit előre már megmondtak, néha nyilatkozni kell, de azt is megírják neked előre. Még gondolkodni sem kell, elég csak arra figyelni, hogy betartsd az utasításokat, meg arra, hogy ne szólj be a Kövér Lacinak mert akkor jól megbüntet. Mindezek mellé rengeteg pénzt kereshetsz, még azután is, hogy megbuksz vagy visszavonulsz. Ráadásul még utána is bármiről tudsz szakérteni, lásd Schiffer András, Vona Gábor vagy éppen a volt Köztársasági Elnök, Áder János, aki hirtelen komoly környezetvédelmi szaki lett.

Mostanában a politikusoknak azért is nagyon jó, mert nincsenek kötve a valósághoz, ezért bármit mondhatnak, ráadásul megint eljutottunk odáig, hogy felelősséget sem kell vállalniuk semmiért, elég ha megmondják, hogy ki miatt van mindez, például ez vagy az csakis Brüsszel-Soros-Gyurcsány miatt van. A Fidesz politikusai élen járnak ebben, ráadásul úgy tűnik vagy inkább úgy tüntetik fel, hogy ők aztán mindent jól csinálnak, gyakorlatilag nem tudnak hibázni. Az, hogy még nem tökéletes minden idehaza, természetesen nem az ő hibájuk.

Vajon vannak-e még tisztességes politikusok? Nehezen írtam le ezt a kérdést, mert a tisztesség és a  politikus szavak mintha taszítanák egymást, de legalábbis fura egymás mellett látni őket. Itt van ez a Hadházy Ákos, aki mintha egyedül küzdene a korrupció és a mutyi ellen, még fizikai bántalmazást is bevállal. Le a kalappal. Talán van még egy-kettő. Remélem. Pártok? FideszKDNP? Jól ismerjük. DK? Meghúzták magukat az árnyékban. Talán jobb is, ha ott maradnak. MSZP, Jobbik, LMP? Azt se tudom léteznek-e még. Momentum? Azt hiszem lekésték a saját momentumukat, viszont szépen, kényelmesen belesimultak a rendszerbe. Mi Hazánk? Ők még nyomulnak, de nem hiszem, hogy sokáig, ugyanis a Fidesztől jobbra már igazán nincs sok tér. Különben is, rá akarnak tenni a Fideszre xenofóbiában, homofóbiában és rasszizmusban? Reménytelen. Amúgy is milyen dolog már könyveket megsemmisíteni? Mintha MZP-nek is már lenne pártja, de őt talán jobb is lenne elfelejteni. Leszerepelt.

Számomra egy hiteles párt létezik ma Magyarországon, természetesen a Kétfarkú Kutya Párt. Ők viszont azért tudtak eddig hitelesek maradni, mert igazából nem is politizálnak. Kis és hasznos dolgokat csinálnak, de azt jól. Kérdés, hogy be akarnak-e egyáltalán szállni a versenybe, és ha igen vajon mennyire tudják megőrizni a humorukat, illetve mennyire fognak ők is korrumpálódni? Mindenesetre, ha mégis belevágnak (elvégre folyamatosan nő a támogatottságuk), nem ártana komolyabb koncepcióval előállni mind gazdaság, mind közigazgatás, mind egyéb szakterületek terén. Ami egyértelműen mellettük szól, hogy ők az egyetlenek, akik nem akarnak hatalmat.

CHF.Scarface

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.