Június 24,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Pedig olykor egy háromlábú asztal is kormányzóképes alternatívának tűnik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,010,177 forint, még hiányzik 989,823 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, vidám vasárnapot, stabil kilátásokat mindenkinek a jó kis bóvli felett eggyel! Hogy egy élő és viruló közjogi méltatlanságot idézzek nem először: irányítsuk oda a reflektort, ahova kevesebb fény jut! Én aztán egyáltalán nem bánnám, ha több fény jutna oda, ahol sötétség van, akár az alagútba, akár azon kívül, de amellett, hogy egyrészt már az alagutat is félig széthordták, másrészt. Van abban valami primer hányingert kiváltani képes tényállás, amikor az egykori párt- és a jelenlegi elvtársainak a közoktatás totális szétverésében aktív segítséget nyújtó (ez a státusztörvény már nem az a státusztörvény, amiről hőbörögni teccettek, ezt már alá lehet írni vidáman), az önkormányzatok, ezáltal a mimagyarok tíz- és százezres tömegei életének megkeserítésében a kormány golyóstollaként funkcionáló (értsd: a Sándor-palota áldásával a főváros nem kap pénzt a kormánytól trolibeszerzésekre, nem kapja meg a rezsitámogatást, de a Lánchíd felújításához szükséges összeget sem utalja már át Budapestnek a magyarok pénzére oly érzékeny kormány) köztársasági elnök lesompolyog a nógrádi nyomorúságba. Nemcsak attól hullámzik az ember gyomra, hogy a megyei pártlap a háromnapos elnöki látogatásról nem kevesebb, mint 22 darab termelési jelentésre hajazó cikkben számol be, hanem az egész propagandaaktustól úgy, ahogy van.

Tehát hogy Novák odasompolyog, ahol állítólag köztársasági elnök még soha nem járt, reflektornak képzeli magát, amelyik világosságot gyújt a sötétségben, és tolja a ragacsos, valóságidegen pátoszt az ideális világ szükségességéről. Arról, hogy ő mennyire szeretné, ha egyre többen tudnának Nógrádra rejtett erőforrásként tekinteni. Meg arról, hogy HA VAN TÁMOGATÁS és megfelelő figyelem, akkor a nógrádiak is meg tudják mutatni, mekkora erő van ebben a vidékben, pláne hogy hát hiszen a kormány részéről megvan a szándék a vidéki Magyarország erősítésére. Veres alezredes neje, aki saját bevallása szerint független a kormánytól, aki nem minősíti és nem magyarázza a kormány döntéseit, ezzel a rejtett erőforrás dumával lényegében az akkori és mindenkori főnöke 2013-ban tett kijelentését ismételte meg, aki akkor még nem a dologtalan cigányok ellen uszította a tisztességesen keccsölő magyarokat, és nem is a migránsok ellen uszított a cigányság érdekeire hivatkozva, hanem Farkas Flórián tündöklésének csúcsán arról pofázott, hogy a kormány rejtett erőforrásként, nem pedig problémaként tekint a cigányságra. Veres alezredes nejét, akit egyáltalán nem hoz zavarba, hogy pontosan mit cselekedett, amikor aláírta a már eleve túlélő üzemmódban vergődő oktatási rendszerre nézve kegyelemdöféssel felérő státusztörvényt, arról lamentált a szerinte sötét Nógrád vármegye pártlapjában, hogy

„meg kell teremteni azokat a körülményeket, infrastrukturális feltételeket, amelyek lehetővé teszik egy kistelepülésen élő számára is, hogy részese maradjon az ország vérkeringésének, kultúrához jusson, hogy legyenek számára elérhetőek különböző szolgáltatások, a gyerekei megfelelő minőségű oktatásban részesüljenek, hogy legyen előtte perspektíva”.

Kultúra, mi? Elérhető szolgáltatások? Megfelelő minőségű oktatás??? Perspektíva? És nem, valószínűleg se a szeme nem sült ki, se az arcbőre nem égett le, de még a szeme se rebbent a Sándor-palotának. Pedig. Miközben tizenhárom év is kevésnek bizonyult az általa hűséges cselédként szolgált pártja és kormánya számára, hogy a valóságban is megteremtse azokat a bizonyos körülményeket és feltételeket, amelyekről tizenhárom év után még mindig elbeszélő jelen és valószínűtlen jövő időben elmélkednek, miközben ő maga adta áldását arra a gyásztörvényre, ami csak a ráadás a már most 16 ezer pedagógus ordító hiányával küzdő, az ebből fakadó problémákat megoldani képtelen magyar közoktatásnak, miközben a kisebb és nagyobb városok elitgimnáziumaiból sorra mondanak fel a tanárok, ahogy azt pontosan várható volt (lásd: Szombathely, 8 matektanárból 5 köszöni, elege van), a minden jóérzéstől független államelnöknek simán belefér a szájára venni a megfelelő minőségű oktatást.

Megfelelő minőségű oktatás? Ahol a miniszterelnök vidéki sompolygó rókának nevezi és infantilis üzemmódban rángatózva alázza a közpénzek korrupt elköltése felől érdeklődő politikust, Brüsszel és Kijev felé rázza az öklét, hogy hol van a magyarok pénze, láncfűrésszel foltozza a költségvetést, megtakarításnak és a közkiadások felülvizsgálatának hazudja a sorozatos megszorításokat, már a szent tehénnek tekintett családvédelmi támogatásokat is visszanyesi, miközben kiderül, hogy a kormányinfós stand-up miniszter hivatala, az úgynevezett Miniszterelnökség, pályáztatás nélkül szórja a százmilliókat az udvari, civilnek csúfolt gittegyleteknek?

Megfelelő minőségű oktatás? Ott, ahol azzal hülyítik az oktatás szereplőit és az egész országot, hogy néhány semmilyen hatalommal nem rendelkező ellenzéki képviselő képes keresztbe tenni a teljhatalommal uralkodó rendeleti kormány erőfeszítéseinek, és miattuk nem lehet megemelni a tanárok bérét?

Ahol a pórnépet a választási ígérvényekkel ellentétben sorozatos megszorításokkal sújtó, a pórnép pénzét a haverok, cselédek között százmilliós nagyságrendben szanaszét szóró kormány fent említett, Miniszterelnökség nevű bugyra Móricka-szindrómás államtitkárának az 1116 évvel ezelőtti pozsonyi csatáról is Brüsszel meg a hagyományos családmodell jut eszébe, és miközben éppen az ország sírját ássa a haverjaival, arról habzik, hogy minden lehetséges módon meg kell védeni a gyermekek jövőjét?

Megfelelő minőségű oktatás? A gyermekek jövője? Perspektíva? Ott, ahol arcpirítóan primitív, egybites hazugságokkal kel és fekszik egy zsibbadtra infantilizált, kiskorúnak, szellemi fogyatékkal élőnek tekintett ország tizenhárom éve?

Ahol az állampárt az emberek feje fölött, titokban, sunyi rókaként sompolyogva lepacsizza a kínai kommunista tőkésosztállyal a csilliárd energiazabáló, környezetszennyező akkugyárat, egy tollvonással kiemelt beruházássá minősíti őket, tagadja, hogy bármi ilyesmiről szó lenne, aztán a végén, amikor már nem lehet titokban tartani, akkor a hülyének nézett embereknek is beletolják a pofájukba, hogy ez van. Nem számít, hogy mibe kerül, hogy jó esetben értelmetlen, rossz esetben bűnös, jóvátehetetlen önsorsrontás. Hogy a totális üzleti kudarc minősített esete a magyarok pénzét elképesztő mennyiségű adókedvezmény és vissza nem térítendő támogatás alájuk tolni, a gyárépítést túlárazva megcsináltatni a NER-oligarcha haverral, miközben minden nyersanyagot importálni kell, a munkaerőt importálni kell, és mivel fingja nincs senkinek, hogy tíz év múlva hol fog tartani a világ az elektromos autók gyártását illetően (jelenleg nemhogy Szijjártó, de élő, tisztességes, valamihez értő ember nincs, aki ezt meg tudná jósolni) mindezzel azt kockáztatva, hogy ha netán befuccsol az iparág, akkor itt maradunk a mérgek és szeméthegyek között fuldokolva. És amikor megkérdezik az elvtársakat, hogy faszért hazudnak, titkolóznak és példának okáért miért tagadták le, miért ködösítettek például az ácsi katódgyárberuházással kapcsolatban – amelyről nem mellesleg maguk az érintettek, helyi civilek azt mondják, hogy sem az úthálózat, sem a helyi szennyvízvezeték nem bír el ekkora terhelést, a zaj- és környezetszennyezés pedig a szomszédos településeket is veszélyezteti -, akkor Szijjártó helyett a Menczer nevű cselédje képes leírni, hogy a baloldal 2010 előtt csődbe vitte az országot.

Ki lát itt jövőt és perspektívát? Ki látja, hogy ennek a hatalomnak akár körömfeketényit is számít a gyermekek jövőjét szavatoló megfelelő minőségű oktatás? Milyen kultúra? Milyen szolgáltatások? Milyen rejtett erőforrás? Itt semmi más nem számít, csak a rezsim tévedhetetlenségébe vetett vakhit megtartása. Teljesen mindegy, hogy mennyibe kerül, hány ember életét, egészségét, jelenét és jövőjét kockáztatják, a hit nem dőlhet össze. A hit, hogy ezt vagy ők basszák el, vagy senki. A nép meg még nem döglött meg, csak lefeküdt pihenni.

Azt mondják az okos emberek, hogy kormányzó- és cselekvőképes alternatíva hiányában jól van ez így. Valószínűleg igazuk van, nem értek hozzá, okoskodni nincs kedvem. De az nagyjából mindent elmond az elmúlt ezer év legsikeresebb tíz évének családpolitikai, nemzetmentési, megmaradási, szaporodási, keresztény identitás megőrzési, felfoghatatlanul rengeteg közpénzt felemésztő kormányzati vergődéseiről, hogy Németh Zsolt ősfideszes, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke arról siránkozott a minap, hogy 2050-re akár hétmillióra csökkenhet a magyar lakosság létszáma. Úgy, hogy tőlük irigyli a világ a Sándorpalotáné nevével fémjelzett családvédelmi, demográfiai fordulatügyi intézkedéseket, a világ csörgősipkás konzervatívjai hozzájuk járnak tanácsokért, szinte könyörögnek a siker receptjéért. A sors iróniája: Lamborghinijéről és a sajtó előli meneküléséről, nem utolsó sorban a Rogán-propagandából milliárdosra hízott Balásy Gyula konzorciuma szervez közel bruttó 4 milliárdból grandiózus demográfiai konferenciát az állampártnak. Ha már a demográfiai fordulat nem jött be, legalább elkonferenciázgatnak az elvtársak és elvtársnők. Nekem meg az az érzésem, bármit is mondanak az okos emberek, hogy ehhez a törés-zúzáshoz képest egy döglött dakota ló, egy talicska aprómajom vagy egy háromlábú asztal is kormányzóképes alternatíva lenne.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.