VENDÉG

Kukatyin

Gyorstalpaló (hivatalos nevén OKJ-s) kukabúvár-képző tanfolyamot indít a Még Annál Is Nemzetibb Szakképzési Intézet. Profi oktatók és kioktatók látják el a jelentkezőket a szükséges ismeretekkel, amelyek segíthetnek az egyszerű lakosságnak átvészelni a borús – és egyben háborúsnak kikiáltott – időket. 

A nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek – név szerint Kuka, Hapci, Vidor, Szende, Szundi, Morgó és Tudor – hathatós segítségével az érintettek elsajátíthatják a szemétbemerülés technikáját, a lélegzetvisszafojtás mikéntjét, a kellemetlen szagok ruhára tapadásának elkerülési lehetőségeit. Megtudhatják, melyek a legcélszerűbb – és egyben legdivatosabb – trutymó-szettek, amelyek felölthetőek amikor hatalmas szatyrokkal (esetleg elcsent bevásárlókocsival) felszerelkezve elkezdik búvártúrájukat.

Meghívott vendégelőadóként részt vesz az okításban a híre-hamvából direkt e célból felélesztett Búvár Kund (eredeti nevén Zotmund) is. Mint ismeretes, a legenda szerint ő volt az a csodaúszó, aki 1502-ben Pozsonynál kézi fúróval megfúrta az ostromló német hadak utánpótlás-szállító hajóit, elsüllyesztvén azokat a vén Duna fenekére, megfutamodásra késztetvén eképpen a gaz ellent. Csak idő kérdése hogy szuperhős-tettéről magas költségvetésű animációs film készüljön, mint ahogy az is, hogy róla nevezzék el valamelyik össznemzeti sportuszodát. Példázva ezzel is azt, hogy a magyar történelem (a szomszédainkéhoz hasonlóan) nem annyira a tények, mint inkább a fikciók és legendák szövedéke – és egyben Rákay Philip és a hozzá hasonló link kultúr- és kultuszlovagok bővízű megélhetési forrása.

A fiúk eddig a bányában dolgoztak, de a hazánkat messze elkerülő recesszió, az infláció vs. defláció, a depresszió, a reinkarnáció és a deflorációt követő felláció, valamint természetesen a fosszilis energiahordozók rendelkezésre állásának véges mivolta pályaelhagyásra kényszerítették őket. A hét törpe állampolgár hófehérkére mosdat szerecsent és szerencsétlent. Megsegít bárkit, akit érdekelnek a kirívó megélhetési lehetőségek és a túlélési stratégiák, lett légyen az illető hajléktalan, szimpla rászoruló, kirúgott közalkalmazott, leépített egyetemi oktató, éhenkórász főiskolás vagy autóimmun alkoholista.

A leendő kukabúvárok elméleti és gyakorlati ismereteket szereznek a mások által kidobott ételnemű újraehetővé tételét és a kifejtés tételét illetően. (A kifejtési tétel a mátrixok determinánsának kiszámítására használható matematikai tétel. Eszerint egy n × n-es mátrix determinánsának kiszámításához egy tetszőleges sor (vagy oszlop) minden elemét meg kell szoroznunk a hozzá tartozó előjeles aldeterminánssal, és összegeznünk kell a kapott számokat.)

Ez utóbbi tárgyelem tananyagba kerülése az azt összeállító Matekovits Pál címzetes kutatóprofesszor érdeme. Nevezett intézeti számítógépén kiskorúakról készült fotók n x n mátrixát találták az illetékes szervek, de már túl későn ahhoz, hogy a Fidesz EU-s jelöltlistáján eltüntetőleges helyet szoríthassanak neki. Hogy a párthű kádernek ne kelljen – mondjuk – raktárosnak elszegődnie, mint egykor Hamvas Bélának, mindenféle alkalmi munkákkal bízzák meg suttyomban. Aki ezt a beillesztését szakbarbárságnak minősítené netán, legyen szíves azt megmagyarázni: az idei középszintű magyarérettségi tételek között miért pont egy borászati szakcikket kellett szövegértelmezniük a maturanduszoknak?

Na ugye!… Isten és a NER útjai kifürkészhetetlenek! Maradjunk ennyiben.

Azonban hogy mennyire nem biztonságos az ilyenképpen szerzett ételek fogyasztása, példázza annak a siklósi biztonsági őrnek az esete, aki nemrégiben belehalt a lejárt szavatosságú – vagy ahhoz közel álló – ennivalók fogyasztásába. Munkahelyén rendszeresen megvette és otthonában magához vette az ételeket, amelyekhez így olcsóbban jutott hozzá. Testvérét, aki szintén evett az élelmiszerekből, sikerült megmenteni.

A szakoktatás módszertana kitér a szelektív hulladékgyűjtés ismérveire és az illemszabályokra is. Alaptétel, hogy nem szabad szemetelni a műanyagból – ritkábban fémből – készült tartály környezetében, valamint rendet kell hagyni távozáskor. Köszönni illik – a napszaknak megfelelően – az éppen arra járóknak, ezzel is jelezve, hogy a kukázási szándék abszolút békés, hogy a kuka tartalmában elmélyedő éhenkórász homeless vagy vékonypénzű nyugdíjas semmiképp nem akarja éppen fejbekólintani majd kirabolni a kedves járókelőt. A jobb érzésű lakók eleve a szeméttároló tetejére teszik ki a még használhatónak gondolt cuccokat. Egy „kukarabló” legyen tehát szemfüles: vadásszon a limlomra, legalább annyira, mint én a szójátékokra. Vésse eszébe: mindenkor és mindenhol árgus szemek és kamerák kísérik útján. Emlékszik még valaki külügyérünk kidobott öltönyére? Bizony, az átlagbér többszörösét érő dizájnertermékek, márkás holmik is előkerülhetnek a szemétből! Nem is szólva a csupán véletlenül, figyelmetlenségből a szemétbe került, kész vagyont érő tárgyakról: bélyegalbumok, családi ékszerek, eljegyzési gyűrűk, felhasználhatósági időn belüli gyógyszerek, etcetera. A képzésen résztvevők tájékozódhatnak a kincsvadászat során talált dolgok értékesítési lehetőségeiről is. A kacatok például a neten is meghirdethetők, licitre is bocsáthatók. Megszűntek ugyan az ún. hajléktalan piacok (Budapesten, a Teleki téren az Oltalom-udvar, a Keleti pályaudvar melletti – magát turistalátványossággá kinövő – Verseny utcai, MÁV-os fennhatóság alatt álló árusító placc) ahol némi pénzmaggá lehetett tenni a kinyert hóbelevancot. De a lomizásból és a zabhegyezésből élők, valamint a lecsúszó társadalmi rétegek körében  az igény és a kereslet nagyobb mint valaha. Aki nem hiszi, látogasson el valamelyik „zsibogóba”. Patinás múltja van és fényes jövője lesz mifelénk ennek az életmódnak.

A „kukabúvár” legjobb angol fordításai: scavenger, picker, dumpster diver. A tanfolyam során megismerhetők az országonként eltérő kukázási szokások, azok kultúrtörténeti háttere, a vonatkozó ismertté vált események. Emlékezetes eset, amikor több mint 250 ember csapott össze pár texasi bolt kukáiba kidobott élelmiszerekért. A CNN is hírül adta, hogy – miután elment az áram a környéken – az emberek megrohamozták az ottani boltok szemeteseit, a kidobott élelmiszerek megszerzése céljából. A rendőrség útlezárásai sem tudták megakadályozni a tumultust és a tettlegességig fajuló hangoskodást. A Daily Star egy kukába szorult hölgyről közölt felvételt, de a legnépszerűbb közösségi portálon is tarolt a videó. A lábaival kapálózó ausztrál nőt a járókelők mentették ki szokatlan helyzetéből.

Lám, az állatvilágot is – amely még a pénz fogalmát sem ismeri – megfertőzte a szokás. Rémtörténeteket látni-olvasni a neten a világszerte településekre betörő – kukaborogatni olykor még a bocsaikat is magukkal vivő – medvékről. A vaddisznók sem csak egészségvédelmi okból, sétifikálni járnak be Buda hegyesebb vidékeire. Sokat hallani az aranyban utazó szarkákról is. Sydney környékén a sárgabóbitás kakaduk (Cacatua galerita) megtanulták felnyitni a szemetesek tetejét és csemegézni azokból. (Tudom, mire gondolsz. Nem, a mi fosztogató kakadunknak nem sárga a bóbitája!)

A kormányzati propagandáért felelős Parasztvakítási és Népszenderítő Minisztérium  óriási óriásplakát- és tévéreklám-kampányba kezdett, Kuka-é vagy? szlogennel. „Kukabúvár – csupa bűbáj!” „Kötetlen munkaidő.” „Ezt még mi sem adóztatjuk meg!” „Izgalmas megpróbáltatások várhatnak rád!” „A kukázás szabaddá tesz!” – ecsetelik az előnyöket minden módon. Hirtelen jelentősen megugrott a trash pack kukabúvár figurák, játékjárgány-típusok népszerűsége a gyerekek körében.

A médiafelületeken egy boldog, de még aktív nyugdíjas, név szerint prof. dr. Aggdy Menőke pózol, magasra tartott két kezében egy dunai pontyot tartva. Az illusztris hölgy mintegy illusztrálja: mi kincsekre lehet bukkani a kukákban! Akár a kórszak mélymagyar Szabadság-szobrát is megmintázhatnák e kép alapján. 

Miért, tartott az a gellérthegyi nőci az ég felé már propellert*, pálmaágat – pont dunai pontyot ne tarthatna?!… Folyton jöttök ezzel a libernyák akadékoskodással, kákán is csomót kereső kritizálással! Elfecsérelt idő, amit erre szántotok, jobb ha tudjátok. Akkor is ragyogni fog ez az ország, mint Salamon ökle, vagy mint reggelente az Alföldi utca a pesti nyóckerben, amikor a Fővárosi Közterület-fenntartó Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság (FKF Nonprofit Zrt.) Vezérigazgatója beautózik az ottani munkahelyére! 

(*Csak egy népszerű legenda ez is, miszerint a Szabadság-szobor eredetileg a fronton repülőbalesetet szenvedett Horthy István kormányzóhelyettes emlékművének készült.)

A program részeként a hallgatók szakmai gyakorlaton vesznek részt egy speciálisan kialakított túlélőtáborban. Aki azt túléli, annak már nem lesznek megélhetési gondjai, a jég hátán sem.

A kukatórium előtt letett sikeres vizsga esetén a végzősök államilag elismert oklevelet kapnak. Ámde előtte írásban kötelezettséget kell vállaljanak arra, hogy amennyiben a kukák mélyén esetleg rábukkannának a csőd szélére táncoltatott EU-nak a brüsszeli bürokraták kezén-közén eltűnt pénzeire, azt maradéktalanul és haladéktalanul beszolgáltatják a Magyar Posta és Beszolgáltatási Központ bármelyik hivatalában.

Merthogy OV megüzente ugyan annak az asszonyságnak, hogy „Komámasszony, hol a zsozsó?” (megkérdezni persze nem merte, ezt maga a címzett, Ursula von der Leyen is megerősítette), de mégsem tudjuk, tényleg eltűnt-e (s ha igen, hova) a lé. De azt sajna tudjuk: nem is a válaszvárás vagy a tényhelyzet tisztázása a lényeg, hanem az inszinuáció  és a figyelem elterelése az itthon eltüntetett százezermilliárdokról. Ősrégi trükk ez: kiálts tolvajt, és nyugodtan zsebeld be, ami és amennyi elvihető.

Objektív szükségszerűség, hogy a lakosság nagyobb része a NER berkein kívül rekedjen – persze anélkül, hogy ez szükségszerűen az éhenhalásukhoz vezetne. Ennek a szájtáti országnak a múltja és jelene semmi másról nem szólt és szól, mint a kevesek jólétéről a többség rosszlétének árán. Mindegy, milyen vihart és milyen rendszert produkált a történelem, az elv itt mindig ez lett. A munka, tudás, tehetség, érdem nélkül megszerzendő javakról regélt az életünk mindig is. A mások letaposásáról – egy taposómalomban.

Év elején az rtl.hu hosszabb riportot készített olyan budapesti egyetemistákról, akik kukázásra kényszerültek a magas élelmiszerárak miatt. A halász-vadász stílus most is csak a kiváltságosoknak engedélyezett. A többi szerencsétlen pára a kukafosztogató, gyűjtögető életmódot választhatja. Lehetőleg a saját, mocsokba slumosodott területein gyakorolja, lehetőleg késő este vagy kora hajnalban, amikor a látvány a legkevesebbeket zavar. A turkálókon, second hand boltokon, ócskapiacokon és garázsvásárokon megedződött pórnépnek ez már meg se kottyan. A mélyszegénységnél mélyebben is van élet és mámor. Még mindig jobb mint bruttó 190 000-ért robotolni naphosszat, Ázsiából kormányzatilag toborzott bérmunkások társaságában, valamelyik kínai tulajdonú akkumulátorgyárban. 

Még több kuka = nagyobb érvényesülési lehetőség, nagyobb megbecsültség a kirekesztettek, a közönnyel sújtottak közösségében. Idővel – a lomis maffiák mintájára – kialakulnak majd a kukás maffiák is. Akkortól már csak az búvárkodhat, akit „megvédenek”.

Ez lett hát a fülkeforradalomból.

Kukaforradalom.

Öröm az ürömben, hogy nem csak az én – fentebb kifejtett – fantáziálásomban létezik egy, a kukázókat segítő és szociológialig kutató formáció. Itt Magyarországon, Budapesten a Guide the Diver az, amelyik ezt felvállalta ezt, civil kezdeményezésként. Erről bővebben itt olvashatsz.

Vicces, hogy ezzel együtt az igazi szemétbizniszt is a hatalmasok viszik – hogy ott ütné el őket a kukásautó! Ha nem hiszed, add össze: mennyit fizetsz havonta a szemétszállításért és mit kapsz ezért cserébe? Kukamosást pl. elég ritkán, ami azt illeti. Továbbá, nem csak „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban”, hanem az is, aki azt hiszi, hogy a szemétből nem lehet óriási pénzeket leakasztani. (Csokonai gondolatának némileg ellentmond az Orbán János Dénes földimnek /van-e ki e nevet ismeri?!../ irodalmilag adott Kossuth-díj. Ez esetben ugyanis nem az a bolond, aki kapta, hanem az, aki adta. A háromnevű bér-rímfaragó azt mondja: „magyar költőnek lenni a legszebb státus”. Én viszont úgy tartom: a mai magyar kormány státussallangjának, fűzfánfütyülő poétájának lenni – szárnyaló tehetség és felmutatható életmű nélkül – az annyira… tóthgabis!…)

No persze, a kukabárók tartanak időnként lomtalanítást is – de ez a kormányzati hivatalokat és fejeket nem érinti. Sem a Magyar Törvénytárat. Vegyianyag tárolók lepik el az országot, virágzik a szemétimport, mérgeket eresztgetnek folyó vizekbe, a tavakba – és hadd ne folyassam!…

De a kormány, a Mi Kormányunk – nagy szerencsénkre – kajakra megvéd minket, magyarokat. A magyar életmódot is hogy megvédte már, törvényileg! Meg a magyar magánnyugdíjainkat is, Matolcsylag. De nem feledkeztek meg a közvagyonról sem, NER-ileg. Mert mi Magyarok vagyunk elvégre, nem rút brüsszelita váz! 

Valójában a puszták népéből a pusztulás népe lett. Minden külső kényszer nélkül. „Ennyi!” – ahogy a Haza Brüsszeli Bölcse szokta tompikásan mondani.

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább