Május 16,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az elégedetlenség meg olyan, mint ez a mostani magyar demokrácia; beszélnek róla, de senki se látta

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 734,189 forint, még hiányzik 2,265,811 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyaros észjárású, illiberális motivációs 

F O L Y A M O D V Á N Y

Gróf Dr Klebelsberg Kuno Vallás- és Közoktatás Miniszter Úr Excellenciájának

Kegyelmes Úr! Jótevőnk! Kuno Bácsi!

A Tisztelendő Atya csatolt minősítését respektálva, és Excellenciás Uram keresztapja, méltóságos gróf Zedwitz Kuno által kegyes jóindulatába ajánlva jelentéktelen személyem, úgymint a római katolikus vallásban nevelkedett, vitéz Kovács 5. István tanuló alázattal kérem, hogy az 1926. évi VII. törvénycikk alapján a három év alatt 5000 tanyai tanterem, 3 szobás tanítói lakás és udvari tégla árnyékszék építési projektjének megvalósításánál tessék a famíliámra –mint ahogyan a Nagyméltóságú Kormányzó Úr Őfőméltósága mondotta volt a minap a szívéhez oly közeli, jogállamilag alacsonyabb rendű demokratikus munkaszolgálatosoknak; „rejtett tartalék”- ként számítani és 

az ÚJ Széchenyi Terv TANYASI ISKOLAÉPÍTÉSI PROGRAM alprojektjeként

a TÉGLA WÉCÉK kivitelezésével a közbeszerzési tortúrát mellőzve

a vitéz KOVÁCS 3 Bt.t közvetlenül megbízni.

Kérelmem méltányos megítélését és hathatós támogatását remélve Kiválóságod szíves tudomására hozom:

A Kunó Bácsi nemzedékeken át volt a remény Fárosza a családunknak, mert az apapapám nagyapja (akitől a vitézi címet örököltem) tisztiszolgája volt a Kunó Bácsi cimborájának, akivel a katonai akadémián teccet lenni. És amikor az apapapám apja ment kályhafűtő gyerekként a nagyságos úrékhoz begyújtani, azt teccet mondani, hogy „a szerény körülményei ellenére elég jó húsban van ez a parasztgyerek.” És erre nagyon büszke volt a család, mármint, hogy parasztnak vélte a dédapámat, mert bizony pontosan ugyan olyan nincstelenek cselédek voltunk, mint most. Persze ettől nem teccik emlékezni az ükapámra se, de ha azt mondom, hogy a Szaros Pista, akkor már biztosan tudja a Gróf Úr, hogy kinek is a leszármazottja vagyok én. Úgy bizony! Az én ükapámat vették fel a Vitézi Rendbe, mert Isonzónál élete kockáztatásával kimentette a Gróf úr ismerősét, az X, sch, két Y báró excellenciás urat a tiszti latrinából, amikor az ellenség által aláaknázott budi felrobbant. Az a kisebbik baj, hogy a szaglása egész életére tönkre ment az ősömnek, mert a nagyobb baj abból származott, hogy a mi környékünk a világéletben mindig olyan nyomorúságos volt, hogy itt még a zsidó se termett meg, pedig azt mondják, hogy az a jég hátán is megél. Hát itt az se boldogult. Így aztán nem volt kitől elvenni a földet, és hát bizony szégyen-nem szégyen nem kapott vitézi telket/földet, csak olyan szovjet típusú elismerést; nagy pergamen, nagy vállveregetés, aztán nagy semmi! A legutóbbi kárpótlásból is kimaradtunk, mert az apapapám kőműves, és a szocializmust építette. De úgy ám, hogy például az ipari robotokat gyártó faluszéli mikroelektronikai gyár robbantásához kamionnal hordta a demokrácia a trotilt mikorára sikerült nagy nehezen elpusztítani, mert olyan faszán falaztak a magyar téglával, a magyar cementtel a nagyfaterék. A bontási anyagból meg biztos teccik tudni, hogy keresztény érték lett, így aztán mi megint hoppon maradtunk. A mi falunkban a demokrácia felszámolta a munkahelyeket. Az iskolát is. A tanító néni kiment dubajozni. Anyu csúnyát is mondott róla, de apu azt mondta, igaza van, ha már muszáj az értelmiségnek elkurvulni a megélhetésért, akkor legalább valutáért csinálja. A Kárpát-medencei kultúrfölény jegyében a könyvtárat is felszámolták. A mi könyvtárunk állománya szerencsémre a Kárpátaljára került, és így a csempészdohány csomagolópapírjaként lassan, laponként csak visszaszállingózik a falunkba az olvasnivaló. Egy ilyen lapon olvastam a Kuno Bácsi írását 1929-ből:

„ …ha a szegénységből sarjadó elégedetlenség és a tudatlanságból származó könnyű ámíthatóság találkozik, akkor e két politikai vegyelem összetételéből robbanóanyag keletkezik, amely rombol és szétvet.”  

Hát kémiát mi még nem tanulunk. De itt a szegénység már túl is van teljesítve, az biztos! Az elégedetlenség meg olyan, mint ez a mostani magyar demokrácia; beszélnek róla, de senki se látta. A tudatlanság/ámíthatóság mutató tekintetében viszont Magyarország jobban teljesít. 

De  a Kuno Bácsi nyugodt lehet, ha tanyai WC építéseket a mi vállalkozásunkra bízza, mert akkor nem ismétlődik meg az isonzói tragédia, akármilyen aknamunkát is folytat kis hazánk ellen ez az unio, meg a norvég király!

Bütyökfalva, 2014. október 12.

Illustrissime comes alázatos szolgája:

 vitéz bütyökfalvy Kovács 5 István tanuló

P.S. A mai napig még nem dőlt el, hogy Kegyurunk melyik kedvenc egyházának adja a falunkat, ezért a templom-fan anyudédi tanácsára a két esélyes befutónak keresztény módjára köszönünk, hogy legalább a sírhely dolgában távlatosan biztosra mehessünk, így hát; Dicsértessék a Jézus Krisztus, ill. Áldás, békesség!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.