NEHAZUGGY

Neked mi a kifogásod, ha a gyerekedről van szó?

Vogronics András | 2023. Július 6, Csütörtök | 10:37

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 412,710 forint, még hiányzik 2,587,290 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„2023. július negyedikén a magyar parlament 136 igen, 58 nem szavazat mellett elfogadta a »pedagógusok új életpályájáról« szóló törvényjavaslatot. A javaslat a köznyelvbe státusztörvény néven került be, a kritikusabbak bosszútörvénynek nevezik, tartalmának lényegét viszont talán ennél is pontosabban meg lehet fogalmazni.

Olyan törvényről van szó, aminek hatására pedagógusok sora hagyja el a pályát, akik pedig maradnak, az eddiginél is kevésbé szabadon, még inkább lehajtott fejjel kényszerülnek majd dolgozni. Figyelembe véve, hogy mi a tanárok szerepe egy társadalomban, nehéz más következtetést levonni, mint hogy a magyar országgyűlés itt Magyarország jövője ellen fogadott el törvényt. Az állampolgárok ügyeinek képviseletével megbízott honatyák pedig ezzel pontosan tisztában voltak, amikor megnyomták az igen gombot.”

A bátorok és bátorak szorgosan és kitartóan dolgoznak, ahogy szoktak. Értsd: az előttük lévő gombokat úgy nyomogatják, ahogy azt parancsba kapják Jézus Viktortól. Hiszen ezért kapják a pénzüket tőlünk, a néptől, hogy aztán ne a választópolgárt képviseljék, hanem az állampártot szolgálják teljes mellszélességgel.

Nem azért vannak ott a parlamentben, hogy vitázzanak, hogy érveljenek, hogy a minél jobb és mindenki számára elfogadható megoldást megtalálják, a közjót szolgálják, és ezzel előrébb mozdítsák az ország ügyeit, a közös ügyeinket, hanem pont ellenkezőleg. Az orbáni félfasiszta rezsimet szolgálják, a fejüket lehajtva végrehajtják azokat az utasításokat, amiket a rogáni agytröszttől kapnak. Az teljesen mindegy, de legalábbis mellékes, hogy azzal ki és mit tesznek tönkre.

Az ország lassan kezd egy latrinához hasonlítani, ahova mindenki beleüríti a a saját szarát, a szolgahad meg kénytelen elviselni az onnan áradó bűzt úgy, hogy jelen pillanatban semmit nem lehet tenni ellene. Pontosabban lehetne, de akkora az apátia és a nemtörődömség ebben a Stochkholm-szindrómás országban, hogy azt nézni is fizikai fájdalommal jár. Az az igazság, hogy nemcsak a maffiakormányzással, a maffia tevékeny kiszolgálóival vannak kurva nagy gondok, hanem azokkal is, akik erre az egészre legyintenek és magukra, a gyermekeikre, az unokáikra való tekintettel, vagy éppen rájuk való tekintet nélkül nem tesznek semmit. Pedig szerintem egy szülőnek vagy nagyszülőnek igenis kötelessége megvédeni a gyermekét, ha azt bántalmazzák. És legyünk őszinték: miután éppen legyalulták az oktatást, miután borítékolhatóan elkergetik a tanárok jelentős, értékesebb részét, közvetve a gyerekek fogják megszívni ezt az egész embertelen cirkuszt. Ugyanúgy, ahogy az egész magyar táradalom szenvedi meg azt, hogy az értelmesebbje már rég elhagyta az országot és külföldön kamatoztatja a tehetségét. Hasonlóképpen van/lesz ez a tanárokkal is. Ha nem akarnak éhen halni, vagy 0-24 órában a Pintér vezette minisztérium megfigyelése alatt állni, akkor inkább otthagyják a pályát, lelépnek a munkahelyükről, mint az a bizonyos örömlány a sezlonról. Lesznek legalább jó matematika-fizika szakos ételfutárjainak, meg magyar-történelem szakos segédmunkásaink, pláne kémia-biológia szakos szalagmunkásaink. Kell a szakképzett munkaerő, elvtársak! Az iskola meg minek? Ahogy az egészségügyet leamortizálták és a saját maguk által üzemeltetett magánkórházakba és magánrendelőkbe terelték át a népet jó pénzért (aki meg tudja fizetni, annak jó, aki nem, az így járt), úgy itt is ez lesz a séma.

Ha van pénzed, talán túlélhetsz egy rákot vagy más halálos betegséget, ha nincs, akkor úgy jártál. Ha van pénzed, akkor a kölyködet beírathatod egy magániskolába, és akkor lesz esélye érvényesülni, ha nem, akkor maximum megtanul írni meg olvasni, oszt jónapot. Az összeszerelőüzemekben és az akkumulátorgyárakban nem kell gondolkodni, ott végre kell hajtani azt a feladatot, amit az üzemvezető kioszt, és minél többet kell teljesíteni a tulajdonosi körnek. Lesz majd hónap kiváló dolgozója, talán visszahozzák a Sztahanov-érdemrendet és még azt is el tudom képzelni, hogy május elsején majd kötelező lesz felvonulni a Kossuth téren az egyélőisten színe előtt. Vagyis szép és reményteljes jövő vár a mostani gyerekekre. Szép is lesz, amikor majd arra trenírozzák a kölyköket, hogy Kósa Lajos bácsi szintjén érveljenek, aki szerint ha kolbászból lenne a kerítés, akkor tüntetnének a vegetáriánusok. A politika Humor Heroldja megint rátapintott a lényegre, mert szerinte ez ennyire vicces, és ezt így kell megmagyarázni. Én meg az kérdezem, Lajos, hogy ez az erős dumád nem csípi a szád?

Szóval itt tartunk, és döbbenten tapasztaltam, hogy szinte senki, pontosabban minimális számú emberből álló tiltakozó csoport ment ki a Parlament elé és fejezte ki nemtetszését ezzel a sokadik orbáni gusztustalankodással szemben. Hozzáteszem a nyilvánvalót: gyáva népnek nincs hazája, és mindenki azt szagolja, amit szakított. Ha én most fiatal és többé-kevésbé felelősségteljes potenciális szülő lennék, akkor ezerszer meggondolnám, hogy ebben az országban, ilyen kiszámíthatatlan jogi környezetben, ilyen instabil gazdasági helyzetben gyereket vállaljak. A pedagógusok azon felének, akik elfordított fejjel és csak magukra gondolva leszarták, leszarják ezt az egészet, és outsiderként viselkednek a többi kollegájukkal szemben, akik viszont szembe próbáltak szállni a hatalommal, azt üzenném, hogy szégyelljék magukat. Amikor eljön az a pillant, amikor mindenkire fröccsen, amikor mindenkit érint így vagy úgy a hatalom önkénye, akkor ki kell állni egymásért. Szolidaritás, bajtársiasság és összefogás. Ezek azok a fogalmak, amelyek hiányoznak, pedig nagyon kellenének ennek az országnak. Már tegnap is késő lenne ezek nélkül létezni az orbáni diktatúra ellenében.

Nyár van. Esik az eső. Hideg van. Késő van. Holnap dolgom van. Nem érek rá. Neked mi a kifogásod, ha a gyerekedről van szó? Úgy látom, soknak semmi. Szégyen ez az ország és megérdemli, hogy fát vágjon a hátán Döbrögi.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!