NEHAZUGGY

Legyünk büszkék, vagy sem?

Lázár Gergő | 2023. Július 5, Szerda | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 196,183 forint, még hiányzik 2,803,817 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szoboszlai Dominikot leszerződtette a Liverpool, ami egy óriási siker a fiatal játékos számára. Nem nagyon szokás mostanság magyar fiatalokat leszerződtetni bármilyen jelentősebb külföldi csapathoz, hiszen az utánpótlásunk nem pont az erősségéről híres. Ott van persze nekünk a neves Puskás Akadémia, de azon kívül, hogy milliárdokat emészt fel évente, nem nagyon nevelt ki még kimagasló tehetségeket. Szoboszlai Dominik sem a Puskás Akadémiának köszönheti a karrierjét, hanem az édesapjának, illetve több hazai klubnak. Már 2016-ban elhagyta az országot, hogy előbb az osztrák, majd később a német ligában szerezzen tapasztalatokat, hogy végül mostanra eljusson a neves Liverpoolhoz, amely klub 70 millió eurót kínált a fiatal futballistáért, ezzel a legdrágább magyar focista lett. Szerintem kijelenthetjük, hogy ezt Szoboszlai magának és családja támogatásának köszönheti, nem a politikának vagy a profi utánpótlás-képzésnek. És hogy mégis miért írok most Szoboszlai átigazolásáról ezen az oldalon?

Többen is megszólaltak a témában az elmúlt napokban, akik vagy a mellüket verik, vagy épp arról értekeznek, hogy csak egy focista szerződtetéséről van szó. Tulajdonképpen politikai ügyet csináltak ebből, mint szinte mindenből ebben az országban, ami sajnos Orbán Viktor sara, aki a focit (is) politikai üggyé tette azzal, hogy közpénzmilliárdokat tolt úgy bele, hogy szinte semmiféle eredménye nem volt. Persze azt sokan megértik, hogy a foci volt és talán mindig is a legnépszerűbb sport lesz az egész világon, ezért politikusok, de leginkább diktátorok és diktátor hajlamú autokraták rendszeresen használják a nemzeti válogatottat arra, hogy azzal is megmutassák a saját nagyságukat. Mussolini vagy épp Hitler a nemzeti válogatottat elrettentésnek használta más országokkal szemben, vagy éppen arra, hogy megmutassák, nekik mennyire fontos a haza, a nemzet. Orbán pont ugyanezt próbálta meg a nemzeti válogatottal, azonban nem járt sikerrel, hiszen ugyan voltak sikeres mérkőzései a magyar válogatottnak, azért összességében nem lehet azt mondani, hogy a beleölt közpénzzel arányosan fejlődött volna a hazai foci.

Szoboszlai sikere egyéni siker, amire persze valaki lehet büszke magyarként, de azért nem ugyanaz, mintha a nemzeti válogatott a világbajnokságon legyőzné mondjuk a franciákat. Mert ugyan az is egy csapat sikere, de megértem, hogy sokan hazai sikerként élik azt meg, hiszen a nemzeti válogatott úgymond a mi válogatottunk. Tudom, ez bugyután, nacionalistán hangzik, de azért aki valamennyire is kedveli a focit, az egyet fog érteni azzal, hogy büszke arra, ha az országa csapata mérkőzéseket nyer. Mert egy világbajnokság is erről szól, ahol angolok, franciák, olaszok szurkolnak torkuk szakadtából a csapatuknak, hogy az eljusson a fináléig, amelyet megnyerve négy évig elmondhatják, hogy az övék a világ legjobb csapata. Ezt az érzést igen kevés ország lakói élhetik meg, ezért különlegesnek számít. Emlékszem arra, amikor a legutóbbi világbajnokságon a marokkói válogatott egészen a negyedik helyig jutott el, amely a sok marokkói bevándorló miatt Granadában népünnepélyt váltott ki.

Véleményem szerint nem nevetséges, vagy butaság büszkének lenni arra, ha egy hazai sportoló sikereket ér el. Olimpiai érmet nyer, világbajnok lesz, vagy éppen a Liverpool szerződteti. Persze ezek nem nemzeti sikerek, hanem sportolók egyéni sikerei, de ők maguk is elmondják sokszor, hogy érezték, ahogy egy teljes nemzet állt mögöttük, nekik szerettek volna bizonyítani. Nem mondom, hogy mindenki egyet fog érteni ezzel a kijelentéssel, de maguk a sportolók is így gondolkodnak sokszor, hiszen mégis csak szurkolók tízezrei előtt méretik meg magukat másokkal, nem pedig üres lelátók előtt. A sport üzlet, méghozzá igen komoly üzlet, pláne akkor, ha sikerül tehetségeket kinevelni. Ez a magyar fociban Dzsudzsák Balázs óta nem nagyon volt elmondható, de Szoboszlai őt már most túlszárnyalva jutott el a világ egyik legjobb csapatához, amelyre véleményem szerint bárki büszke lehet.

Nem a mi sikerünk, nem mi dolgoztunk meg érte, de akkor is elmondható, hogy ahogy büszkék vagyunk a magyar feltalálókra, esetleg költőkre és írókra, úgy büszkék vagyunk a magyar vízilabda válogatottra, Kemény Dénesre vagy akár Hosszú Katinkára. Ők magyarok millióit testesítik még és ezzel magyarok millióinak okoznak örömet egy-egy világversenyen. Megértem, hogy egyesek ezzel nem értenek egyet, és azt állítják, hogy az élsport támogatása baromság, oldják meg maguk, vagy szerezzenek szponzorokat, de amennyiben mindenki így gondolkodna, vélhetően nem lenne sem ennyi sportoló, sem pedig ennyi csapat világszerte, akiknek a mérkőzései milliárdokat hoznak egyes cégeknek havonta, miközben világszerte emberek milliárdjai figyelik minden mozdulatukat. Szoboszlai tehát igenis komoly sikert ért el azzal, hogy elnyerte a Liverpool figyelmét, amire nem kötelező büszkének lenni idehaza, de nem kellene magunkban tartani azt sem, ha valaki máshogyan érez.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!