NEHAZUGGY

Belegondoltak-e abba, hogy mit hozhat a jövő?

Swan Edgar | 2023. Július 4, Kedd | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 196,183 forint, még hiányzik 2,803,817 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Még mindig lázas izgalomban tartja a többé- és kevésbé pártmédiát az árfigyelő rendszer. Az Index odáig fajult, hogy egy tányér gulyásleves elég nekik, hogy megértsék Orbán Viktort. Gondolom valahol a belvárosban lakhat a cikk szerzője, és gyakorlatilag korlátlan időkerettel rendelkezik, mert más aligha teheti meg, hogy egy étel összetevőit hat különböző üzletből szedegesse össze, spórolva ezzel néhány forintot. Bevallom, én most sem értem az ország vezérét, ha már az élelmiszerárak brutális emelkedésére kell kifuttatni a dolgot, akkor azért nem értem, mert nem kötelező akciókra, árfigyelő rendszerekre, ellenőrzésekre, bírságokra és propagandára lenne szükség, hanem fejlődő gazdaságra, és normális bérekre. Akkor senki nem szaladgálna hat boltba egyetlen vásárláskor, mert egyrészt nem verné a földhöz egy nyomorult bevásárlás. Másrészt a kisboltok is életben tudnának maradni, mert bár kénytelenek drágábban adni az árucikkeket, de közel vannak, és ha a családok nem a túlélésért küzdenének, akkor az is szempont lehetne, hogy ne csak a nagy áruházláncok, de a kisboltok is túléljenek, mert jó az, ha az ember akár papucsban is el tud ugrani a sarki boltba egy pohár tejfölért, friss kenyérért, és nem kell ehhez buszra, villamosra, metróra szállnia, pláne autóba ülnie. Most azonban mindenki kényszerpályán mozog, aki nem tagja a NER azon rétegének, akik hasznot húznak az egészből. Akár mások kárán is. Sőt, biztosan mások kárán.

Egyszóval nem és nem értem a fővezér esze menését, ezen csak rontott, hogy hülye fejjel megnéztem a hétvégi tisztavatós propagandavideót. Háború, migránshordák, a gyenge népek elpusztulnak, az erősek megmaradnak. Erős ország. Erős gazdaság. Erős rendvédelmi szervek. Most nem az, hogy egy ekkora ország vezető politikusához, aki most, itt, ebben a helyzetben, és az országnak ebben az állapotában, amikor amit még nem vett nevére Orbán köre, azt éppen eladja a kínaiaknak, de gondos vezető lévén az oroszoknak is árulja a portékáját (amely portéka természetesen az ország és annak jövője) erős országról és erős gazdaságról handabandázik, megpróbál a saját politikai túlélése érdekében valamiféle rendőr-katona államot összebarkácsolni, és közben azt hazudja, hogy ez nekünk lesz jó, ahhoz jobb helyeken már régen orvost hívtak volna, és alapos vizsgálat nélkül a közelébe sem engednék a kormányrúdnak. Szóval nem az, hanem elnéztem a büszkén feszítő, menetelő, tisztelgő ifjú embereket, akiket a főmuki összefröcsögött a nyálával, akik vigyázzba vágták magukat, amikor elgurult előttük őkicsinyessége. Az ő fejükben vajon milyen gondolatok járnak? Belegondoltak-e abba, hogy mit hozhat a jövő? A közeli jövő? Eszükbe jut-e, hogy akár olyan helyzetben is találhatják magukat, hogy nem csupán könnygázzal kell lefújniuk gyerekeket és felnőtteket, nem csak a testükkel kell védeniük egy tetves építési kordont és persze a Fidesz vezető tagjait a saját népüktől, hanem akár az a pillanat is elérkezhet, amikor oldalt kell választaniuk?

Mi járhat az ő fejükben? Azt gondolom, hogy a többségük mindig is arról álmodott, hogy egyenruhát húzzon, és az volt az őszinte vágya, hogy az országot szolgálja.

Mert bizony már most is az van, hogy magánhadseregként, magántestőrségként, magánrendőrségként, magán-titkosszolgálatként – és akkor nem beszéltünk a többi, szintén politikai célokat szolgáló, a függetlenségnek már a látszatát sem mutató egyéb állami szervről – működik az, aminek az ország polgárait kellene szolgálnia, teljesen függetlenül az aktuálisan hatalmon lévő kormánytól. Ezek az ifjú emberek már most is Orbán szolgálatára esküdtek fel akkor is, ha nem ez van az eskü szövegében. Mi fog történni akkor, ha elfajulnak a dolgok? Talán soha nem fog ilyesmi bekövetkezni, de akár egy hét, egy hónap, öt hónap múlva akkorát változik valamitől a közhangulat, hogy a népharag megpróbálhatja elsöpörni a rezsimet. Márpedig ők már olyan messzire mentek, hogy egyszerűen akkor sem mondhatnának le önként a teljhatalomról, ha akarnák ezt, de persze nem is akarják. Mi lesz, ha azoknak, akik azzal a céllal indultak el a pályán, hogy majd az országot szolgálják, hirtelen a saját barátaiktól, testvéreiktől, szüleiktől kell megvédeni a rezsim kiagyalóját és működtetőjét? Tudom, egyenruhás parancsot kap, és parancsot teljesít. De minden parancsot? Nincs olyan pont, amikor az erkölcsi érzék felülírja a kiadott parancsot? Ehhez persze bátorság kell, ám vannak olyan pillanatok, amikor el kell dönteni, hogy az ember a barikád melyik oldalára áll.

Súlyos kérdések ezek, azonban nem nekem kell megválaszolnom őket. Nem is tudnám. De az élet kikényszerítheti a választást, mert hiába a mindentudó jósok hada, a néplélek húrjait rutinosan pengető propagandisták, ha csak egyetlen húr elpattan, borulhat minden. És azt bizony senki nem tudhatja, mikor pattan el. Mit fognak vajon tenni ezek az önbizalomtól duzzadó fiatalok akkor, ha nem hivatkozhatnak többé arra, hogy parancsra tették, hogy nem volt választásuk? Akkor is ilyen büszkén, kihúzott vállal, egyenes gerinccel állnak majd? Akkor is, ha nem a zászlók lobognak előttük, hanem egy plexi mögül kell nézni a dühös arcokat? Hányan döbbennek rá, hogy ők nem ezért küzdöttek, nem ezért izzadtak, nem erre esküdtek fel, nem ezt akarták? Meglátjuk.

Most jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. Mi szokás szerint jövünk vissza az első beszólással. Hamarosan.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!