Június 15,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Felmerül a kérdés, hogy milyen környezetben érzi magát otthonosan, és ha létezik ilyen, akkor mi a fájdalmas francért nem költözik oda?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,681,290 forint, még hiányzik 1,318,710 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vidám és szép reggelt kívánok az ismét kezdődő hét első napján! Nem tök olyan, mint egy mókuskerék? Pedig csak mi, emberek találtuk ki az idő mérésére, mégis benne ragadtunk, mint szúnyog a fenyőgyantában. Csak belőlünk – vagyis körülöttünk az időből – aligha lesz borostyán. Szerencsére a mókuskerékség ellenére nem egyforma minden hét. Ez például abban különbözik az eddigiektől, hogy gondoskodó, jó kormányunknak és szeretett bölcs vezérünknek hála, már egy applikáción keresztül meg tudjuk kukkantani, hol adják a legolcsóbban a tejet, sajtot, húst. Hogy is szól az örökbecsűvé fényesedett kormányzati szlogen? Nagy segítség ez a magyar családoknak! És tényleg! Mert gondoljunk bele, hogy egy nógrádi-, vagy borsodi-, szabolcsi vagy bárhol lévő zsákfaluban, vagy egyszerű faluban micsoda haszna lesz annak, hogy Manyika néni csak előkapja az okostelót, beizzítja az appot, húsz percig keresgéli, melyik bolt van hozzá legközelebb. Ez nem túlzás, mert nem lehet ám beírni a település nevét, hanem egy legördülő listáról lehet választani. És a lista nem ám észszerűen, a településnevek szerinti ABC-sorrendben van, hanem tökéletesen random módon. Manyika néni tehát először szerez egy térképet, azon megnézi, hogy miután végigolvasta az ország összes Lidl és egyéb áruházának a fellelhetőségét, belőhesse, hogy az ő falujához melyik van a legközelebb. Ha talál ilyet 50 km-en belül, akkor már csak találnia kell egy buszt vagy vonatot, amivel el tud jutni oda és vissza is tud jutni, máris suhanhat az olcsó sajt irányába. Ha szerencséje van, nem kerül többe az utazás, mint amennyit megspórol, persze ehhez több dolgot kell vásárolnia (ha van rá pénze), amit aztán cipelhet haza a hátán, a fején, vagy ahol akar és tud. Nem tudom, hány milliárdba került nekünk ennek az árfigyelő micsodának a kifejlesztése, de minden fillért megért.

Ebből is látszik, mennyire nagy ívben van leszarva mindenki, aki nem városban él. Miközben az ország többségi tulajdonosa maga is faluról származik, tehát legalábbis ismernie kellene a falvakban élők gondjait, nem ismeri, fingja sincs róluk, vagy ott szarja le a saját szavazóit, ahol azok vannak. Kicsi Viktorkának csak a stadion és a kisvasút hiányzott sanyarú gyerekkorában, ezeket mi pótoltuk később, ő már így elvan, hogy szolgálati mikrobusz szállítja a normál szedánból kikecmeregni képtelen testét bárhová, de ha kell, szolgálatára áll helikopter, repülő is. Manyika néninek legfeljebb egy ócska kerékpárja van, a faluban olyan rosszak az utak, hogy még gyalog is kockázatos császkálni, naponta egy busz indul a faluból, és egy érkezik, egyetlen kisbolt van – ha van egyáltalán bolt -, ahol háromszoros áron lehet megvenni az alapvető árucikkeket. Manyika néni nem ám annak alapján dönti el, aznap mi lesz az ebéd, hogy ő mit talált ki. Ott úgy megy, hogy mit tud beszerezni, és mit tud megfizetni. És mielőtt a kormány kitalálná, hogy akkor a falusi kisboltokat is kinyírja valamilyen új rablótörvénnyel, szeretnék szólni, hogy nem azért adják háromszoros áron a cuccot, mert telhetetlenek, hanem azért, mert kisbolt lévén nem tudnak nagyker áron beszerezni. Többnyire úgy megy, hogy saját költségükön elautóznak a legközelebbi hiperbe vagy szuperbe (ahová Manyika néni is menne, ha lenne autója), megveszik, amire telik, hazafurikázzák, eladják – ami megromlik, azt kidobják. De mivel ez már nem fér bele a keretbe, igyekeznek a lehető legkevesebb romlandó árut tartani. Ezért fogy el már reggel a kenyér, ezért nincs választék felvágottból, friss húsból, tejtermékekből, zöldségből, gyümölcsből, halról már nem is beszélve. Amúgy sem tudnák megfizetni a vásárlóik. Tehát hazaviszi a boltos a zsákmányt, aztán imádkozik, hogy gyorsan el is tudja adni, és legyen pénze megvenni a következő feltöltéshez a cuccot, közben befizeti az adókat, járulékokat, kifizeti az útdíjat, a súlyadót az autójára, amivel szállítgat, megveszi a méregdrága benzint, fizeti a bolt áramfogyasztását, nehogy lekapcsolják, és megromoljon a hűtőben, fagyasztóban tárolt élelmiszer. A falvak többségében így élnek az emberek. Rajtuk nem segít a szarul összegányolt árfigyelő applikáció. Sem.

És még egy csomó minden nem segít rajtuk, amiket az ő boldogításukra találnak ki a fővárosban, a minisztériumok íróasztalai mögött tenyésző flaszterparasztok, akiknek túlnyomó része a büdös életben nem végzett, talán nem is látott sem fizikai, sem valódi – úgy értem, értékteremtő – szellemi munkát, soha nem éltek vidéken, és el sem tudják képzelni, hogy mik a prioritások a falusi emberek többsége számára. Igaz ez a miniszterek elnökére is, pedig ő tudhatná, de nem tudja. Talán azért, mert abban az átkosban nem nagyon fordult elő, hogy egy falusi ember ne jusson hozzá ugyanazokhoz a termékekhez, amikhez egy nagyvárosi. Ugyanolyan friss, ropogós volt a kenyér, ugyanannyiba került, ugyanúgy Melinda sampont kapott, ugyanúgy csak karácsonykor látott narancsot, banánt. Szóval nem sok franc volt, de abból mindenkinek egyformán jutott. Ma már minden a világon kapható, csak éppen pénz nincs rá. Azokban a falvakban, melyek környékén korlátozott a munkalehetőség, még annyi sincs, mint máshol. Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy Orbán vezér éppen úgy megveti és lenézi a saját törzsszavazóit – hiszen a fő bázisa éppen a falvakban van. Akkor is igaz ez, ha távolról sem minden falusi kormánypárti -, megveti őket éppen úgy, mint a városban, kiemelten a fővárosban élőket. Felmerül akkor a kérdés, hogy milyen környezetben érzi magát otthonosan, és ha létezik ilyen, akkor mi a fájdalmas francért nem költözik oda? Neki is jobb lenne, nekünk pedig pláne.

Az ember azt gondolhatná, hogy Orbán regnálásából legalább a vidék profitál. Ha igyekszik is a vezér megfojtani a fővárost, de felzárkóztatja a falvakat. Ha nem is kimondottan hálából (nem az a hálás fajta), de racionális megfontolás után, hiszen Valódi, stabil szavazóbázisa akkor lehet, ha az emberek a saját bőrükön érzik, hogy jobb lett az életük. De nem lett jobb, sokkal rosszabb lett. Még az átkosban sem fordulhatott elő, hogy ne legyen orvos, bolt, posta, patika a falvakban, hogy ott bármi többe kerüljön, hogy a falusiak a perifériára sodródjanak. Most pedig ez van, és úgy tűnik, már annyira elveszítette a kapcsolatot a rezsim a falvakkal, hogy nem is veszik észre, merre haladnak. Működik az agymosás, a propaganda és a kiszolgáltatottság. De meddig? Nem igazán hiszem, hogy a végtelenségig. Orbán a falvakban szerezte meg, és ott erősítette meg a hatalmát. Lehet, hogy elveszíteni is a falvakban szándékozik? Ha ez a terv, akkor persze egy szót sem szóltam, akkor jó az irány. Akkor sok ilyen applikáció és hasonlóan hasznos találmány kell még. Talán kellene szólni a feltalálózseninek – Rogán Antalnak hívják -, hogy húzzon bele. Jó lenne még párszor beletaposni a vidéki emberek arcába, az gyorsítaná a folyamatot.

Addig is jó ébredezést, hasznosan eltöltött napot kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.