Július 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Orbán Viktornak csak kérnie kell

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,307,932 forint, még hiányzik 692,068 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Ezennel hivatalosan is a kedvenc vicclapom lett az Origo. Már eddig is nyerésre álltak, pedig igazán nagy volt a verseny, de a tegnap reggeli, piros betűkkel szedett főcímmel végül ők lettek a befutók. Putyin drámai bejelentést tett a lázadás leverése után. Ez volt a cím, amit persze rutinos újságolvasónak eszébe sem jut megnyitni, mert anélkül is tudja, hogy csupán kattintásvadászat zajlik, ahogy jó ideje ez történik. Talán csökken az olvasottság, vagy belső harcok vannak a propagandagépezeten belül, hogy ki fér hozzá a fogyatkozó forrásokhoz, és ki hullik ki. Esetleg simán csak gagyi az egész portál, és megszokták, hogy azt hazudnak, ami eszükbe jut, következménye amúgy sem lesz semminek. Bármi volt is az ok, ez az izé – cikknek még nagyon komoly jóindulattal sem lehetne nevezni, bennem pedig még halovány jóindulat sem lelhető fel – lényegében arról szól, hogy Putyin adott valakinek valami interjút valamikor, valamiről, majd megemlítik, hogy a múlt héten beszélt Putyin egy gazdasági fórumon. Az állítólagos – ismeretlen időpontban – adott interjú sima termelési jelentés, az égvilágon semmi drámai és semmi bejelentés nincsen benne. Merem állítani, hogy az ántivilágban, az előző diktatúra idején korrektebb és szórakoztatóbb volt az újságírás, mint amit mostanában produkálnak a pártállami elvtársurak. Meg kellene kérdezni Stefka Istvánt, a közismert szabadságharcost és erkölcsi iránytűt, hogy is mentek akkoriban a dolgok. Ha jól tudom, ő mindenre emlékszik, hátha arra is, akkor mik voltak a hatalom elvárásai.

Bevallom, erősen gyanúsnak találom, hogy a – melegek és transzneműek csoportos támadásától tartva – hagyományosan az asztal alatt rettegő PestiSrácok egy vak hangot sem ejtenek mostanában sem a Pride-ról, sem semmi hasonlóról. A Magyar Nemzet írt csupán arról, hogy hát tényleg van ilyen, és az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete, David Pressman is beszédet mondott a megnyitón, ami egyébként nem most volt, legalább egy hete. Azzal zárul a cikkentyű, hogy amúgy meg a magyar gyermekvédelmi törvény példátlanul húdejó.  Ilyenkor – meg máskor is, amikor valamiről terelni kell a figyelmet, vagy simán csak nincsen olyan hír, amiről a pártmédia beszámolhatna – már tele szokott lenni a szabadságharcos portál elrettentő fotókkal, és egyéb anyagokkal, majd a Pride-felvonulás a csúcspont, és onnan még hetekig megélnek ebből -, de a Pride-hónapban feltétlenül. Most sehol semmi, még a nyolcason sem, csak Bohár erőtlen vergődése, hogy a szánalmas libsiknek nem tetszik a csodálatos Harley Davidson felvonulás, bezzeg a melegfelvonulás ellen nincs kifogásuk. Szóval gyanúsan nagy a csend, ami általában jelenteni szokott valamit. Többnyire azt, hogy az utcai harcos farkincája végére lépett valaki, és vissza kellett venni a hangerőből. Mert annak nulla a valószínűsége, hogy a totálisan gátlástalan bértrollnokok és főállású propagandisták váratlanul meglelték a ruhatárban a gerincüket, és üzembe is helyezték. Úgy izgulok, hogy mi fog kiderülni hamarosan. Vicceltem.

Az már most is kiderült, hogy népünk bölcs vezére szerényen, ám rendkívül határozottan és persze személyesen irányítja a baráti országokat. Például Szerbiát. Merthogy:

Alekszandar Vucsics szerb elnök az imént arról tájékoztatott, hogy a múlt heti találkozónkon megfogalmazott kérésemnek megfelelően a szerb hatóságok hamarosan kiengedik őrizetből a korábban elfogott három koszovói rendőrt. Nagyra értékeljük Vucsics elnök lépését, ebben a súlyos kihívásokkal terhelt időszakban. Ez a lépés világos bizonyítéka a szerb és a magyar nemzet közötti mély barátságnak és a két ország közötti stratégiai együttműködésnek. 🇭🇺🇷🇸 (Facebook/Orbán Viktor)

Szóval Orbán Viktornak csak kérnie kell, Vucsics természetesen teljesíti a kérést, majd kötelességtudóan felhívja a mi nagy hadvezérünket, hogy beszámoljon neki a fejleményekről, amit természetesen Orbán Viktor nagyra értékelnek. Biztosan hasonlóan sikeres lesz a V4-es találkozó is, már ha nem önmagával kell beszélgetnie az utcai harcosnak. Ahogy elnézem a találkozón készült fotókat, nem volt éppen kirobbanó a jókedv.

Végezetül beszéljünk egy kicsit önmagunkról, mert úgy néz ki, lassan, de biztosan beleállunk a földbe. Akit érdekel, az nyomon tudja követni a portál bevételét, és azt is láthatja, hogy gyakorlatilag elérkeztünk a működésképtelenség peremére. El kellene lassan dönteni – az olvasóknak kellene eldönteni -, hogy van-e szükség, van-e igény a Szalonnára, Szalonnázóra, vagy a kettő közül valamelyikre. Ha nincs, akkor jó az irány. Ha van, akkor azért kellene tenni valamit. Értem én, hogy nem mindenkinek egyszerű PayPal fiókot nyitni, vagy megnézni, mi más módon lehet támogatni a portálok működését, de sajnos nem tudunk más megoldást. Minden fillérrel elszámolunk, minden után adózunk, ezért nem tudunk elfogadni sem készpénzt, sem postai utalást (voltak erre vonatkozó kérdések), csak legális előfizetést és támogatást. Tudom, mindenkinek nehéz az élete, nekünk sem egyszerű, de ha azt szeretnénk, hogy működni tudjanak a portálok, ahhoz mi, a szerkesztőség tagjai magukban kevésnek fogunk bizonyulni hamarosan. Sajnálom, ha ezt sokan nem szívesen olvassák, nekünk sem kellemes, hogy kérnünk kell. Az valamiért senki számára nem kérdés, hogy az újságosnál fizet a kedvenc bulvárlapjáért úgy, hogy azt sem tudja, mit kap a pénzéért, de az egyáltalán nem természetes, hogy amennyiben fontos számára valamelyik online elérhető portál, arra némi pénzt áldozzon. Szomorú, de ez a helyzet. Nem kell erre reagálni, pontosan tudjuk, hogy van, aki nagyon szeretne támogatni minket, de nincs miből. Megértjük. Nem is nekik szól a fenti néhány sor, hanem azoknak, akik tehetnék, szeretnék is tenni, de mindig holnapra halasztják. Lassan elfogy a holnap.

Mindettől függetlenül kellemes ébredezést, vidám napot kívánok mindenkinek! Hátha egyszer tényleg lesznek vidámabb napjaink is.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.