Június 15,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Helyes döntés született

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,681,290 forint, még hiányzik 1,318,710 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Karácsony Gergely kihirdette az ún. lakógyűlés eredményeit, ami olyan nagyon nem meglepő módon az ő elképzeléseit tükrözte. Már mi is foglalkoztunk ezzel velősebben is korábban, ezért abba most nem mennék bele, hogy ez a felmérés igencsak hajazott a nemzeti konzultációra, amelynek értelemszerűen az eredménye is hasonló volt. Mindössze Budapest lakosságának 9 százaléka válaszolt a kérdésekre, ami sajnos sikertelenséget jelent, de ez nem hatotta meg a kitalálókat, ezért megpróbálják betartatni azt, amit ígértek a lakógyűléssel kapcsolatban. Most nem foglalkoznék az összes kérdéssel, csupán azzal, amelyik arról szól, hogy a Lánchidat továbbra sem engedik át az autósoknak, véleményem szerint helyesen. Nem azért mondom ezt, mert nincs jogsim, ezért engem nem is érintene, hanem azért, mert véleményem szerint a városok többségének át kellene gondolnia azt, hogy hova engedi be az autókat, és hova nem.

Én magam is számtalan olyan városban jártam már odahaza és külföldön egyaránt, amelyeket véleményem szerint tönkretesznek az autók. Azt megértem, hogy egyeseknek az autó kvázi létszükséglet, mert vidékről járnak be dolgozni, vagy a munkájukhoz elengedhetetlen, de közben számtalan felmérés mutatja azt, hogy amikor nem lenne szükség arra, hogy az ember autóba üljön, akkor is megteszi, pusztán azért, mert sokkal kényelmesebb. Aztán az utakon siet, a forgalmi dugókban dudál és sopánkodik, anyázik, de arra nem gondol, hogy a probléma okozója ő maga. Mert hát nem a városvezetés a hibás azért, mert minden második ember egyedül ül autóba, hogy elmenjen a boltba. Egyszerűen nem lehet úgy viselkedni, mintha csak és kizárólag az autósok lennének fontosak, hiszen az igaz, hogy befizetnek adókat, amelyekből elviekben az utakat fejlesztik, de erre azért van szükség, mert azokat tönkre is teszik azzal, hogy naponta használatban vannak.

Egyszerűen sokkal jobb lenne, ha a nagyobb városok elgondolkodnának azon – vannak már ilyen városok világszerte -, hogy miként lehetne mindenki számára élhetőbbé tenni ezeket a helyeket. Hogyan lehetne sétálóutcákat létrehozni, parkokat, zöld területeket, amelyek tisztítanák a város levegőjét, ezzel életek ezreit megmentve évente. Mert lehet, hogy sokan nem tudják, de a levegő rossz minősége miatt országszerte ezrek halnak meg évente, amihez igencsak hozzájárulnak az autók által kipufogott mérges gázok. Persze nem arról van szó, hogy mindenki, aki autót használ, az önző paraszt, hanem arról, hogy akár autót vezet az ember, akár nem, azt tudatosítania kellene, hogy a városok az embereknek, nem pedig az autóknak épültek. Sokaknak elege van a zajból, a füstből és abból, hogy egy-egy zebra környékére érve a pánik kerülgeti, mert nem tudja, hogy át fog-e érni élve a másik oldalra, vagy sem.

Mert az autósoknak mindig sürgős, nekik mindig elsőbbségük van és egyébként is, ha ez nem tetszik valakinek, akkor vegyen autót és csatlakozhat ehhez a közeghez. Csak hát mi van, ha az ember autó nélkül is teljesen boldog és inkább azt szeretné, ha kizöldülnének a városok és akár kerékpárral is el lehetne jutni A pontból B pontba anélkül, hogy bárki más megpróbálná elgázolni? Mert én egy ilyen városban nagyon szívesen élnék, de nem Skandináviában, vagy Hollandiában élek, hanem Granadában. Itt az autós kultúra hasonló a hazaihoz, azt leszámítva, hogy itt az embert átengedik a zebránál, legyen az egy ötös BMW vagy egy szakadt Opel Astra. Ami viszont itt is divat, az nem más, mint hogy még vécére is autóval járnak az emberek. Amikor a Covid idején létrehoztak egy biciklisávot a város egyik főútján, az autósok olyan haragosak lettek, hogy hónapok alatt elérték, hogy a városvezetés visszavonja a döntését, és kitiltsa a kerékpárokat onnan. Sajnos az autós lobbi elképesztően erős ebben a városban is.

De nem mindegy, hogy egy egyébként is ronda közeget tesznek tönkre, vagy egy többszáz éves műremeket, vagy utcát, amely sokkal élhetőbb lehetne autók nélkül. Véleményem szerint a Lánchíd is ilyen, ezért egyet tudok érteni a városvezetéssel ebben a kérdésben, hiszen van azért még ott egy pár híd a Dunán, amelyen át tudnak kelni az autósok, ha nagyon szeretnének. És igen, tudom, hogy egyesek szerint kevés a híd, de erre azt is lehet mondani, hogy sok az autó. Mert azért az létezhetetlen, hogy 30 híd szelje át a Dunát azért, mert a megnövekedett autósforgalmat ki kell szolgálni. Nem kell kiszolgálni, hiszen a városban élnek azért jó páran, akik kevesebb autót szeretnének látni az utakon, és biztonságban szeretnék tudni a gyermekeiket. Ha jobban belegondolunk abba, hogy valóban szükségünk van-e mindenhova az autóra, akkor azért rájövünk, hogy számtalan alkalommal hagyhatta volna azt otthon és gyalogolhatott volna, kerékpározhatott volna, vagy használhatta volna a tömegközlekedést is. Az autó egy luxus, egy olyan luxus, amit még azok is megengednek maguknak, akiknek arra egyébként semmi szükségük sincs.

Hogy mindössze a budapestiek 9 százaléka értett egyet az autósok kitiltásával a Lánchídról? Hivatalosan lehet, de kétlem, hogy ez a szám ne lenne sokkal magasabb, ha többen vették volna a fáradságot, és kinyilvánították volna a véleményüket a kérdésben. Úgy gondolom, hogy helyes döntés született, a Lánchíd sokkal szebb több ezer autó nélkül, arról nem beszélve, hogy nem fog olyan gyorsan leamortizálódni, mint korábban. Majd hozzászoknak az autósok is, ez így szokott lenni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.