VENDÉG

másodsorban…

Ácsi! Még mielőtt egy sort is tovább olvasnának, kérem a jelenlevőket álljanak fel! (Aki épp nincs jelen, az nincs is!)

Merthogy az mégsem járja, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk mekiesnek a mondandómnak mint disznó a vályúnak. Semmi tiszteletadás, semmi alázat, nuku úri etikett, zéró polgári illem.

Most hogy ily módon megadták személyemnek és az általam írottaknak az illó tiszteletet, foglaljunk mindannyian helyet. Küldöm máris az energiát!

Gondoljunk erősen a B.-A.-Z. Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Főigazgatójára, Dr. Révész János klinikai onkológusra, aki utasította a teljes orvosi kart, hogy amikor a tárgyalóterembe lép, kötelezően felállással köszöntsék Őt. 

Nyilván ez mellőzhetetlen a korszerű, megfelelő betegellátáshoz – és a műszerezettség deficitjeit is feledteti. 

Kiérdemlés helyett utasítás. Esetleg – ha szabad javasolnom – óriásplakát, „Több tiszteletet a révész jánosoknak!” szöveggel. Hátha „Brüsszelből” is meglátják. (Ez az EU-t jelenti, a honi szóhasználatban.)

A diridoki szerint ez a szerintem idejétmúlt, csak a bíróságokon helyénvaló szokás megfelel a XXI. századi követelményeknek. Én azért egy rogyófélben lévő országocska pöffeszkedő, eszmekárosodott népvezérének továbbgyűrűző allűrjét én nem sorolnám a megkerülhetetlen korkövetelmények közé.

Ha mégis odatartozna, Anyám, én nem ilyen XXI. századot akartam!…

*

Guberálva a hírözönben rábukkantam, hogy Orbán Viktor is lerótta kegyeletét harcos- és elvtársa, példaképe, Silvio Berlusconi többszőrös olasz miniszterelnök, az unga-bunga szexpartik avatatlan ászának temetésén. Nevezett előrelátását jelzi, hogy a búcsúztatás előtt egy milánói étteremben jóízűen megebédelt – nyilván mert arrafelé nem szokás tort ülni. Szemfüles paparazzok kattantak és kattintottak rá, amint épp helyi specialitások és jófajta borok társaságában mulatja az időt. Az vesse rá az első követ, aki szeret korgó gyomorral végigülni egy többórás ceremóniát.

Ami botrányos, az az, hogy a milánói dómban tartott szertartáson az idehaza „Leader of Europe”-ként is emlegetett, sokak által házioltárok előtt imádott elsőrangú magyar államférfit csak a második sorban ültették le a gyásznép körében. A  m á s o d i k b a n !  Ez felháborító! 

Holott egyáltalán nem volt nagy a tolongás, már ami a világpolitika kiválóságait illeti. Sokan voltak de nem elegendően számottevők. A jóbarát Putyin például még egy hasonmását sem küldte el a Itáliába, a nap fényét emelendő. Rossz nyelvek szerint azért, mert tartott attól hogy körözöttet csinálnának belőle.

Ami viszont engem a Cavaliere-val kapcsolatban érintőlegesen aggaszt: 86 éves korában hunyt el, és élete végéig aktívan politizált. Tudjátok, mire gondolok, ugye?

Igen, arra. Hogy ő még csak 60! Csoda-é, hogy legott zsírhatnékom támad?

A 60-ról meg az jut eszembe, hogy a Forza Italia alapítója 60 eljárást úszott meg anélkül hogy egyszer is elítélték volna. Műhaja szála sem görbült sosem.

Sovány vigasz, de ott legalább indítottak eljárást.

*

Arthur J. Finkelstein a politikai kommunikáció élő pápája.

„Kár” hogy meghalt.

*

Egy, csak egy békekötésbe nem bír belenyugodni a Békekormány, a trianoniba. Volt ugyan idő, amikor egyemberként kislattyogtak az Országház ülésterméből amikor megemlékezésileg ez szóba került, de aztán hamar köpönyeget és nézetet váltottak. Azóta is szorgalmasan lefölözik a téma politikai hasznát, kitartóan hergelve az I. Világháborút lezáró egyezség ellen.

Tetszettünk volna talán megnyerni a világháborúkat, valamint tisztességesen kellett volna bánni a velünk élő nemzetiségekkel, akkor tán nem kellene most csonkamagyarországozni habzó szájjal. Idén június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napjaként törvénybe foglalt nemzeti emléknapon is akkora csicsás nemzeti lufit eregettek a Hősök terén, mint egy emeletes ház. Nem voltam ott, így nem tudhatom, gyűjtöttek-e akkor is aláírásokat a „békediktátum” eltörlésért, de hogy korábban szemtanúja voltam az újpesti piacon ilyen ürüggyel történő tiltott adatgyűjtésnek, azt becsszóra állítom. Megfordult a fejemben, hogy szólok már az ott sétifikáló két rendőrnek, hogy ugyan állítsák már le az akciót, de attól tartva, hogy a zsaruk nem feltétlenül értenék meg az aggályaimat a vonatkozó történelmi ismeretek hiányában, eltekintettem tőle. 

A nagy összmagyarkodásban kicsit elhallgatják, hogy a szóban forgó dokumentumot speciel az akkori jobboldali, az őfőméltósága, Horthy Miklós kormányzó úr által gründolt Simonyi-Semadam Sándor kormány tagjai írták alá. (Eléggé snassz, nemdebár?) Mint ahogy azt is, hogy az a szerződés már rég nincsen hatályban. 1947.02.10-én került sor Párizsban a jelenlegi határállapotokat rögzítő megállapodás megkötésére, ami sok tekintetben kedvezőtlenebbre sikertelenedett a trianoninál. Mégse uszít ellene senki. A néptudatban a lejárt szavatosságú Trianon rögzült. Egyik politikus sem annyira hülye, hogy a párizsi békekötés ellen ágáljon, elvégre a drágajó véreink határon innen és túl azt sem tudnák, miről van szó.

*

Mit kíván a magyar nemzet?

12 kg krumplit a szokásos 10 helyett, választások jöttén.

*

Megvan annak is a maga bája, amikor a magyar állammaffia a csődhelyzetbe juttatott országa lakosságát arra biztatja-terelgeti-kényszeríti, hogy sajtpapírok ellenében ugyan kölcsönözzék oda nekik a megtakarított összes pénzüket. Újra itt a nyár, hadd röpködhessenek, yachtozhassanak, kurvázhassanak, plázázhassanak kényük-kedvük szerint. 

Igen, ez ugyanaz a tékozló brancs, amelyik pár évvel ezelőtt az IMF-et kiebrudalta, amelyik számolatlanul fogadta be a külföldieket ugyanezzel a feltétellel (nevezetesen hogy jegyezzenek államkötvényeket), amelyik hangzatosan kampányolt az államadósság lenullázása mellett.

Egyszerűbb nekik csontig adóztatni a polgárait, eladósítani az ük-ükunokáinkat is, mint visszaállítani a jogállamot, megszüntetni a korrupciót, beröffenteni a gazdaságot. 

Kérdésem csak annyi, hogy mégis, meddig lehet a tényleges cselekvés hiányát látványpropagandával elfedni? Meddig lehet elmenni a nép kiszipolyozásában, palira vevésében? Mikor fulladnak bele a saját fekáliájukba pimasz „védelmezőink”?

*

Nem mind arany, ami kénylik.

*

A szobrot leleplezték.

A szobor nem leplezett le semmit.

*

Hende-monda: „Nagyjából utolértük az osztrákokat.”

*

Védelmet is nyújtó lövészárok hiányában csak úgy kapkodom a fejem a sok elsüvítő sületlenség hallatán. A Főni kiválasztottai ontják magukból a temérdek badarságot, ez ottan afféle alapkövetelmény. Azt persze már kevesebben veszik észre, hogy gyakorta a Btk. tiltó rendelkezésébe ütköznek ezek a megnyilatkozások, de a hatalom birtokosai által biztosított büntetlenség tudatában a verbális asszóknál nagyobb galádságokat is elkövettek a nagy Duna mentében.

A sok halász, vadász, hadarász közül most egyet említenék, a kerepesi polgármestert. Neve nem érdekes, maga a jelenség az, ami szót érdemel. Az, hogy ebben a kuplerájban minden kellően erektált faszomfitty meg van győződve arról, hogy azt tehet a maga kis szemétdombján, amit csak akar.

„Elmentek.” ezzel a címmel tette közzé önfényező videoját a városvezető. Elkerepeli, hogy sikeresen elüldözött egy családot a településről. Kikergette őket, mint Jézus a kufárokat a templomból, és ezt a hőstettét fontosnak tartja tudatni is országgal-világgal. 

Minden településen vannak olyan személyek, családok akik/amelyek olykor rossz fát tesznek a tűzre. Netán életvitelük irritálja a környezetükben élőket. Azonban egyik polgármester sem mindenható. Senki és semmi nem jogosítja fel őket hogy személyesen lépjenek fel a rendbontók ellen. Vannak erre hivatott hatóságok, amelyeknek joga és kötelessége intézkedni indokolt esetben. Tökös legényként mutatkozni az „alattvalók” előtt nem több, mint ócska népszerűséghajhászás. 

Most hogy az első éjszaka jogát (latinul: ius primae noctis-t) és a pallosjogot (más néven szabad ispánságot, latinul: jus gladii-t) is – remélhetőleg örökre – eltörölték már, senki „elöljáró” vagy „helytartó” ne vindikáljon magának több jogot, mint amiennyi valóban megilleti. A társadalmi és a kisközösségi béke feltétele a mások jogainak a tiszteletben tartása. A kevés megmaradt lakossági jog egyike a lakó- és tartózkodási hely szabad megválasztása. Tudtommal mindenkinek joga van ahhoz is, hogy az ellene felhozott bármely vád ellen független, részrehajlástól mentes  bíróság előtt, nyilvános tárgyaláson  megvédhesse magát.

Aki bűnt követ el, vét az együttélés szabályai ellen, az bűnhődjön. A polgármesternek is van mozgástere, beszélhet az érintettekkel, jelzéssel élhet hatóságok felé. De az igazságosztás nem az ő asztala. Nem vonulhat fel személyében lángpallossal a kezében, nem pattogtathat ultimátumokat és jogsértő eljárásával – arcvesztés nélkül – nem dicsekedhet a közösségi médiában. 

Még azt hinnék egyesek, hogy neki mentek el otthonról.

*

Aki másnak vermet ás,

az magának utat épít.

*

„Két út áll előttem

melyiken induljak?”

(Régi magyar népdal)

Két kút van előttem,

melyikbe ugorjak?

(Mai magyar valóság)

*

Nem azért születtem magyar földön, hogy valahol külországban legyek magyar.

Tamási Áront parafrazálva: azért vagyunk a világon, hogy itthon legyünk otthon benne.

Pandula Dezső

Címlapkép forrása: Facebook/Warholik Zoltán

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább