NEHAZUGGY

Egy csomó ember attól retteg ma Magyarországon, hogy mindjárt kitör az atomháború

Swan Edgar | 2023. Június 17, Szombat | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 137,129 forint, még hiányzik 2,862,871 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! A tegnapi förtelmes, aljas, cinikus Orbán-igehirdetés után ránk is fér némi kikapcsolódás, mert amit összehordott a súlyosan küldetéstudatos harci békepáva, az kimeríti az álhírterjesztés és a pánikkeltés összes kritériumát. Nem a jogit, mert ahhoz nem értek – szerintem a csúti sem, pedig fizettük neki a jogi egyetemet, diplomát is kapott, de a szükséges további feladatokat már nem csinálta meg, így sem ügyvédnek, sem más jogi foglalkozás elvégzésére nincs képesítése. Ügyvérbojtárnak mehetne, de tudtommal nem kapkodnak a hatvanéves ifjakért ezen a területen -, de a józan paraszti ész felől nézve biztosan. Azt mondja ez a néplélek-húr, hogy Európában háborús pszichózis van, ezért nem szárnyalóak a magyar diplomácia sikerei. Ehhez persze szorosan hozzátartozik az is, hogy a mi házi békepávánk békét akar teli tüdőből, a többi ország – értsd: amely országok vezetői és polgárai egytől egyig idióták, mert a harctéren akarják megnyerni a háborút, szemben vele, akinek egyedül van éleslátása és zsenialitása, mert ő tárgyalással. Én nem vagyok történész, de hirtelen nem emlékszem olyan háborúra, mely nem a harctéren dőlt el. Amennyire emlékszem a történelemórákra, úgy szokott lenni, hogy az egyik fél leveri a másik felet, majd tárgyalóasztalhoz kényszeríti, és megszületik a megállapodás. Olyan megállapodás, melyet a győztes fél diktál – háborút akar.

Volt pofája azt is beleszőni a mesébe, hogy ha béke lesz, de legalábbis tűzszünet, akkor az infláció is visszaáll a normális szintre. Azt most sem, soha sem, ő sem és az udvaroncai sem magyarázták még el, hogy miféle háborús/szankciós infláció az, amely kizárólag csak Magyarországot érinti, de mindjárt dupla, tripla mértékben, mint bármely másik tagállamot. A többi országban – azokban is, melyek belesodródtak a háborúba, hiszen átengedik a határaikon, légterükön a fegyverszállítmányokat, esetleg maguk is szállítanak fegyvereket az ukránok támogatására -, pontosabban 20 uniós tagállamban egy számjegyű az infláció, a többi tagországban 10-12,5 százalék között mozog, csak Magyarországon 20 százalék fölötti, de legalább bőven, 21,9 százalék. Ennél is boldogabbak leszünk, ha az élelmiszerár-inflációra vetjük szemünk sugarát. Az nálunk 33,2 százalék, a következő versenyző – egyben második helyezett – Szlovákiában 21,9 százalék, az uniós átlag 15,1 százalék. Tudom, hogy a birkagombákat ez nem érdekli, nem is értik, de minket, többieket igen. Tessék kedves a következő igehirdetéskor magyarázatot adni erre! Köszike.

Ami a további pánikkeltést illeti; Orbán nem először veti be az urántartalmú lőszerek kérdését. Most ismét elővette, egyetlen szót sem vesztegetve arra, hogy elmagyarázza a hallgatóságnak, pontosan miről is van szó. Az urántartalmú lőszer nem atombomba. Szegényített uránt használnak bizonyos lőszerek gyártásához, ez az urán sem veszélytelen persze, szennyezi a közvetlen környezetet, aljas dolog ilyet használni. Ám nem az az urán, amire célozgat a vezér, amit ki nem mond ugyan, de úgy fogalmaz, hogy az egysejtűek azt hihessék, és féljenek, rettegjenek, hogy Hirosimához hasonló tragédia előtt áll Európa. Ez elmondhatatlan aljasság, mocskos csúsztatás és végtelen gonoszság, hiszen egy csomó ember attól retteg ma Magyarországon, hogy mindjárt kitör az atomháború, ő és szerettei egy szörnyű gombafelhőben válnak hamuvá hamarosan. Eddig sem voltak gátlásai a tudatrepedésnek a hatalma megtartásához megfelelőnek ítélt eszközök válogatása közben, de ez talán a legmocskosabb. Eddig. Az pedig csak természetes, hogy Európa esze megszakértette a háborús stratégiát, és abban maradt magával, hogy az unió részéről is, az ukrán vezetés részéről is elhibázott. Ha valaki, a csúti kocafocista ezt biztosan jobban tudja (mint minden mást is), főként, ha olyan nagyszerű tanácsadókkal veszi körül magát, mint ő.

A háború továbbá azért is nem képes békébe fordulni – amellett, hogy senki nem hallgat a mi nemzeti zseninkre -, mert Soros György egy háborús spekuláns, aki emberéletek árán is pénzt akar keresni. Ezért nagyon rossz hír a béketábor számára, hogy eljárást indítottak Donald Trumppal szemben, mert ő az egyetlen, aki meg tudná állítani ezt a háborút. Igazából Trump elnök úr – akit a Jóisten áldjon meg mind a két kezével, de még a lábával is – szintén Soros György áldozata. Mert a Soros-birodalom kavarja a szart, ők tesznek meg mindent azért, hogy ez a csodálatos politikus ne indulhasson a következő választáson, pedig ha indulhatna, egyből kitörne a világbéke. Azt nem Orbán mondta, csak én jegyzem meg, hogy a magyar származású milliárdos keze ezek szerint bárhová elér. Már amennyiben feltételezzük, hogy ő – vagy valamelyik fizetett békaembere, mert ilyenből is sok van neki – személyesen somfordált be a Fehérházba, és onnan ingajáratban hordta ki a szigorúan titkos aktákat, köztük olyanokat is, melyek atomtitkokat érintenek. És melyeket senki, még az Amerikai Egyesült Államok elnöke sem vihet ki onnan. És ez az ügyes Soros nem csupán kihordta kamionszám az aktákat, de be is hordta Trump nyaralójába. Agyafúrtságában odáig ment, hogy még a klotyóba is rakott néhány tucat doboznyi titkos iratot, ha máshol nem lelnék meg a plafonig érő iratkupacokat az éber hatóságok. Momentán nem tartom valószínűnek, hogy 92 gyertyát kelljen rázsúfolni a szülinapi tortámra, de ha mégis, szeretnék olyan fitt lenni fizikailag is, szellemileg is, mint az ármányos Soros György, aki még most is vasmarokkal irányítja az Amerikai Egyesült Államokat is, az Európai Uniót is. Én mondjuk egyiket sem óhajtom irányítani, csak úgy éldegélnék szerényen az összes normál déd- és ükunokám figyelő tekintetétől kísérve, akik hiába szerveznék meg a temetésemet havonta, a krematóriumban addig nem fogadnak, ameddig életjeleket mutatok.

Addig azért még van egy kis idő, úgyhogy most veszem a búcsúmat, nyugis, békés, kellemes szombatot kívánok mindenkinek! Mi – szombat ide vagy oda – hamarosan jövünk vissza az első beszólással. Mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!