Június 20,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ja persze, már megint a Nyugat húzgálja az orosz medve bajszát

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,908,701 forint, még hiányzik 1,091,299 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lőtávolban sincs a béke: tovább hergeli Putyint a Biden-kormányzat már Washington is adna szegényített urán lövedékeket Kijevnek. Ez a cím a Mandiner egyik cikkénél jelent meg, amely azzal foglalkozik, hogy az Egyesült Királyságot követően az Egyesült Államok is úgy döntött, hogy szegényített urán lövedéket ad azokhoz a tankokhoz, amelyeket korábban kaptak az ukránok. Tehát a Mandiner véleménye szerint Biden hergeli Putyint. Emlékezhetünk a háború elején elmondott szavakra, miszerint a Nyugat az orosz medve bajszát húzgálta, ezért nem lehetett csodálkozni azon, hogy Putyin dühbe gurult, és megtámadta Ukrajnát. Jól láthatóan egyesek a mai napig kitartanak emellett és azt hiszik, hogy az ukránok maguknak és a NATO-nak köszönhetik azt, hogy az oroszok megtámadták őket. Ezek az emberek egészen komolyan elhiszik, hogy nem Oroszoroszág az egyetlen felelőse a harcok kirobbanásának.

Nos, ha valaki hergel ebben a helyzetben, az az orosz vezetés és Putyin, nem pedig a Nyugat. A Nyugat csupán segítséget nyújt annak az Ukrajnának, amely már régen elvesztette volna a háborút az akkor még jóval erősebb Oroszországgal szemben, ha nem kapnak segítséget. Ezt mindenki pontosan tudja és talán Putyin sem számított erre, talán ezért mert belevágni annak idején a háború megindításába. A Nyugat viszont tanult a korábbi hibáiból, és nem hagyta magára Ukrajnát, amely ugyan óriási veszteségeket szenved a mostani harcokban, de legalább a háború végén elmondhatja, hogy nem kebelezte be Oroszország, pedig a háború kirobbanása előtt még komoly világbirodalmi tervei voltak, amelyekből mostanra kénytelen volt azért leadni, hiszen jól láthatóan esélye sincs az orosz katonáknak arra, hogy a harctéren megverjék a nyugati segítséggel megerősített ukrán hadsereget.

Egyesek szerint az amerikaiak igencsak jól járnak ezzel az elhúzódó háborúval – a fegyvergyártók nyilván nagyot kaszálnak ezen, de ez mindig is így volt – az EU pedig óriási veszteségeket szenved el, amivel aláássa globális pozícióját, de kérdés, hogy mégis mi mást tehetne jelen helyzetben az EU? Pénzt és fegyvereket küld a legtöbb ország, amivel minden lehetséges segítséget biztosítanak az ukrán védők számára, akik már számtalan orosz támadást tudtak sikerrel visszaverni. A mostani ellentámadás pedig – amelyet nemrégiben jelentettek be az ukránok – eldöntheti a háború menetét, hiszen annak eredményességétől függhet, hogy a Nyugat milyen fegyverekkel és mennyi pénzzel hajlandó támogatni az ukránokat. Most elengedhetetlen, hogy sikeresek legyenek, hiszen akkor megfordulhat a háború menete és lassan, de biztosan megkezdhetik a területeik visszafoglalását, amelynek következtében az oroszok visszaszorulhatnak majd a saját határaik mögé.

Én nem tudok és nem is akarok azon az álláspontomon változtatni, hogy ennek a háborúnak csupán egyetlen nyertese lehet; az ukránok. Őket támadta meg az orosz hadsereg, az ő városaikat, falvaikat rombolták porig a betolakodók és az ő családtagjaikat, barátaikat ölték meg értelmetlenül a saját szülőföldjükön. Ezen semmi sem változtat. Az oroszok felelősek azért, ami Ukrajnában történt és történik most is, amit egyhamar nem fog elfelejteni nekik a világ. Nem az átlag orosz polgárok, hanem azok, akik boldogan masíroztak egy másik országba azért, hogy ártatlanokat gyilkoljanak. Persze sokan voltak olyanok is, akiket kényszersoroztak, vagy akik soha nem is akartak háborúba menni, de nem volt választásuk. Ezek a sokszor fiatal katonák és családtagjaik, barátaik ugyanúgy a háború áldozatai. Persze nehéz megítélni ezt most, hiszen sokan – pláne, ha hadifogságba kerülnek – azt fogják mondani, hogy őket erőszakkal vitték a frontra. Ember legyen a talpán, aki képes eldönteni, hogy hazudnak-e, vagy sem.

De ameddig ezen morfondíroznak sokan, addig a felelősök névsorát kellene összegyűjteni, hogy a harcok végeztével minden egyes parancsnokot és vezetőt felelősségre lehessen vonni független bíróságok által. Akár tetszik, akár nem, az oroszok kénytelenek lesznek megfizetni a háború árát. Lehet, hogy létrehoztak egy belső piacot, amely még egy ideig működőképes lesz, de egy olyan globális világban, amilyen a mai, ez nem tartható fenn a végtelenségig. Ott van Észak-Korea, amely lényegében inkább hagyja, hogy a saját polgárai éhezzenek, mint hogy külföldi ételt, vagy bármiféle segítséget fogadjanak el. Oroszország nyilván sokkal nagyobb, mint az említett diktatúra, de azért ők is komoly gátakba ütköznek egyes termékek előállítása során. Más kérdés persze, ha az orosz vereséget vezetőváltás is követi, hiszen akkor talán egy napon Oroszország csatlakozhat a modern országokhoz és egy napon még akár az is megtörténhet, hogy nem egy diktatórikus vezetőre, hanem demokráciára lesz majd igény. Mondjuk ezt mi, magyarok sem voltunk képesek még felfogni, pedig elviekben 1989 óta szabadok vagyunk, de ami késik, ugye…

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.