Június 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ne védjük már a roskadozó rendszert állandóan

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,873,430 forint, még hiányzik 1,126,570 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben arról számoltak be a hazai lapok, hogy a Szent János kórházban penészes kenyeret és vélhetően romlott felvágottat sikerült felszolgálni reggelire a gasztroenterológiai osztályon. Ez egyébként mindenhol megbocsáthatatlan bűn lenne, de ezen az osztályon konkrétan olyanok fekszenek, akiknek emésztőrendszeri problémáik vannak, ezért külön felháborító az, hogy ilyen megtörténhetett. És igen, kell is és lehet is a 13 éve hatalmon lévő magyar kormányt bírálni, sőt, szidalmazni is emiatt, de azért arról sem érdemes megfeledkezni, hogy azt a kenyeret azért valaki odaadta. Mert megértem, hogy esetleg nincs pénz arra, hogy jó minőségű ételt vásároljanak, de itt még csak nem is erről van szó, hanem arról, hogy vélhetően több hetes kenyeret sikerült felszolgálni a betegeknek, amivel komoly problémákat okoztak. Ez nem egy félvállról vehető téma, ezért a kórház belső vizsgálatot indított, ahol majd vélhetően felelősségre vonnak egyetlen embert – ez szokott történni ilyenkor –, és egészen addig csönd lesz, ameddig a rendszerhibából adódóan elő nem fordul majd hasonló eset a jövőben.

Ahhoz már sokan hozzászokhattak idehaza, hogy a kórházi koszttól nem megerősödni lehet, hanem legyengülni. Hiszen nem elég, hogy esetleg szemmel láthatóan penészes, vagy romlott, de ha esetleg nem is lenne az, akkor nem tartalmaz elég kalóriát ahhoz, hogy a betegségből felépülni kívánó, jellemzően legyengült beteg megerősödjön. Néha egy darab vajas kenyeret kap a páciens egy szelet parizerrel, vagy egy fél almát, ami bármilyen normális országban óriási felháborodást váltana ki. Mi magyarok már megszoktuk. Tudjuk, ha kórházba megyünk viszünk wc papírt, törülközőt, fogkrémet vagy épp ételt, ha nem akarunk éhezni. Mi mindig alkalmazkodunk a helyzethez, ezért sem történik soha változás ebben az országban. Erre egy tökéletes példa az alábbi komment, amelyet most név nélkül idéznék.

Kétségtelen, hogy van ennél korszerűbb kórház az országban, de azért ennyire nem mernék általánosítnai, mint a cikk címe. Fél éven belül kétszer is megfordultam ebben a kórházban ilyen-olyan műtétek kapcsán, de soha nem volt penészes kenyér és romlott felvágott egyik étkezésre sem. Pedig az egyik alkalom a legnagyobb nyári hőségben volt!

A drága beteg már két alkalommal járt a kórházban az elmúlt fél évben és egyszer sem evett sem penészes kenyeret, sem pedig romlott felvágottat. Akkor biztosan minden a legnagyobb rendben van. Hiszen a gyilkosokról is mit szokás mondani idehaza? Pedig minden reggel köszönt és udvarias volt, aztán mondjuk megölte a családját álmában, de köszönt, és az a lényeg. Fogadjuk már el azt a tényt, hogy ha valamiért fizetünk – márpedig az orvosi ellátás ilyen, hiszen a TB nem viccnek van, ugye -, akkor azért joggal lehetnek bizonyos elvárásaink. Lehet, hogy nem svájci kórházi kosztot fogunk kapni a havi befizetett adónkért, de ha akár egyetlen alkalommal is penészes kenyeret, vagy romlott felvágottat kapunk – ami szélsőséges esetben akár egy beteg életébe is kerülhet –, akkor igenis kürtöljük világgá, hiszen hiba történt. Mert nem elég, hogy rászakad az emberre a vakolat, retkesek a mosdók, omladoznak a lépcsők, de már a romlott ételt is el kellene fogadnunk?

Nem kellene a végtelenségig védeni a kórházakat, mert az egy dolog, hogy alulfinanszírozottak, de azért ott előfordulnak olyan esetek is, amelyeknek nem sok köze van ehhez a tényhez. Ha az orvos vagy a nővér elküld minket melegebb éghajlatra, az nem az alulfinanszírozottság miatt történik, mint ahogy alapvetően az sem, ha penészes kenyeret és romlott felvágottat szolgál fel nekünk valaki. Ezek olyan hibák, amelyeket azonnal orvosolni kell és nincs kivétel. A kutyát sem érdekli, hogy valakinek éppen szerencséje volt az adott kórházban és kedvesen bántak vele, az étel pedig ehető volt. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a betegek nagy része hasonló bánásmódban részesül. De itt nem a kórházi dolgozókat szeretném reflektorfénybe helyezni, hiszen a problémák rendszerszintűek, amelyeket csak strukturális változtatásokkal lehetne megoldani, de az az igazság, hogy a kórházba besétáló beteget egy idő után ez már nem érdekli. Mert neki fájdalmai vannak, ő jobban szeretne lenni. Nem fázni és éhezni, vagy mocskos wc-re menni, hanem meggyógyulni. Ahhoz viszont, hogy ezen változtatni lehessen, az (is) kell, hogy nem mentegetjük a kórházakat, vagy magát a kormányt, hanem beállunk azok mögé, akiknek volt merszük ezt megemlíteni. Mert az a helyzet, hogy az emberek többsége csak a közösségi médiában számol be arról, hogy min is ment keresztül, ahelyett, hogy mondjuk valamelyik laphoz fordulna. Mert a sajtó igenis képes – lásd éppen a fenti példát – arra, hogy a figyelem középpontjába helyezze a problémát.

De ha némán tűrjük, és elfogadjuk azt, hogy egyre rosszabb a helyzet, akkor csak a további romláshoz asszisztálunk. Nyissuk már ki a szánkat, és keressük fel a különböző még független sajtóorgánumokat akkor, ha van olyan történetünk, amelyet el szeretnénk mesélni. Mert semmiféle változást nem fog okozni az, ha valaki a Facebookon egy kommentben leírja, hogy igen, ő is romlott kenyeret szokott enni ebben a kórházban. Nem nagyon van már mitől félni, már rég nincs hova hátrálni, szerintem adjunk hangot a véleményünknek végre.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.