Június 15,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A multikultúra nem egy fenyegetés

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,681,290 forint, még hiányzik 1,318,710 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sokan rettegnek attól Európa több országában, hogy mi lesz a kultúránkkal, mi lesz a homogén népeinkkel akkor, amikor mások idejönnek és változtatnak ezen. Én ezt a „problémát” sosem értettem, hiszen 10 évvel ezelőtt, amikor elhagytam Magyarországot szembesültem azzal, hogy milyen is, ha egy multikulturális közegben élek. Spanyolok, olaszok, amerikaiak, egyiptomiak, pakisztániak és így tovább. Nincs értelme minden, itt szimbiózisban élő kultúrát felsorolni, hiszen úgy vélem, aki valaha is élt ilyen közegben pontosan tudja, miről beszélek. Akik esetleg még soha nem tapasztalták ezt meg, azoknak azt mondanám, hogy sok mindenből kimaradnak, hiszen bármiféle elrettentés ellenére, amit a magyar kormány megpróbál ráerőltetni a magyarokra, egyáltalán nem rossz érzés egy ilyen közegben létezni, hiszen a kutyát sem érdekli, hogy honnan jöttél és mit csinálsz, a fontos egyedül az, hogy milyen ember vagy.

Ehhez persze kezdésként meg kell tanulni legalább angolul, hiszen ha ezt megteszi az ember, akkor egy olyan hatalmas ajtó tárul fel előtte, amelynek létezéséről talán soha nem is tudott. A különböző nyelvtudással különböző kultúrákhoz fér hozzá az ember, ezeket veheti akár külön képességeknek is, hiszen ezek megszerzésével olyan tudás birtokába kerül, amelyet semmilyen más módon nem szerezhet meg. Mert elmehet az ember az egyetemre, szerezhet diplomát, ledoktorálhat, de soha nem lesz képes megérteni más kultúrákat, még akkor sem, ha esetleg elméletben érti ezeket. Mert olvashat róla magyarul és leírhatják neki mások, de soha nem lesz ugyanaz az érzés, amit akkor tapasztal meg, amikor maga képes beszélni más kultúrákból érkezőkkel, amikör közvetlen a tapasztalat.

Hogy ezt most miért is hozom fel? Tegnap este egy asztalnál ültünk az ismerőseimmel, akik az Egyesült Államokból, Csehországból, Görögországból és Svájcból jöttek. Olyan tapasztalatokról és élményekről beszéltünk, amelyeket nem lehet könyvekből kiolvasni, filmekből sem élheti át az ember. Vagy megérti őket az által, hogy beszél egy közös nyelvet, vagy sem. És ez nem az első alkalom volt, hogy ilyen baráti társaságban voltam, hiszen az ismerőseim többsége külföldi állampolgár, akiket ide hozott a sors. Most nem megyek bele abba, hogy mely országokból vannak barátaim, hiszen nem ez a cikk lényege, hanem az, hogy a multikulturális közegnél jobb dolog nem nagyon létezik. Itt tanulhat igazán az ember, itt tapasztalhatja meg, hogy miként gondolkodnak mások és ez az, ami által igazán megértheti, hogy semmi, de tényleg semmi értelme nincs a xenofóbiának.

A minap egy autós applikáció által utaztam egy közeli városba,  a sofőr egy 60 éves, közigazgatásban dolgozó ember volt, aki olyan érdekes történeteket mesélt el, amely nem tudott nem  mosolyt csalni az arcomra. Nem egy megsavanyodott ember történeteit hallgattam, hanem egy olyan emberét, aki szerint a nyelvtudás egy olyan dolog, amely arra ösztönzi az agyat, hogy folyamatosan fejlődjön, hogy mozgásban maradjon és 60 évesen se adja fel. Négy nyelvet beszélt az utazótársam, arról mesélt, hogy milyen volt más országokban élni, hogy milyen barátságokat kötött Németországban, vagy Olaszországban, ahova a sors sodorta az elmúlt években. Arról beszélt, hogy utazni akar, hogy meg akarja tapasztalni az életet más országokban is, és soha nem akar változtatni ezen a mentalitásán. Hatvan évesen mindössze pár éve van addig, hogy nyugdíjba vonuljon, de nem azon gondolkodik hogy miként töltheti majd utolsó éveit egy karosszékben, hanem azon, hogy milyen újabb kihívásokat találhat magának az által, hogy külföldieknek tanít spanyolt, vagy hogy mennyire jó lenne megtanulni portugálul, hiszen akkor a szomszédaival is beszélhet.

Véleményem szerint semmi sem rosszabb annál, mintha az ember úgy könyveli el, mintha az az ország ahol él, és az a nyelv amit beszél, tökéletes és elégséges az életéhez, hiszen ha így dönt, olyan dolgokból marad ki, amelyek nem sokaknak adatnak meg. Magyarország egy szép hagyományokkal és kultúrával rendelkező ország, de ez nem azt jelenti, hogy az a világmindenség közepe. Magyarországon túl is van élet és vannak történetek, amelyeket érdemes lehet meghallgatni. Azzal viszont, hogy sokan xenfóbok és arról beszélnek, hogy nem szabad a népeknek keveredniük, fel sem fogják, hogy mennyit veszítenek. Mert az átlag ember, érkezzen is bárhonnan, egy aranybánya. Egy sor olyan dolgot mutathat meg nekünk és taníthat meg, amelyről soha fogalmunk sem lett volna. Ezek az emberek nem eltörölni akarják a kultúránkat, vagy átírni a történelmünket, nekik egyetlen céljuk az, hogy az általuk megélteket és tapasztaltakat másoknak is megmutassák.

Én valahogy még soha sem kaptam itt Spanyolországban meg azt, hogy maradjak már csöndben, őket nem érdeklik a magyar ételek, a magyar szokások, vagy a magyar zene. Boldogan, érdeklődve álltak a dolgokhoz, hiszen veszítenivalójuk nincs, viszont olyan plusz tudásra tehetnek szert, amely akár még fel is keltheti az érdeklődésüket. Magyarország történelme is ennek a tökéletes bizonyítéka, hiszen egy olvvasztótégely vagyunk, ahol svábok, cigányok, szlávok, vagy épp törökök hozták magukkal azt, amivel rendelkeztek és tették a magyar kultúrát még gazdagabbá ezzel. Véleményem szerint ennél nagyobb kincs nem nagyon létezik. Pont ezért sem hittem soha abban, hogy homogénnek kellene megtartani az országot, mivel már egyébként sem az, talán soha nem is volt. Nincs is nagyon olyan ország, amely ne rendelkezne más kultúrák jegyeivel. Még a nagyon homogénnek tűnő Lengyelországban is megtalálhatóak olyan kulturális jegyek, amelyek alapvetően máshonnan érkeztek. Ettől viszont egy ország nem szegényebb, hanem pont, hogy gazdagabb. Persze ezt az soha nem értheti meg, aki még életében nem járt külföldön, ezért is javasolnám ezt mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül. Tapasztalja meg, milyen az élet egy másik országban, aztán döntse el, hogy mekkora tragédia is a kultúrák keveredése.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.