NEHAZUGGY

Fékek nélkül, kanyarban előzve száguld velünk a biztos pusztulásba

Vogronics András | 2023. Június 12, Hétfő | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 412,710 forint, még hiányzik 2,587,290 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Erős hét van mögöttünk, az kétségtelen (vigasztalásul mondom, hogy ez a hét se lesz különb), több fronton is folyik a zsibbasztó propagandahadjárat, és bár mondani se kell, de azért mondom: a Fidesz összes előrángatható prominense fullba nyomja a kretént, ahogy azt tőlük már megszokhattuk tizenhárom év alatt. Rákay művész úr sem tud leállni, muszáj neki az oviba bejárni, hogy egy nagy klasszikust idézzek. Nem is tudom, egyáltalán kell-e nekünk ilyen mélyre hajolni, és foglalkozni ezekkel a középső csoportosok szintjén is nevetségesen gyengének számító hisztériás műsorokkal. Végül is arra jutottam, hogy azért nem árt, ha ezeket olykor dokumentáljuk az utókor számára, mert kurva élet, hogy az utókor nem fogja elhinni, mi ment ebben az országban ezekben a vérzivataros években.

Abban az országban, ahol ott tartunk – tegnap reggel érintőlegesen volt szó róla, de nem tudom feldolgozni azóta se -, hogy a Latorcai Csaba nevű államtitkár és miniszterhelyettes, a felújított máriabesenyői Trianoni kereszt ünnepélyes megáldásán arról beszélt, hogy

„az Európai Unió bürokratái olyan gazdasági bevándorlókat akarnak erőszakkal betelepíteni, akiknek semmit nem jelent a keresztény kultúránk, sőt sokuk nem olyan rég még fizikailag is üldözte a keresztényeket a Közel-Keleten”.

És igen, erre a 22-es csapdájára emlékeztető helyzetre talált egy igen jól megfontolt, szerinte működőképes alternatívát, miszerint:

„Biztatok arra mindenkit, hogy követve őseink évszázados hagyományát, állítsunk új, modern kereszteket az utak mentén, a falvakban, a városokban, állítsunk minél több keresztet a békéért”.

És még mindig nem volt vége, csak ezután jött a lényeg:

„Ígérem, nem fogjuk hagyni, hogy migránsokkal árassza el Magyarországot az európai baloldal és velük összefogva a dollárbaloldal”.

Bingó, bazdmg! Nincs mese, szerintem a hívek kezdjenek el nagyon gyorsan cselekedni, és indulás valami barkács áruházba, ahol be lehet szerezni a keresztfaragáshoz szükséges eszközöket és alapanyagokat. Bár lehet, hogy ez sem jelent megoldást mindenre, mert aki mondjuk tömbházban lakik, az ugye nem tud a kertbe keresztet ültetni. Viszont talán annak elég lehet, ha a balkonládába szúr egyet (ha van neki balkonja), az is hatásos tud lenni a migránsok ellen. Viszont aki gyémánt védettséget akar magának, az nyugodtan alakítsa át a gyerekszobát vagy a gardróbot házi kápolnává, és ott mormogjon el naponta vagy 10 miatyánkot! Azt mondják a Semjén-féle, magukból kivetkőzött sámánok, hogy az segít igazán. Ha az sem, akkor fohászkodjanak a végső megoldáshoz: Jézus Viktorhoz. Aki úgy turnézik a keleti diktatúrákban, mint annak idején a Rolling Stones Európában.

A homárfogyasztó azért utazott a messzi Asgabatba, hogy elmélyítse Türkmenisztán és Magyarország kapcsolatát, amelyet úgy jellemzett, hogy kiszámíthatók, megbízhatók és a kölcsönös tiszteleten alapulnak. Orbán azt tapasztalta, hogy „a szuverenitás a türkmén embereknek ugyanolyan fontos, mint a magyar embereknek”, de szerinte a békepártiság is összeköti a két országot. Igen, az sosem árthat meg, ha van tapasztalat. Bár én nem tudom, hogy egy fél-, pláne egy egész diktatúrában miféle szuverenitása lehet az embereknek, de ez kit érdekel? Szerintem a híveket nem nagyon, nem tartom valószínűnek, hogy egyáltalán tudják, hol van ez az ország, mi történik és mi történt ott az elmúlt években. Pedig hasznos lenne tudniuk, hogy egy volt szovjet tagköztársaságról van szó, ami körülbelül annyira független és demokratikus, mint a mi tejjel, mézzel folyó kárpát-medencei Kánaánunk. Ahol vajban fürdünk a kolbászból font kerítés tövében. De legalább van kurva sok földgáz, és azt majd mi jól megvesszük háromszoros áron, ahogy szoktuk. Ha szerencsénk van, csak háromszoros áron. Mert a drága nemzetvezetőnek semmi nem drága, főleg úgy nem, hogy mi fizetjük a nagybevásárlásokat. A miénket is, az övét is. Az emberi és szabadságjogok helyzete rossz, főleg a kisebbségekkel való bánásmód, a szólás- és sajtószabadság, továbbá a vallásszabadság terén vannak problémák. A Szovjetuniótól való 1991-es függetlenné válása után az államot három totalitárius rezsim uralta. Egy ideje Serdar Berdimuhamedow miniszterelnök uralja, ezt a pozíciót az édes jó apukája hagyta neki örökül, bár állítólag megbánta. Na, pont az ilyen országok kellenek nekünk, nem a rothadó Nyugat meg a migránssimogató liberális buzeránsok. Álljon már meg a verekedés, uraim! Rend, fegyelem, éberség!

Aztán ki tudja, hogy mikor és hogyan, de természetesen megjelent Törökországban is, ahol szombat este BL-döntő volt, Erdogan szultánnal megnézték az angol-olasz összecsapást. Azóta nincs hír a vezérről, igaz, azt se kötötte az orrunkra az MTI, hogy minő fontos közfeladatot lát el szombat este Isztambulban. Biztos kipihente már azóta a fáradalmait valami nagyon sok csillagos szállodában, vagy a szultáni rezidencián.

Semjén doktor is részt vett az orosz túszejtő expedíció egyik felvonásában, bár nem árult el semmi konkrétumot, miután kiderült, hogy igazából hadifoglyokat menekített, akik nem is hadifoglyok, hiszen nincs is háború, csak különleges katonai hadművelet. De ha lenne, akkor sem így hívnák a 11 ukrán állampolgárságú, kárpátaljai származású embert. A lényeg, hogy harcoltak Oroszország ellen, és fogságba estek, Semjén meg amúgy is jártas a rénszarvas vadászatban, úgy gondolta, most ő lesz Robert de Niro, a szarvasvadász, és mint egy betépett Rambo, megmenti a foglyokat. Persze ez így nem igaz, csak az én fantáziám túl élénk, az egész sztoriban az a legjobb, hogy senki nem tud semmit, de azt egyáltalán nem érdemes kizárni, amit az ukránok tudni vélnek, hogy szépeket kell mondaniuk Magyarországról, Kirill pátriárkáról, és csúnyákat az ukránokról és Zelenszkijről. Most mi van? Ez igazán nem nagy ügy, ennyit igazán megtehetnek, bárkik is legyenek. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ennek az elmebajnak a vége. Mert azt borítékolható, hogy ennek a sztorinak itt még nem lesz vége. Ez is olyan mint a TEK által megmentett hős Gruevszki, akire rámértek pár év börtönt, de Viktor ezt nem hagyhatta, és elrabolta a haverját, hogy itt nálunk békében és biztonságban tudjon tovább garázdálkodni.

Mindeközben a világ civilizáltabb felén (és most nem Romániára gondolok, ahol a tanárok 90%-a három heti sztrájk után kitaposta a kormányból a béremelést) lemondott képviselői mandátumáról (is) Boris Johnson, aki tulajdonképpen a Covid alatt rendezett tivornyájába bukott bele. Hát igen, vannak ilyen egzotikus helyek, ahol a politikusnak úgy is kell viselkednie, mint egy közalkalmazottnak, és ha hibázik, akkor vállalnia kell a következményeket. Természetesen ez nálunk nem fordulhat elő, hiszen mi fordítva vagyunk összeszerelve, és ez így is van rendjén a magát demokratikus többségként számon tartó kisebbség szerint. Akinek ez nem tetszik, az is beletörődött abba, hogy nem tud mit tenni, a többi meg nagy ívben, magasról és vastagon szarik bele. Ezek vagyunk mi, a nagy nemzeti összetartozás koronázatlan királyai. Ülünk egy rohadó járműben, egy küldetéstudatos, eszelős ember ül a volánnál, és fékek nélkül, kanyarban előzve száguld velünk a biztos pusztulásba.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!