Május 2,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Átnevező evezőtúrán

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nincs több kecmec! Az össznemzeti közös nevezőre jutás megkísérlése helyett átnevező táborokat hoz létre a kormány, szokás szerint rendeletileg és a háborús veszélyhelyzetre álhivatkozva.

E zárt szabadidő központok kialakítását – példamutató módon – már eleve azokat átnevezve tették közhírré. Az átnevelő táboroknak ugyanis a civilizált világban – lássuk be – nincs túl jó hírük. Az észak-koreai és kínai példák adtán érthető a döntéshozó(k) szemérmes mismásolása. Pekingben „szakképző központoknak” nevezik az – eléggé el nem ítélhető módon ujgurnak született – állampolgárokat rekcumozó kábé 400 intézményt. Észak-Koreában ugyan nevén nevezik a mintegy 120 000 foglyot számláló létesítményeket (khjohua szo), ám erőst titkolják, mi történik a szögesdrótok mögött. A Tik-Tokra onnan biztosan semmi sem kerülhet ki, ellenben piszok könnyű oda bekerülni. Elég rajtacsípni valakit, hogy a testvérnép tévéadásait nézi, netán Bibliát rejteget a dunnája alatt, horribile dictu keresztény hitű – és hipp-hopp, már viszik is megdolgozni kicsit a világnézetét, élethossziglan. Novum, hogy emiatt előremenőleg a család három generációjának fogja ellátni a baját a gondoskodó, mindenre kiterjedő állam.

Itt, Európa köldökén, a megélhetést érintő összes statisztika és kimutatás sereghajtóiként, látszatfüggőkként, mégiscsak kellemesebb ha elöljáróék olykor hajlítanak némileg a valóságon. Például átnevezésekkel. A jó magyaroknak már szeme-szája sem rebben az ilyesmikre. Megszokták, a mindennapok szerves részévé vált, a kormány ezernyi más praktikájával és huncutkodásával egyetemben. Példának okáért mifelénk a szupermarketekben is tilos nevén nevezni a süteményeket. Így lehetett a dobostortából dabasi torta, a francia krémesből vaníliás kocka.

A szimpla polgárokban joggal vetődhetne fel a kérdés – de sajna nem vetődik -, hogy mi a firlefáncot akarnak még ezek itt átnevezni?!

Volt egy Magyar Köztársaságunk, átbuherálták Magyarországgá. Államformája legalábbis kétséges – lám, az államfőnket már Sissi királynéként is emlegetik, a dikti is faragott-koronás masszív székből diktál. Az államfői hivatalt palotának mondják, a miniszterelnöki védőzónát ásatási területnek. Volt egy Alkotmányunk, kreáltak helyette egy Alaptörvényt, asztalostúl. Egy maffiózó hírében álló egyén váratlanul belügyminiszterré vedlett, át- és kinevezés folytán. Demokrácia helyett egy demo-grácia hányja-veti magát minden nyilvános felületen, jusstíciai szerepkörben. Többnyire várnélküli megyéinket átminősítették vármegyékké, a kormánymegbízottakat főispánokká. 

A fűben-nyuszilkodást stratégiai nyugalomként, a sunyi, kihasználós-lenyúlós taktikázást különutas politikaként promotálják a köztévéként emlegetett propagandamédiában. Az agresszor melletti kiállást békepártiságként próbálják eladni a Nyugatnak, csekély sikerrel. Ők is érzik az ingyensuskáért kuncsorogva, hogy ez nem veszi ki jól magát, ezért hosszabb idő után a kormányportálon futó reklámfilmben a Krímet Oroszország részeként feltüntető kockákat csendben lecserélték olyan térkép mutatására, amelyen már Ukrajna részeként szerepel a félsziget. A kisvárosnyi udvartartást puritán kormányzásnak, a szövetségeseink rosszallását hungarofóbiának, a szexuális kisebbségek jogfosztását konzervatívizmusnak állítják be. A kitartottságot szabadságharcként mutatják be, a gyűlöletet felebaráti szeretetként. A Békekölcsön elnevezése az orbáni nyelvezetben: államkötvény. A habonyilag világszerte kimutatható oroszbarát ideológiai terjeszkedést semminek sem nevezik, inkább nemes egyszerűséggel eltitkolják. Az inkompetenciának, a hatalmi ágak kisajátításának, a jelen kihívásaira adandó válasz képtelenségének új neve: Soros György, az egyenruhátlan elintéző- és verőlegényeké: focidrukkerek. 

A módszeres (vagy inkább célzatos) történelemhamisítást ügyesen ötvözik a jelen és a közelmúlt megmásításával. Emlékezzünk csak például a 2006-os elvetélt puccskísérletre (mai nevén szemkilövetős véres események), amely világosan megmutatta utcai harcosunk tervező-kombináló-taktikusi képességeit, amelyeknek megannyi tévészékházbéli Túró Rudi esett áldozatul. A képmutatás mellett néha már képmatatás is folyik. E vonatkozásban mindannyian emlékszünk Dózsa László (1942-) esetére a Nagy Lajos király úti tűzfal óriásfestményével. Az oktatás kimagasló naprakészségére jellemző, hogy Petőfi Sándor egyik legszebb verse már „Minek nevezzelek át?” címmel szerepel a kémia tankönyvben.

A Nemzetvezető pontosan tudja, hogy az ország vezetésére, nem pedig a kifosztására szól a megbízása, ezért az utóbbit egyik gyerekkori pajtása nevén teszi. Aki ezért kénytelen volt feladni jól jövedelmező gázszerelői vállalkozását és életét a mázszerelésnek áldozni. A méregdrágán mért energiát elkeresztelték rezsicsökkentésnek. A stadionokból előbb egészségügyi létesítmények, majd arénák lettek. A gladiátorok kiképzése még nem, de az űrhajósoknak becézett űrutasok „kiképzése” már elkezdődött. 

Teli torok, teli has.

Ha jót akarsz, ne ugass!

Valami ilyesmit danol arénázólag és alelnökileg a maga közérthető módján Csepel örökös díjbirkózója.

Egy show mint száz, alig van itt már átnevezni- vagy látnivaló, lehet bízvást tovább nyargalni az eszmefuttatóban. Az illetékes szervek valójában egy túsz-ország gyanús elemeit szándékozzák e politikai munkatáborokba betuszkolni. Jó levegő, 24 órán át őrzött-védett objektum, igazi Túszkána(án). Garantált kikapcsolódás, még a hozzátartozókat sem engednék a koncentrálós szálláshelyek közelébe. Szigorú nyelvi és elvi gyakorlatok várnának az ideérkezőkre. Mindennapi rutin lenne a javító-nevelő célzatú örömletépés. A másságban szenvedők hipnózisterápiát érdemelnének, amely mindaddig tartana, amíg lágerjednek az ellenkező nemre. Tábornagyok és tábornagyik vigyáznának a Rendre és a vidáman kempingező renitensekre. A reparatív technikák révén a delikvensek jó eséllyel a jó útra téríthetők majd, amely út Istenhez, de legalább az ő nagy ajándékához, Minden Magyarok Vezéréhez vezet. Ki köztudottan megjeleníti a Világ Világosságát, ki élő fáklyánk a dekadens, elkereszténytelenedett, libsibolsi golyóbison. Nagy az ellenség, gyakorlatilag az egész világ ellenünk ágál és áskálódik – semmi kétség, megbolondultak a népek vezetői mind egy szálig. Imádkozzunk mindannyian, hogy felcsúti Messiás bétölthesse küldetését, felléphessen a Magyarságot puszta létében fenyegető sátáni erők ellen és nem utolsósorban béfejezhesse Kolosszális Művét, a hatvanpusztai dácsáját.

Elnézést kérek, amiért picit elragadott a hév, de még a vezénylő Tábornok, a páratlan Stratégla szülinapja eseményeinek a hatása alatt vagyok némileg. Lényeg, hogy a nagyszabású táboroztatás révén a nép végre megtanulna a legújabb újmagyarul, amelyben semmi sem az, aminek hangzik. Az itt kezelteket megtanítanák betartani és betartatni az ó- és újmagyar életformát, amely mindenképp védelemre szorul. Kinevelnék belőlük a liberalizmust és a progresszív gondolkodást, a felvilágosultságnak az írmagját is kiölnék a szerencsés kiválasztottakból. A kábszereseket is leszoktatnák a szerről, helyette a Trianon-mítosszal ütnék ki őket agyilag. 

Ha igaz lenne fentebbi átnevező táboros kitalációm – edzett olvasóim persze tudják, hogy nem az, csak egy újabb kópéság ez a részemről, afféle, a feketetói vásáron vett feketehumoros gondolatkísérlet -, minden okunk meglenne az elbizonytalanodásra. Mindez azonban egyelőre nem fenyeget, bár a bevezetésnek tényleges akadálya nem lenne. Épp ezért, a salátatörvények figyelmes követését melegen ajánlom minden honfitársamnak. Ki tudja, mi mindent csempésznek bele fondorlatos módon. Törvényen kívülinek itt semmi nem mondható, hiszen olyan jogtalansági szabályt hozhatnak, amilyent csak akarnak. Következménye itt csak a tüntikézésnek lehet – és van is.

Amúgy dehogy vagyok én Orbánellenes, ő egy csodálatos ember a maga nemében és szerepében. Személy szerint nem is politizálok, sosem is tettem, és a jövőben sem fogok. Azért is küldözgetem szívesen az írásaimat a közismerten apolitikus, decens, rendszerbarát Kolozsvári Szalonnának (románul Slănină de Cluj-Napoca). 

Mondom én ezt potenciális táborlakóként, csippentve a bal szememmel.

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.