Emlékszem az első olyan Sziget Fesztiválra, huszonéve, amit csúnyán elvert az eső. Tele volt a sajtó a sárban csúszó képe(in)kkel. De az úgy volt jó, természetes. Aztán emlékszem a következő évre, amikor már szép, tiszta idő volt. Épp egy délelőttön ballagtam vissza a sátramhoz a fogmosásból, amikor egy fotós-karéjra lettem figyelmes. Tudni kell, hogy a fesztiválra általában ilyenkor jöttek ki a sajtó munkatársai az életképekért, egyrészt sokkal gyűröttebb volt még a fejünk ilyentájt, eleve extrémebb a látvány, másrészt meg ugye, ez még a print média uralkodása, a másnapi lapba így tudták beletenni a képet.
Szóval ott áll egy fél zárójelnyi fotós, velük szemben egy, még az előző estéről részeg arc, fején egy fél dinnyével, az egyik fotós angolul visszaszámol, hogy three, two, one, majd a faszi beleugrik a Sziget egyetlen pocsolyájába. Kattognak a gépek, idén is meglesz a sárban fürdő szigetlakós címlap.
Miért mesélem el mindezt?
Volt a diáktüntetések elején az a kiabáló kissrác, kezében a tábla, hogy „nincs hatalmad felettünk”. Őt tökre elhittem. Ez itt viszont már csak csinált glamúr. Sajnálom.
Ezt a posztot Ceglédi Zoltán politikai elemző írta, aki gyakori szereplője mindenféle közéleti műsoroknak, műsorvezetőként, meghívottként egyaránt. Valahol ugyanott helyezkedik el a palettán, ahol Schiffer András vagy Hont András megmondóemberek, de ennek most nincs jelentősége, lendüljünk is túl ezen. Ceglédi elmeséli tehát, hogy annak idején ő is szigetlakó volt, vagyis járt a Sziget Fesztiválon, ahol volt lehetősége szembesülni azzal, hogy a sajtó (egyes) munkatársai miként dolgoznak. Az, amit leírt számomra egyáltalán nem hihetetlen, vagy újdonság, hiszen tapasztalatból pontosan tudom, hogy vannak bőven olyanok, akik konkrétan így dolgoznak, és nem csak a fesztiválok szintjén, de sajnos máshol is. Én magam is elítélem az ilyen fajta fotózást, méghozzá olyannyira, hogy nem is nevezném fotográfiának. Persze mindenki döntse el saját maga azt, hogy miként ítéli meg a fent leírtakat.
A kép, amiről beszél Ceglédi nem más, mint egy festett arcú fiatal, akit lekapott egy fotós. A fotóriportereknek az a dolguk, hogy egy-egy eseményről úgy számoljanak be, hogy az tükrözze az ott történteket, illetve olyan képeket is leadjanak, amelyek akár címlapra is felkerülhetnek, mert olyan erős a mondanivalójuk. Az említett kép véleményem szerint egy ilyen kép, ami miatt elmondható, hogy a fotós jól végezte el a munkáját. Nem több és nem is kevesebb. Az viszont, hogy egyetlen kép alapján akar valaki negatívan megítélni egy egyébként borzasztóan fontos elégedetlenségi hullámot, egy aktuális társadalmi vonatkozású jelenséget, az véleményem szerint romboló. Mert az való igaz, hogy egyre kevesebben mennek ki tüntetni az oktatási körülmények, az egész rendszer javítása érdekében, de ennek az az oka, hogy Magyarországon egészen egyszerűen így működnek a tüntetések. Az oktatás ügye nem lett kevésbé fontos, és talán az emberek sem változtattak a véleményükön, ami történt, vagy amiről itt szó van, az nem más, mint hogy már nem látják azt, hogy tüntetésekkel bármit is el tudnának érni.
Ha egyszerre elég sok ember gondolkodik így, akkor elég sokan nem mennek majd el a következő tüntetésekre, és valóban elfogy az egész megmozdulás ereje. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért más ez Franciaországban, Lengyelországban vagy Spanyolországban, de ott valahogy sokkal komolyabb megmozdulások szoktak történni és hosszabb ideig is tartanak. Más lehet a társadalom gondolkodása, vagy helyzete, önérdekérvényesítési képessége, felelősségtudata, nem tudom, mindenesetre nem arról van szó, hogy már most elhalt volna a tüntető diákok ereje, noha valóban egyre gyengülnek. Az ilyen irományokkal – amelyek akár százezrekhez is eljuthatnak a Facebook által – viszont óriási károkat lehet okozni a fiataloknak, akik végre ki mertek állni a jövőjükért akkor, amikor a tanárok csak igen kis számban tették ezt meg.
Ceglédi is pontosan tudja szerintem, hogy milyen rossz helyzetben van az oktatás – és úgy általában az ország helyzete is -, hiszen nem egy ostoba emberről van itt szó, de akkor kérdés, hogy miért ír ilyen bejegyzéseket? Na persze lehet, hogy mint influenszer – vagy nem is tudom minek nevezzem jelen esetben – erre van szüksége, hiszen a Facebook algoritmusa az ilyen posztokat teszi előtérbe azokkal szemben, amelyek lehet unalmasabbak, de elmondják a valós helyzetet. Egy kép alapján viszont nem jó dolog megítélni egy teljes megmozdulás-sorozatot, mert valahogy nem hiszem, hogy a képen látható fiatal célja az volt, hogy címlapra kerüljön és ezért pózőrködött a tüntetésen. Mivel őt is érinti az oktatás helyzete, feltételezhető, hogy komolyan gondolta a véleményét, és azért ment el erre a bizonyos tüntetésre, mert egyetértett annak céljával. Se több, sem kevesebb. Egy fotó alapján nem kellene ítélkezni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.