Július 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Megint a tűzzel játszik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,307,932 forint, még hiányzik 692,068 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

1990 június 4., Országgyűlés

„Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. (…) Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel!” (Szabad György, az Országgyűlés első elnöke)

A Fidesz képviselői kivonultak. 

2023. június 4., Orbán Viktor

A Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország a Horthy-korszak leghazafiasabb dalai közé számított, Márai Sándor viszont azt írta róla: „alpárian könnyzacskófacsaró, irredenta álműdal, a fülhasogatóan hamis, krajcárosan üzleties műhazafiság émelygést keltő” megnyilvánulása. A művet a nyilas korszakban a két szerző zsidó származása miatt betiltották, majd a szocializmusban nacionalista tartalma miatt nem játszották.

103 évvel Trianon és 33 évvel 1990 után itt tartunk, kérem tisztelettel, a valóság lufikutyává hajlítgatásának hőskorában, amikor az ország miniszterelnöke, a magyarság tragédiájáról korábban hallani sem akaró nagy kivonuló megérkezett a véres szájú nacionalisták és irredenták elit klubjába. Amikor a magyar közéletben ezt a szerepet a Jobbik nevű ultranacionalista ellenzéki párt töltötte be Vona Gábor vezetésével, az ember talán még legyintett, és azt mondta maga elé mormogva, hogy hát igen, ezek a neonácik, kell ez is, minden országnak megvan a maga szélsőséges pártja, pont nekünk miért ne lenne. Aztán nagyot fordult az orbáni politika, ami azóta is úgy pörög, mint egy elszabadult ringlispíl a Városligetben. De ki foglalkozik ezzel?

A rajongótábor nem nagyon, hiszen őket bármikor bármire be és át lehet programozni, erre van a Rogán-féle, közpénzből finanszírozott, agymosási, tudatmódosítási célzattal üzemeltetett propagandagépezet, ahol minden csak nézőpont és hazugság kérdése. Ahol aljas kitalációkkal bárkit le lehet járatni, ahol a rágalmazás alapfeltétel, mondhatni a munkaköri leírás része az ebből jól megélők számára. Akire egyszer rápakolják a célkeresztet, annak gyakorlatilag esélye nincs megvédeni magát. Legfeljebb eddig pert indíthatott, amelynek eredményeként évek múltán legfeljebb kiderült, hogy hazudtak róla, kap valami szimbolikus kártérítést, a hazugokat bocsánatkérésre kötelezik, ők meg vagy eleget tesznek a jogerős bírósági ítéletnek, vagy nem. Ki nem szarja le. Most már ez sem igaz, a törvény betűje ezután direkt módon védelmezi a rágalmazókat és lejáratókat a szólás szabadságának nevében. 

Szóval vasárnap volt a Nemzeti Összetartozás napja, amit éppen húsz évvel a gyalázatos trianoni kivonulás után fércelt törvénybe a Fidesz, és azóta is ezt nyomja ezerrel. Néha már észre se veszem, mert ahogy a Mészáros-Tiborcz-Orbán tengelynek minden áldott nap karácsony van, úgy van ez a nemzeti horogkeresztények által politikai érdekből kisajátított trianoni gyásszal is. A valóság, a mindennapok része lett. Ma már nem az van, hogy nem hajlandóak egy percig néma csendben emlékezni rá, sőt: megy a sipákolás, a magyarkodás ezerrel, folyamatosan előássák a tragédia eltemetett hulláját és bebalzsamozva a Fidesz virtuális mauzóleumába hurcolják. Miközben nagy ívben hamisítják például 56 emlékét, minden nap siratóasszonyként keseregnek Trianon felett. Nem fogom sokadszorra leírni és kifejteni az ezzel kapcsolatos gondolataimat és érzelmeimet, aki olvas, az tudja talán, mi a véleményem erről a nemzeti trikolórba csomagolt áldozati bárány szerepről. Csinálják, bár annál, hogy folyamatosan sulykolják, hogy akinek nem fáj Trianon, az nem magyar, kevés aljasabb dolgot tudok elképzelni. Hogy Romániába és Szerbiába úgy járnak szónokolni és uszítani, mintha az Magyarország területe lenne, önmagában egy rossz diplomáciai vicc. Hozzáteszem, bár sok tévhit kereng ezzel kapcsolatban, de amikor a diktátumot aláíratták velünk, akkor is egy jobboldali kormánya volt Magyarországnak, amelynek nagy arca és valóságérzékelési hiányosságaihoz viszont valószínűleg nem férhet kétség. 

Ezért is és egyébként is súlyosak és ijesztőek azok az információk, amelyek ezzel az egésszel összefüggésben olvashatók. Olyan állítások, amelyek drámaian rímelnek a mai magyar politikai, közéleti viszonyokra.

Az első világháborúban győztes antanthatalmak elsődleges célja Németország és a háborúban vele szövetséges országok alapvető meggyengítése volt, ezen felül céljuk volt a jelentős háborús jóvátétel követelése, valamint a soknemzetiségű nagyhatalmak egységének megtörése is, mint amilyen az Osztrák–Magyar Monarchia vagy az Oszmán Birodalom volt. A döntéshozók a magyarokkal szembeni Európa-szerte létező ellenséges hozzáállást sem tudták figyelmen kívül hagyni.

A szerződésben a győztes felek kijelentik, hogy Magyarország felelős a háborúban győztes államoknak okozott károkért és részletesen szabályozzák az ennek következtében teljesítendő jóvátétel feltételeit. A szerződésbe foglalt megállapítások megegyeztek az Edvard Beneš cseh politikus által megfogalmazottakkal, aki így vélekedett: „Az egész világ elborzadt … és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”

Nem éltem akkor, ha éltem volna, minden bizonnyal jobban beleláttam volna azokba a politikai játszmákba, amelyeket az akkori jobboldali, patrióta vezetés vitt végbe. Ha csak a negyede igaz, ezt így olvasni is szörnyű, különösen ha Orbán Európa-ellenes politikájára gondolunk. 1920-ban nem éltem, most viszont élek és azt látom, hogy Orbán ambíciói, megnyilatkozásai, az egész politikája nyíltan az Európával szembeni konfrontációra épül. Szerintem az a legnagyobb baja, hogy azokat a területeket nem tudja kifosztani, amelyek immár 103 éve nem tartoznak Magyarországhoz. Bár Kövérnek akkora birtoka van Erdélyben, mint egy kisebb uradalom, Mészáros a létező összes focicsapatot, szállodát és földet felvásárolta külföldön a mi pénzünkön a saját nevére, úgy látszik, ez kevés. Az orosz agresszor melletti nyílt kiállás, annak leplezetlen mentegetése szerintem simán szólhat arról is, hogy egy esetleges orosz győzelem után mi történjen Kárpátaljával. 

Ez van. Egy politikai okokból szélsőségesen nacionalista irányba sodródott ember megint a tűzzel játszik. Csak nehogy addig szórakozzon, amíg ezt a megmaradt kis országot is széttépjék a végén, mint egy grillcsirkét. Mert az embernek nagy az arca, és a valóságérzékelése aggasztó jeleket mutat.

Címlapkép: A Himnuszt éneklik a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából tartott emlékülés résztvevői az Országházban 2020. június 4-én. (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.