NEHAZUGGY

Az legalább már eldőlt, hogy hol fogják tölteni az örökkévalóságot

„Az élet rövid, de mégis itt dől el, hol töltöd az örökkévalóságot.”

(Iványi Gábor, lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője Orbán 60. születésnapjára)

Jó reggelt, szellemi verőfényt, azonnali tűzszünetet és béketárgyalásokat májusra júniust! Ameddig még futja az egyre szűkülő lehetőségeinkből, tolunk még párat a talicskán. A május végénél maradva arra például egyelőre van még némi kapacitásunk, hogy megállapítsuk: minden ellenkező, rosszindulatú, balliberális híreszteléssel szemben sem a Föld nem állt meg, sem az ország nem állt le azért, mert az alattvalók legnagyobb pechére a születése napját is ún. munkával töltő, minden miniszterek elnöke betöltötte a 60 évet. Itt még nem tartunk.

Azt ugyanakkor nagyon sajnálom (annyira nem!), hogy Németh Zsolt ősfideszes harcostárs elrontotta a főnök születésnapját azzal, hogy egy nappal a jeles esemény előtt félreverte a szervilizmus harangjait, ezért a nagy napon elmaradt a megszokott magas fordulatszámú térden csúszás, párás tekintetű könyöklés, amire tegnap én magam is utaltam. Ez viszont legalább annyira árulkodó a rendpárti, féldiktatórikus egyenrezsim működését illetően, mint amennyire kínos és kellemetlen az ellenkezője. Mármint amikor a talpasok – ugyanazok, akik minden háborús békeposztja alatt összekulcsolt kézzel óhajtják a Kreml hamis békéjét – egymást túlüvöltve kívánják a boldog születésnapot a gazdának. Ez azért szépen megmutatja nemcsak azt, hogy kikből áll az Orbánt hatalomban tartó siserahad, és azt is, hogy mivel ilyen idomítható, pórázon rángatható egyedekből áll, miért működik hibátlanul az egyszemélyes párt- és államvezetés. Amikor azt kapják utasításba, hogy teli tüdőből háborúpártizzanak, migránspártizzanak, Soros-, buzi-, vírus-, halál-, tökmindegy milyen pártizzanak, akkor egy emberként ordítanak, még a vesszők is ugyanott vannak az egyenposztjaikban. Amikor viszont az a feladat, hogy sunyulni kell, kussolni kell, akkor egy emberként hallgatnak. Engedelmes, idomítható, tekintélyelvű csinovnyikok, amíg a szem ellát. Szolgálják az urat.

A rezsim láncos Pataky vagy Kis Grófó nevű művészeit és Jurák művésznőit így sem lehetett megakadályozni a túlhabzásban, és ugyan semmi olyasmit nem akarok belemagyarázni abba, hogy tegnap elmaradt a hagyományos hőfokon tolt seggnyalás, ami nincs benne, pláne nem akarom túlértékelni a kommunikációs kormányzás influenszerközpontjának intellektuális teljesítményét, de még az is lehet, hogy valamelyik propaganda nagyágyúba belehasított a felismerés, hogy talán nem kellene ezt a Rákosi-kultuszt megszégyenítő cselédségi hozsannát a falon túltolni. Vagy legalábbis most nem annyira jó ötlet ez, amikor az infláció által felzabált bérből és fizetésből káromkodó kisembernek olyan nagyon talán nincs ünnepelhetnéke.

Ennek a naiv feltételezés(em)nek némiképp ellentmond, hogy például a mi támogatásainkkal és sokan mások (értsd: a piacról tisztességesen megélni próbálók) támogatásaival szemben őfelsége, vagyis az állampárt társadalmi támogatottságán semmilyen felmérés szerint nem látszik, hogy Magyarországon Európa legdurvább inflációja dúl és a megélhetési válság egyre több ember húsába vág. Erről nem kizárólag a teljes megsemmisülés állapotában egy rakás politikai ziccert és magas labdát kihagyó ellenzék tehet. (Zárójel: azt például soha nem fogom megérteni, hogy az ellenzék aktuálisan miért nem csap hatalmas balhét abból, hogy az állítólag mindenkit mindentől megvédő, Európa önjelölt migránselhárító kormánya százával engedett szabadon, és eresztett rá Európára jogerősen elítélt bűnözőket, embercsempészeket, akiknek lehetőséget biztosítanak arra, hogy visszatérjenek a polgári foglalkozásukhoz és újra veszélybe sodorják a mimagyaremberek biztonságát.)

Tehát nem csupán az ellenzék tehet erről, és nem is csak a pártközpontból idomított udvartartás fegyelmezett összezárása Európa legkorruptabb és legbomlasztóbb politikusa, újabban a balkáni agresszív nacionalisták teli tüdőből ajnározott bálványa mögött, hanem a minden irányból megállás nélkül az ország pofájába zúduló konstruált, szanaszét hajlított, széthazudott valóság. Az a mérgező, pártcélokat szolgáló közpénzpropaganda, aminek a hatását szokásuk alábecsülni azoknak, akik meg vannak győződve arról, hogy egy hibrid nemdiktatúrában lehet középen állni, hogy ebben a hibrid nemdiktatúrában csak a tehetségen és a tisztességen múlik a politikai siker. Az az elmét és lelket pusztító kommunikációs moslék, aminek semmi köze nincs se a jelenhez, se az emberek mindennapi tapasztalatához, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ne arra figyeljenek. És nem arra figyelnek. Hanem annak örülnek, hogy majd év végén egyszámjegyű lesz az infláció, ami már a legtöbb országban rég egy számjegyű. És különben is nem a 60 éves rendeleti kormányzó úr tehet róla, mert ő megmondta, hogy Brüsszel miatt van, mink itt a végeken hiszünk neki.

Zsebre vágott kéz, pezsgő, UEFA, munkaebéd (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher/MTI/MTVA)

Mindent elmond erről a cifra nyomorúságba süllyedt országról, hogy miközben a saját jövőjükért elkeseredetten küzdő diákok születésnapi ajándéka elől elmenekült a bátor hadvezér – úgy értem, a kordonok és a rendőrsorfal mögött lapított -, miközben a valódi problémákkal küzdő, hús-vér magyar polgárok elől évek óta menekül, az UEFA vezetőivel zsebre vágott kézzel pezsgőzött a Karmelita teraszán, Luis Figóval szelfizett, és lázasan készült az Európa-liga döntőjére, amelyet a csilliárdos Puskás Arénában rendeztek tegnap este. Ebben is minden benne van, amit erről a munkaalapú, focialista kleptokráciáról és annak felkent vezetőjéről tudni érdemes. A hatalmas hazafi, az érinthetetlen, tévedhetetlen patrióta, az elvetélt kocafutballista, a sufnijogász, akinek a világpolitika Zs-kategóriás csörgősipkás futóbolondjaitól mindenféle ördögűző papokig mindenkire jut ideje, mindenkit van bátorsága és ideje és érkezése meginvitálni a saját tulajdonának tekintett munkahelye erkélyére, csak a saját kritikus polgárai elől menekül, mint ördög a szenteltvíztől. Nekik csak kordon, rendőrsorfal, könnygáz és propagandalejáratás jut.

Az ő jelenüket és jövőjüket telibe lehet hányni, ameddig Tiborcz István vagyonkezelőjének nyeresége exponenciálisan emelkedik. 6 év alatt 45 milliárd forint profitot (!!!) hozott a regnáló miniszterelnök vejének BDPST Zrt. nevű cége, csak tavaly 22 milliárdot, többet, mint a vállalkozás 2015-ös alapítása alatt összesen. Azt hiszem, büszkén és boldogan kijelenthetjük mi, a dolgozó nép, hogy nem kell kétségbe esnie Orbán Ráhel életművésznőnek, amiért az ő minden jel szerint unaloműzés gyanánt, hobbiból üzemeltetett bababoltja közben 55 millió forint veszteséggel zárta a 2022-es évet. Alighanem az üzleti ügyekkel nem foglalkozó miniszterelnök apuci – aki egy személyben az EU haszonélvezője és Vlagyimir Putyin nyomorult ölebe – onokáinak nem kopik fel az álla. Minél rosszabbul él a mimagyarember, annál jobban fut az Orbán-dinasztia és a holdudvar szekere.

Ha rajtuk múlik – és változatlanul úgy tűnik, hogy se az ellenzéken, se a szerető népen nem múlik semmi -, akkor jövőre is ugyanígy folytatják. Mert amint írtam már többször is, de végül is ez a lényeg: ha látják, hogy nem fáj eléggé, akkor semmi okuk nincs meghátrálni. Csak meg kell nézni a költségvetés tervezetét, amit majd úgyis 95-ször fércelnek újra, mert a rendeleti kormányzásba simán belefér. Szóval jövőre, amikor talán már egy számjegyű lesz az infláció, akkor mi lesz? Hát jelen állás szerint olybá tűnik, hogy mindenféle titokban tartani próbált megszorítás mellett 15 százalékkal többet fordítanak saját magukra, az Orbán-kormányra. Ameddig a pórok nyögik a drága hiteleket, a propaganda és a NER jólétének és végtelen gyarapodásának árát. Lázár János hódmezővásárhelyi haverjai kaszálnak a nemzeti dohánybizniszen, Habony Árpád munkanélküli 5, Garancsi István kötélhaver 10 milliárdos osztalékot tehet zsebre a kaszinóbiznisz után, fut a szekér, mint a kurvaélet, mi kell még? Milyen oktatás, milyen pedagógus béremelés, ki nem szarja le, hogy ki fog tanítani jövőre vagy tíz év múlva? Minden a nevükön, minden a zsebükben van, a népnek meg marad a melldöngetés, az üres magyarkodás, a patrióta lózungok, a korgó gyomor. Csodaország, párja nincs: itt még a vádlottak padjára került, börtönben ülő korrupt végrehajtó és neje vagyonzárral sújtott vállalkozása jobban gyarapodott, mint amikor Schadl György még szabadlábon volt. Ül a börtönben a maffiózó csávó és 44 millió forint akkor is becsorog a cégébe.

Mit lehet erre mondani? Én már semmit nem tudok erre mondani. Remélem, hogy Iványi Gábornak igaza van. És ha igaza van, akkor szerintem az legalább már eldőlt, hogy a 60 éves Orbán és bandája hol töltik az örökkévalóságot. Más jó hírem egyelőre nincs, és ez is alighanem csak halovány vigaszt jelenthet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább