Június 20,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Mert mit ér a mi boldogságunk amíg van kisgyerek, aki nem kap rendesen enni?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,873,430 forint, még hiányzik 1,126,570 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Tudatosítani kell a társadalomban, a szegények, a hátrányos helyzetűek is emberek, nem tehetnek róla, hova születtek.”

Dr. Beer Miklós, nyugalmazott váci megyéspüspök 

 

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete vendégül látta a nehéz sorsú debrecenieket, szokásos ingyenes ételosztásán, pünkösd vasárnapján, gyermeknapon. A szüleikkel érkező gyerkőcöket meglepetéssel vártuk. 


Ahogyan már sajnos megszoktuk, most is rengetegen vártak arra, hogy meleg ételhez jussanak a hosszú hétvégén. A pünkösdi hétvégén a Népkonyhák többsége nem üzemel, a hajléktalanoktól pedig a napi egy tál ételt is megvonta – nincs pénz! – a magát kereszténynek mondó kormányunk.

Ilyenkor sok debreceni családban is örülnek, ha kevéske ennivaló kerül a kopottas asztalkájukra. Megmondhatatlan, hogy hány gyermek fekszik le korgó gyomorral még a gyermeknapon is, mert nem futja a szülőknek vacsorára. Egy olyan országban élünk, ahol a milliárdokért kirakott kék plakátokról tudhatják az emberek milliói, „jobban élnek”. Mi azt látjuk, hogy mind többen kerülnek kilátástalan élethelyzetbe, számukra a civilek ételosztásai az életet jelenthetik. Hazánkban már régóta nincs szociális háló, egy embertelen, érzéketlen hatalom fogságában élünk. A szegényeknek nincs becsületük, jövőjük saját szülőhazájukban. A társadalom peremén, szánkivetetten tengődnek. 

Egy órával az osztás kezdete előtt már közel százan várták türelmesen, hogy ételhez jussanak. Többségük kisnyugdíjas volt, akik számára ilyenkor, hó végén komoly gondot okoz a megélhetés. Mind több házaspár érkezik kézen fogva, mert bizony kettőjük nyugdíja is kevés a tisztes, szerény megélhetéshez. A nap végére közel 180 főt tudtunk megvendégelni. 

A menü töltött káposzta volt, pizzával, friss kenyérrel, péksüteménnyel. Mindenki tisztességesen fel tudott pakolni, a családok hétvégén nem fognak éhezni. Sajnos repetát nem tudtunk adni, mivel olyan sok vendégünk volt. 

A gyermekek számára is igyekeztük emlékezetessé tenni a vasárnapot. A magunk szerény lehetőségei szerint igyekeztünk kis vendégeink arcára mosolyt csalni. Mindenki kapott csokit, nyalókát, édességet. A tombolán sok-sok ajándékot lehetett nyerni, valami véletlen folytán egyetlen gyermek sem ment el „nyeremény” nélkül. Fülig érő szájjal majszolták a pizzát, számolták a megnyert – életkoruknak megfelelő – ajándékokat. Volt zsivaj, kacagás, mosoly, jókedv.  Mint a „rendes”, közpénzből finanszírozott gyermeknapi eseményeken. 

Összeszorul a szívünk, amikor szomorú szemű kisgyermeket látunk, aki fogja szülei kezét, s várja, hogy meleg ételt ehessen. Sajnos egyre többen vannak. 

A korábbi ételosztásaink is felértek egy családi nappal. Csak ott nem a játékról, a zenekarokról, a bohócokról szólt a történet, hanem az ételről, a való világról. Mert aki éhes, az nem ingyen cirkuszra vágyik.

Ma erről sokan elfeledkeznek, és úgy gondolják, hogy jó pénzért – közpénzből – megszervezett eseményekkel palástolni tudják a városban, az országban a nyomort, a szegénységet. Ami nem látható, az nincs is – gondolják.  Pedig itt van a kilátástalanság a maga teljes valóságában, a mindennapjainkban.

A mi kis vendégeinket szüleik még a gyermeknapon sem tudják elvinni kirándulni, az állatkertbe, a moziba, strandra. Egy közös éttermi ebédre pedig még talán álmukban sem gondolnak. A legnagyobb ajándék számukra, ha este nem kell éhesen lefeküdni. Vágynak ők is a jóra, a szépre, de hamar megtanulják, milyen kegyetlen is a való világ. 

Pedig egyetlen gyermek sem tehet arról, hogy milyen családba születik. A társadalmunk egyik nagy igazságtalansága, hogy a szegénységből szinte lehetetlen manapság kitörni. Legtöbb nehéz sorsú gyermeknek esélye sincs arra, hogy jobb élete legyen, mint a szüleinek. 

Tudjuk, nem sok, amit adni tudunk, de mindezt jó szívvel tesszük. A mi „fizetségünk” ma is a csillogó gyermekszemek voltak. Köszönjük a támogatást a Fornetti KFT-nek, nagy örömet szereztek felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Hálásak vagyunk azoknak a debreceni polgároknak, akik adományaikat elhozták ma a Petőfi térre. Jó látni, vannak még jó emberek, akik önzetlenül segítenek a gyengébbeknek.

Az egyesület legközelebb 2022. június 25.-én várja vendégeit meleg ebéddel, szeretettel.

Itt, a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással.

Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban TARTÓS ÉLELMISZERT,  gyümölcsöt, burgonyát. Örömmel várunk gyermekjátékokat, könyveket is.

Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti.


Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963


Átutalással:


Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma:
Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802

A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2023

Mi, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületének a  tagjai tudjuk, csak  egy csepp a tengerben a  hozzájárulásunk, de a sok-sok kis „csepp”, akár csodákra is képes lehet. Mert adni jobb, mint kapni. Hiszünk az emberi jóságban, a szeretet erejében.

Megfontolandónak tartjuk Beer Miklós püspök úr által mondottakat: 

Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?” 

Tukoráné Kádár Ibolya 


az egyesület vezetője

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.