Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Dramatizálni, áldozati pózba rándulni, megsértődni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

What?!

What the fuck?

What else?

Te fasz. 

Mint bizonyára azok is értesültek róla, akik egyáltalán nem akartak, ezzel az egy szóval – what – és a mögéjük rakott írásjelekkel bírt reagálni a mi ketrecharcos, libernyákcipelő kisiparosunk arra a hírre, hogy  a Ramstein légitámaszponton Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára megismételte, hogy a szövetségesek egyelőre minden segítséget megadnak, ami az Ukrajna Oroszország elleni győzelméhez szükséges, és Ukrajnának a NATO-ban a helye. Pont.

Nagyon nem tetszik továbbra sem az európai, a nyugati politika perifériájára, vagy ha úgy tetszik, sarkába szorított nemzeti vakondtúrásunknak világítótornyunknak az, hogy lekerült a játékasztalról, és nem tud beleugatni a nagyok dolgába. Pontosabban bele tud, de már nem nagyon számít a véleménye, és nem igazán kíváncsiak a hisztijére. A NATO rendszerében gyakorlatilag egyetlen szövetségese maradt, a török Erdogan szultán. Mindenki mást sikerült elmarnia maga mellől, mindenki kerüli, mint egy pestisest. Hogy szép munka volt, azt nem mondanám, bár engem különösebben nem érdekel, hogy Európában úgy néznek rá, mint egy hazug árulóra. Az viszont ahogy eddig, most is érdekel, hogy sajnos az ország lakói is hasonló megítélés alá kerülnek miatta. Bármely másik ország polgárának, politikai vezetőjének igen nehéz megkülönböztetnie egy magyar embert Orbántól. Sajnos. Mint ahogy az oroszokat is megvetés övezi a világ jelentős részén, pedig nem ők robbantották ki a háborút Ukrajnában, hanem Vlagyimir Putyin, a diktátor, aki a nyakukon tapos. A rózsaszín ködben úszó fideszes rajongótábor is nyugodtan elhiheti, hogy rólunk, azaz róluk is megvan a véleménye a nagyvilágnak. Tapasztalatból beszélek. Persze aki nem jár külföldre, és nem találkozik más országok lakóival, annak ez nem számít. A falu határáig ellátó Bözsi nénit Pista bácsit érdekli? Nem érdekli. Úgyhogy ezért és ennek ellenére tényleg: what? Magyarul: mi? Mármint nem mi, hanem mi a szar? Vagy mi a picsa? Mi történik itt, amiről én nem tudtam? 

Te szerencsétlen, uszító moszkovita kollaboráns, te nyíltan Putyin-párti szolga, ami vagy! Te még mindig azon csodálkozol, és azon háborogsz, hogy a nyugati szövetségesek mindent megtesznek azért, hogy a mániás, eszelős haverod ne tudjon további területeket szerezni egy független, szuverén országban, amihez neki semmi köze nem lehetne, hogy ne gyilkoljon halomra egy csomó ártatlan civilt, hogy végre visszaszorítsák abba a karámba ahonnan kitörni próbál? Amit veled meg is csinált az Európai Unió, jó reggelt! Belesétáltál abba a csapdába, amit direkt neked építettek, hogy végre észhez térjél. De sikerült? Láthatóan nem nagyon sikerült. Pedig ezt a kettős beszédet szerintem abba kellene hagyni, és mert talán még nem késő, félreérthetetlenül állást kellene foglalni végre vagy az orosz vagy az uniós politika mellett.

Neked köszönhetően minket, az egész országot sikerült blokkolnia a saját szövetségesünknek, mert megértették, hogy mi a gyenge pontod. Azt is tudják, hogy te kinek vagy a gyenge pontja, sőt azt is tudják, hogy rajtad keresztül tudnak ártani Putyinnak is. Nincs még egy ország körülöttünk (Szerbiát hagyjuk), ahol ne ítélnének el minket azért, ahogy ehhez az egész konfliktushoz viszonyulunk. Mármint te, a mi nevünkben. Azt nagyon szereted hangoztatni, hogy mimagyarok, amikor a saját vállalhatatlan nézeteidet hirdeted, de szerintem vagyunk jó páran, akik semmilyen közösséget nem vállalnak veled és a nézeteiddel. Én legalábbis kikérem magamnak, hogy közöm lenne bármihez, amit képviselsz

Ez érvényes a másik zsenicelebre, a NER kevés slim fit méretet hordó figuráinak egyikére, a repkedő külügyminiszterre is, aki úgy jár Moszkvába, mintha hazamenne. Aki úgy költi a közöst, mintha a sajátja lenne, aki mostanában Afrika legcsóróbb országaiba járkál smúzolni, és ott meleg kézfogásokat begyűjteni, amit a híveknek aztán hatalmas sikerként lehet mutogatni. Hogy lám-lám minket, hogy szeretnek a legnagyobb migránskibocsátó kontinensen. A hétvégén úgy túltolta a celebkedést, hogy mint valami külpolitikai tudósító úgy jelentkezett be a Facebook-csatornáján, miszerint breaking news van, hívek, evakuálunk! Szudánban. Búvárokat mentünk. Igaz, hogy a konfliktus egy hete lett élesebb az afrikai országban, de Peti a TEK csapatai valamiért csak most nemrég értek oda. Kár, hogy a hisztérikus miniszter nem tartott velük, mert például beugorhatott volna az elnökhöz is, és elszívhattak volna egy békepipát, hátha. Vagy tarthatna előadást nekik a békevágyról, és ahogy egy ilyen veszélyes, háborúszagú helyen életszerű, békecsinálási tanácsokat is adhatott volna.

Mondjuk igazából én eleve azt sem értem, hogy ki az, aki ilyen országba megy búvárkodni, ahol évek óta fegyveres konfliktusok zajlanak, vagy miért kapnak egyáltalán beutazási engedélyt az ilyenek, de hát ezeket a dolgokat nem is nekem kell értenem. Attól még leírom: ha diplomatákat kell menteni, azt értem, de azt, hogy valaki saját felelősségére elmegy egy veszélyes országba – mert gondolom Szudánon kívül máshol nem lehet búvárkodni -, azt miért kell evakuálni, azt nem nagyon értem. Mármint evakuálás tudomásom szerint nem is történt, hanem csak annyi, hogy a hajó nem ott kötött ki, ahonnan elindult. Mindegy is, önfényezésnek, demagóg szereplésnek, hősködének és szemfényvesztésnek tökéletesen megfelelt, és Peti megint tetszeleghetett a megmentő szerepében. Ők nagyon tudnak dramatizálni, áldozati pózba rándulni, megsértődni, kikérni maguknak, pláne bekéretni magukhoz, ha a  helyzet éppen úgy kívánja. Márpedig többnyire úgy kívánja, és ebből lehet populista politikát csinálni. Tehát zajlik továbbra is az élet kicsiny hazánkban és azon kívül is, ezek gondoskodnak róla, ahogy elnézem. Amikor meg már lapot sem osztanak, akkor elég kibickedni és bekiabálni a pálya széléről, hogy mi?

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy jelenet a Ponyvaregényből, pontosan ide passzol:

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.